Earned iT [Calum Hood]+18

11. (BACK)

Éles fájdalmat éreztem a tarkomon, ami puskagolyóként süvített át rajtam.

Megfordultam és egy öltönyös férfi mocskos mosolyával találtam szemben magam. Tekintetem egyből a kezében tartott gyertyatartóra szegeződött majd újra arcára. A levegőt nehezen vette, a sebből a fején amit alig 20 perce okoztam  meggy vörös vér szivárgott. A bal kezem a tarkomhoz érintettem és éreztem a vért ahogy lecsorog.

- Ez kibaszottul nem tetszett.- ordítottam, majd egy laza rugást mértem a fejére és a földre borult.-Már 20 perce bekellett volna csekkolnod a pokolban, nem tudsz megdögleni végre? - kiabáltam tovább miközben a fejét vertem a padlóba.

-Csa..csak szeretnéd.....ri..- egy szemrebbenés nélkül beledöftem a késem a két szeme közé, és láttam ahogy szép lassan kiszáll belőle a lélek. Teste elernyed, nem pislog már tovább.

-Ribanc? Egyedi.-fejeztem be a mondatot azon gondolkozva, hogy miért is csinálom ezt, a következő pillanatban pedig már csináltam a gyilkolás utáni rutinomat. Mostanában úgyis elterjedt youtube-on hogy lányok esti/reggeli rutin videókat töltenek fel magukról, lehet nekem is elő kéne drukkolnom egy "Gyilkolás utáni rutin" videóval..

A fenti gondolatokkal hagytam el a lakást a lehető legkevésbé feltűnően mikor észre vettem, hogy nyílik a kijárat a szemben található társasházból. A szememmel gyors keresésbe kezdtem hova tudnék bújni.

-Egy konténer?? Ugye most csak szórakozol velem?? - suttogtam magam elé dühösen miközben az ajtó mögül feltűntek a sötét árnyékkal kontúrozott alakok, majd egy jól irányzott ugrással már a bűzölgő szemét kupac közepén feküdtem,  egy fél big mac-el a hajamban.

- Anya, anya! Akkor megnézzük azt a játékboltot? - szólalt meg éles hangon egy gyönyörű kislány hang.

- Lida megmondtam, hogy most nem kapsz semmit! - válaszolt az anyuka erélyesen.

Az egyre tompább párbeszéd alapján arra a döntésre jutottam, hogy épp itt az ideje kikecmeregnem az egyébként meglepően kényelmes új, dög szagú otthonomból. Megigazítottam magamon a ruhámat, és elindultam amilyen gyorsan csak lehetett. Ahogy sétáltam, körbe öleltek az emlékek gyerekkoromból. Anyukám édes hangja, édesapám határozott, ugyanakkor szeretetteljes ölelése. Nem szenvedtem semmiben hiányt, tiszta ruhában elegendő étellel az asztalon nőttem fel.

Tudom, nem erre számítottál, hiszen olyan emberből nem lesz sorozatgyilkos akit minimum nem erőszakoltak meg, vagy nettó heti két alkalommal nem vertek félholtra az éppen össze nem omló házban. Mégis itt vagyok. A kezeimhez vér tapad, a lelkem segítségért kiált és úgyérzem megfulladok a saját életemben. És mi a slusszpoén? A szüleim élnek és virulnak, büszkébbek mint valaha, hogy az egyszem lányuk lediplomázott és egy patináns fotóstudió egyik alkalmazottja. Hogy is mondják az okos emberek? Amiről nem tudunk, az nem fáj. Igaz?
Botrányosan szar klisé ez, de ha egy dolgot egyszer magamra varratok akkor ez lesz az.

Ezekkel a gondolatokkal értem a lakásunk ajtaja elé, ahova belépve meglepően konstatáltam, hogy senki nem tartózkodik itthon. Szuper, legalább letudok zuhanyozni munka előtt. Hiszen tudjuk, hogyha Carlos itthon van, egy ilyen művelet egy komplett logisztikai menedzselést igényel.

................................................

A szekrényemben előtt állva, azon gondolkoztam, hogy sosem értettem a nő társaim azon kijelentését miszerint "nincs mit felvennem". Szerintem a pontos kijelentés valahogy így lenne validálható "nincs mit felvennem, de halmokban áll a ruha a szekrényben, és igazából csak lusta vagyok rendet tartani és szelektálni, mert majd a jóisten úgyis megcsinálja ha háromszor kimondom a nevét". Hogy ne is erősítsem tovább a sztereótípíákat, kikaptam egy lenge nyári ruhát, amit magamra dobtam, majd elindultam dolgozni.

A cég bejáratához érve, mosolyomat magamra öltöttem és utamba vettem a harmadik emeleti stúdiót. A recepciós lányok kedvesen fogadtak, majd a beléptető kártyámat, amivel a liftet is tudom használni, odanyújtották. A liftbe belépve két igen csinos titkárnő párbeszédjére lettem figyelmes.

- Mr. Hood-nak dolgozni felér egy orgazmussal Darla. Legszívesebben minden pillanatban megmásznám a kidolgozott testét. - olvadozott nyájas hangon barátnőjének. A szemem forgattam, és talán egy mélyebb és a kelleténél hangosabb sóhaj is elhagyta a számat, amire fel is kapták a fejüket, majd összenézve sugdolózásba bonyolodtak. Ennyire, még nem akartam kiszállni liftből, mint most de szerencsémre a második emeleten mindketten kiszálltak, én pedig vehettem még az előbbinél is egy hangosabb és mélyebb levegőt.

Értjük, Calum orbitálisan jó pasi. Ez eddig tiszta sor számomra is. De könyörgöm, itt mindenkinek csak a szexen jár az esze? Mármint jó, dugjunk a főnökkel, de akkor ne egy nyilvános liftben tárgyaljuk meg annak a részleteit. És hogy tiszta legyen, akivel én lefekszem általában a végén meghal és egy késsel a torkában végzi. Miért pont Hood lenne ezalól a kivétel?

Köszönöm, hogy elolvastad. Ha tetszett akkor várom a reakciódat, ebből tudom kiszűrni van e még igény a történt folytatásra.

Hogyha itt vagy még, akkor szia édes, régen találkoztunk.
Hogyha pedig új vagy, akkor remélem tetszeni fog a történet.
Puszi🫶🏻