𝘜𝘵𝘰𝘭𝘴ó 𝘚𝘻𝘢𝘷𝘢𝘬 ||𝘊𝘩𝘢𝘳𝘭𝘦𝘴 𝘓𝘦𝘤𝘭𝘦𝘳𝘤|| ×szünetel×

|🅾🅽🅴|

"Te voltál a világosságom árnyéka, éreztél bennünket?

Az emberek sokszor megkérdezik, hogy vagyok. A szokásosat felelem ; megvagyok. Hisz mi mást mondhatnék? Tökéletesen? Hazugság. Azzal bíztatnak, hogy túlélem ez az egészet, viszont ők is, és én is tudom, tudjuk, hogy ez egy hatalmas hazugság. Meg fogok halni, csak az a kérdés vetül fel sokunkban, hogy mikor? Sok embert vesztettem el, mióta beteg vagyok, de sok újat is szereztem, akikkel tökéletes kapcsolatot tartok. Bánom, hogy ők elhagytak? Nem. Örülök, hisz tudom, hogy csak álbarátok voltak, akik csak a jó időben voltak velem, de most, amikor igazán támogatásra szorulok, cserben hagytak. Az ápolónők nem néznek rám szánakozással, sem megvetéssel, hozzászoktak már ehhez, és ez jól esik. Utálom, amikor valaki sajnálattal a szemében néz engem, esetleg részvétet kíván nekem, vagy a családomnak. Olyan, mintha a szemembe ordibálná, hogy Hé, te! Nemsokára megfogsz halni! Gyengének, kiszolgáltatottnak érzem magam ilyenkor, és ez ellen semmit se tehetek.

-Minea, hogy érzed magad? Rajzoltál valami újat? - Leila kedves hangjától elmosolyodtam, tekintetemmel követtem, ahogy az ágyam felé lép

-Kicsit jobban, bár a fejem picit fáj, biztos az időváltozás miatt - Leila a megszokott nővér ruhában volt, fekete haja egy copfban volt összefogva feje tetején. Fejét nem díszítette smink, bár ígyis tökéletesen nézett ki - Nem, most semmit - emeltem magam lassan fejjebb az ágyon

-Lassan, lassan - a párnát megigazította, hálásan néztem rá

-Köszi - Leila azok közé az emberek közé tartozott, akik bármit is csináltak, sosoem éreztem magam kényelmetlenül, és ezt ő próbálja kihasználni

-Kicserélem az infúziót, már csak pár csepp van benne, mint ahogy gondoltam - vetette elő az új adagot a kis tálcáról, amit eddig észre sem vettem - Biztos, hogy semmi se fáj? - gyorsan kicserélte az infúziót, az üreset a tálcára rakta - Mármint, elvileg most kicsit sétálnod kellene, de ha fáj valamid, úgy nem viszlek sehova - felém fordult, tekintete rám tapadt, kezeit csípőjén pihentette

-Jól vagyok, nyugi - kezem a takarón pihent, a hajam kicsit csiklandozta arcomat. Leila elmosolyodott, majd leemelte rólam a takarót, és segített felülni. Belebújtam a papucsba, ami az ágy mellett pihent, majd Leila, és az infúziós állvány segítségével sikerült felállnom.

Szerencsére tudok "közlekedni", bár segítségem van egy nővér, jelen pillanatban Leila segítségére, a lehető legtöbb akaraterőmet elővéve szoktam nap, mint nap ezeket az apró kis sétákat megtenni, de én ezekre is büszke vagyok

-Hallottad, hogy két fiú támogatni jön ma a kórházat? - Leila hangja izgatott volt, kíváncsian néztem rá

-Nem, lehet tudni, kik lesznek azok? - lábamat lassan pakoltam egymás után, kezem Leila kezét szorította, hogy biztosan ne essek el

-Valamilyen formula-1-es pilóták, az egyikőjük szintén Monacoi - elérkeztünk a lifthez, ami épp akkor nyílt ki, amikor odaértünk, így rögtön betudtunk menni oda - Azt mondják, mind a ketten brutál helyesek - suttogta Leila a fülembe

-Ó, tényleg? Biztos leveszem őket a lábukról a nazogasztrikus csővel az orromban - nevettem, Leila gyengéden rámcsapott

-Ne viccelődj itt nekem, gyönyörű vagy - karolt át, így másik kezét szorítottam

-Így senkinek sem fogok kelleni, de nem is kell, amíg itt vagytok nekem ti - mosolyogtam rá, fájdalmasan nézett rám

-Hogy lehet valakinek ekkora szíve, mint neked? - láttam, ahogy egy könnycsepp folyik le az arcán, mire szívem szúrni kezdett, gyorsan elkaptam róla tekintetem - Bocsi, csak ma valamiért érzékenyebb vagyok - dadogta, én végig a földet néztem, a lift elérkezett a földszintre

-Semmi baj, de a könnyeidet tartogasd későbbre, oké? - néztem rá ismét

-Rendben - törölte meg arcát kezével - Hallottad, hogy Matilde néninek udvarolni kezdett valaki? - mondta halkan, kuncogni kezdtem

-Mi? Ez komoly? Szegényre ráfér már valaki - suttogtam vissza

Közben kértünk a kórház udvarára, megcsapott a kellemes idő. A nap sütött, de ígyse volt meleg, a gyerekek focit játszottak egymással.

Imádom ezt a kórházat, minden emberrel, külön külön foglalkoznak, és vesznek nekik dolgokat. A kislányoknak például babákat, babaházakat, plüssöket. A kisfiúknak pedig focilabdát, kisautókat, meg dinókat. Az idősebbeknek újságokat, növényeket, meg fonalakat adnak, hogy tudjanak varrni. Az orvosok, ápolónők kedvesek, és az étel is normális, az udvar mindig tiszta. Összességében álomkorháznak is lehetne nevezni.

-Gyere, üljünk ide le - mutatott egy pár méterre levő pára.

-Ennyire elfáradtál? - nevettem, pedig tudtam miért mondta

-Igen, úgyhogy én le is ülök - ezzel leült, majd megütögette a maga mellett lévő helyet. Én is leültem, majd hátradöltem, nézni kezdtem a boldogan focizó gyerekeket

-Sosem gondoltam, hogy egy nap itt fogok kikötni - gondolkodtam el, az egyik fiú gólt lőtt, ujjongásán elmosolyodtam

-Én sem, és most nézz rám - mutatott végig magán, nevetve oldalba böktem

-Szépen áll ez a kórházi egyenruha - durcásan összefonta maga előtt kezeit

-Haha, vicces vagy - nevetett gúnyosan

-A szüleid mikor jönnek?

-Nem tudom, szerintem délután, vagy este - pillantottam fel az égre, sóhajtottam egyet

-Minea! Hogy vagy? - a távolban megpillantottam a főorvost, Nicholast, mellette pedig 2 fiú jött

-Azok nem azok, akik támogatták a kórházat? - emelte kezét szeme felé, úgy nézte őket

-Nem tudom, biztosan - vontam vállat, majd feltápázkodtam a padról

Nicholas, és a két fiú ideért, az egyik fiú kezében egy szatyor volt, mind a ketten mosolyogtak

-Minea, Leila, ők itt Charles és Lando - Nicholas bemutatott minket a két fiúnak, majd kezet ráztunk egymással - Egy elég nagy összeggel támogatták a kórházat, és mindenkinek, a mi ajánlásunk szerint, vettek valamit - nézett a két fiúra, ezért én is rájuk pillantottam.

Nos, mindenkinek meg van az a pillanat, amikor ránéz egy fiúra, és rögtön tudja, hogy ő jelent neki mindent? Igen, abban a pillanatban, amikor ránéztem arra a bizonyos Charlesra, én is azt éreztem, habár tudtam, hogy nem szabadna. És ez még csak a kezdete volt mindennek.

2019, augusztus 25

Hogy tetszik az első rész? :D Véleményeket várom kommentbe 👇👇