Fandomok között

Egy idegen világ kellős közepén

--Lilla szemszöge--

Katát magára hagyva rohantam le a dombról. Bele a sűrűbe. Mindenki el volt foglalva avval, hogy a másikat gyepálja, ezért egy ideig nem figyeltek föl rám. Próbáltam visszaemlékezni Nóri ruhájának a színére, miközben kerülgettem az embereket, hátha így könnyebben megtalálom a katyvaszban. Egyik pillanatban a Beatles egyik tagját véltem felfedezni, egy másikban pedig egy ocsmányság rohant el mellettem. Végül megpillantottam a barátnőmet, aki az egyik kék fűvel borított dombnak dőlt neki, és figyelte az eseményeket. Tekintetét főleg az égre emelte, ahol sárkányok repkedtek. Az arcát fürkésztem, de meglepetésemre boldognak tűnt. Örült mind ezek a szörnyűségek mellett.

-Szia...

-Helló-köszönt vissza, rám se nézve.

-Tudom, hogy nehéz neked, amikor ilyen "rohamot" kapsz, de nem kéne, azért másokat tönkretenned miatta.

-Ezért futottam el, hogy ne a ti rátok zúdítsam ...-nem nézett még mindig rám.

-Nézz rám kérlek! Kérlek hagyd ezt abba...az öngyilkosság nem megoldás.

-Nem én ölöm meg magam-meredt rám halálosan.

-De, ha, hagyod magad megöletni az ugyanaz! Nem leszel jobb tőle.

Keserű mosolyt villantott rám, aminél még az is jobb, ha húzza a száját.

-Emlékszel még arra, hogy  egy óráig chateltünk csupán fandomokról? Én imádtam, és szerintem te is...Tudom, hogy nem mindig látod jó szemmel a világot, de a zenék, a filmek ...tudod megvilágítják a napjait az embernek. Te nagyon sok fandomért vagy oda, és mindig élvezettel tudsz róluk beszélni ...és hát ott vagyunk mi is! Hozzánk bármikor fordulhatsz! Kérlek Nóri....-lassan közelebb sétáltam hozzá, de megszakított egy üvöltés. Egy óriás rohant felém, én meg futásnak kezdtem.

A domb túloldaláig jutottam, mikor beért. Falkapott a lábamnál fogva, és rámüvöltött. Már lendített is, hogy agyonverjen, de kék lángzuhatag csapta meg hátulról. Elejtett, viszont túléltem. Nóri kocogott felém. Majd megállt elöttem, és integetett Saphirának a zafírkék sárkánynak.

-Legyen....mentsük meg a fandomokat-duzzogott, és felsegített.

-Kata jelezni fog neked, ha megtalálta...a fiút?

-A szőke kék szeműt?

-Igen...biztos.

-De, te nem jössz?

-Katával rád bíztuk magunkat, és a ...mindent.

-Ezt ne teheted!

-Miért nem?-öleltem meg-Sok sikert!

Azon nyomban eltűntem.

--Kata szemszöge--

Én legszívesebben lekevernék egyet annak csuklyásnak. Sétáltam le a dombról csak épp az ellenkező irányban, emerre Lilla indult. Hm...jelző fegyver...jelző és egyben fegyver? A tűzijáték nem jó? Ha, kupán verek valakit vele az fegyver, nem? ...Az Útvesztő Halálkúrában volt Brendának egy jelző pisztolya...annak a nevében benne van, hogy pisztoly ilyen értelemben fegyver...Akkor meg kéne keresnem Brendát? Ebben a tömegnyomorban? Szuper! Lehetetlenebb feladatra nem is vállalkozhattam volna! De elöbb a csuklyást. ....Ha, én egy ilyen félőrült lennék hol lennék? Messziről nézném az eseményeket.

Mentem fel, és le dombokról. Kék, piros, zöld és szivárvány fű fölött. Gázoltam át mocsáron, erdőn és rózsaszín búzaföldön. Közben égtelen zaj ment a fülembe, mintha versenyeznének a zeneszámok melyik a jobb, és mindegyik egyszerre nyomná le a saját számát.

Végül egy cseresznefa liget elött, egy fekete trónon láttam meg a fiút. Szőke haj, kék szem és fekete ruha csuklyával. Ő volt az, annyi szent. Most jöjjön a fegyver szerzés!

Amint beléptem a halálzónába egy részeg ember nekemjött, és felborított. Felállva Jack Sparrow-t véltem felfedezni benne.

-Ó megbocsásson...-szédelgett-Kér egy kis rumot?

-Nem..-álltam fel- Nem látott egy csapat tizenévest? Az egyikőjük egy buszt vezetett rákás gyerekkel...

-Áhh, de! Gyere!-ragadott karon. Engem meg a hányinger kerülgetett, mert mostmár megcsapott a kalóz bűze.

Jack Sparrow ingolyogva, de kikerülte a csatározókat, bár még mindig nem éreztem magam biztonságban. Egyszer egy ló méretű oroszlán majdnem ránk ugrott, de a piás időben elhúzott előle. Nem sokkal késöbb maga elé mutatva megállt. Én meg megpillanthattam Brendát, ahogy a buszával a kentaurokat akarja kikerülni éppen.

-Kössz mindent- és máris otthagytam.

Odasprinteltem a buszhoz, nehogy valaki felrobbantsa elöttem, vagy valami ilyesmi, mert el tudtam képzelni. Dörömbölni kezdtem az ajtón, mire Brenda kinyitotta, én meg felszálltam.

-Ki vagy t...?

Közelebb léptem hozzá, és elvettem tőle a pisztolyt, majd őt is otthagytam. Utána egyértelműen visszamentem a csuklyáshoz, és reméltem, hogy Lilla sikerrel járt. Kilőttem a jelzőfényt, de még mindig ott álltam a helyemen.

Nem akartam máshogy tenni, mint, ahogy azt a barátnőm eltervezte, ezért maradtam az elméletemnél. Elsétáltam a legközelebbi fandom beli emberhez, és pofon vágtam a pisztollyal őt.

Visszatértem én is a saját szeretett világomba.

Helló!

1 vagy 2 rész van márcsak hátra, kitartás! +Utószó, de az mar nem lényeg nagyon.
Tudjátok mit? Nem zargatlak titeket mindenféle kérdésekkel, mert mé ne, igaz?

Én továbbra is Noriii voltam.