𝘜𝘵𝘰𝘭𝘴ó 𝘚𝘻𝘢𝘷𝘢𝘬 ||𝘊𝘩𝘢𝘳𝘭𝘦𝘴 𝘓𝘦𝘤𝘭𝘦𝘳𝘤|| ×szünetel×

|🅵🅸🆅🅴|

"Hol vagy most? Atlantisz. A víz alatt. Merre vagy most?

- Kezdesz hozzászokni, igaz? - kérdezte tőlem Nicholas, miközben az infúzióból egyre csak csökkent a gyógyszer.

-Azt nem mondanám - néztem fel rá

-Az elején még féltél is a tűktől, emlékszel? - nevetett

-Igen, így visszagondolva kicsit kínos is volt - nevettem vele együtt

Először, mikor megláttam a tűt az infúzió végén, sikítozni kezdtem, és nem engedtem, hogy a közelembe kerüljön. Azt mondtam, hogy inkább végezzük el a sugárkezelést a gyógyszer nélkül, de Nicholas nem hallgatott rám. Bár, azt hiszem jól is tette.

-Apukáddal mi van? Még mindig nem jelentkezett? - ült le a székre, hiszen már 10 perce itt áll, míg én az ágyon fekszek.

Nos, igen, az apám. Amikor megtudta, hogy gyomorrákom van, szerinte nem bírta épp ésszel feldolgozni, hogy a lányának rákja van, és hát.. itt hagyott minket. Volt képe itt hagyni, miközben anyának, meg Claranak ki kell fizetniük a kezeléseket. Itt hagyott, miközben tudja, hogy szenvedek, de ő még belém is rúgott, miközben ígyis eléggé kivoltam.

-Nem, de ajánlom is, hogy ne - szorítottam ökölbe kezem - Mert akkor nem érdekel, hogy halálközeli állapotban leszek e éppen, saját magam fogom felképelni, majd a szemébe vetni, hogy ő nem az apám - torzult el az arcom, miközben apám arcára gondoltam

-Igazából, teljesen megértem ezt a gondolkodásodat - kulcsolta össze tenyerét, majd dőlt előre a széken - Kiskoromban az én anyám is elhagyott minket. Pontosan azt éreztem, amit te - nézett mélyen a szemembe

-Szörnyű volt, igaz? - néztem az infúziós tasakra, ami épp kifogyott

-Az volt, de az a múlt. Azóta se láttam, de úgy érzem, jó is így - vette le kezemről a tapaszt, amivel az infúziót rögzítette, ezután pedig az infúziót is óvatosan kivette karomból

-Na, mehetsz a szokásos helyre, én addig ezt elpakolom. Pár perc, és megyek, oké? - bólintottam egyet, majd lassan feltápázkodtam az ágyról. Kiléptem a szobából, majd a folyosón végighaladva megérkeztem a helyhez, ahol a sugárkezelést fogjuk végezni. Benyitottam, a lineáris gyorsító ott volt a teremben, ahol mindig szokott lenni.
Megkerestem a saját öltözömet, majd a pólómat levettem, csak a melltartómat hagytam fennt.

-Oh,már itt is vagy? - jött be Leila, kezében a festékkel, amit rá kell kennie a hasamra

-Igen, de Nicholas még pakolászik, ő csak mindjárt jön. A többiek hol vannak? - kérdeztem tőle, miközben hagytam, hogy a besugárzási mezőket ráfesse a hasamra

-Kész is van - hagyta abba - Ők már kint vannak, most jöttem velük, úgy néz ki, te hamarabb jöttél - nevetett. Együtt kimentünk, és a többiek csakugyan kint voltak.

Leültem a besugárzó asztalra, és Nicholas rá vártunk, aki pár percen belül itt is volt.

-Oh, milyen kényelmesen leültél oda - nevetett hangosan Nicholas, miközben a géphez sétált.

-Nem akartam állni, bocsánat - néztem rá durcásan, kezemet összefontam magam előtt, Leila mellettem kuncogott

-Felkészültél? - nézett rám, kesztyűlye mint mindig, most is kezét díszítette

-Mondhatjuk - vontam vállat, majd már kérés nélkül elfeküdtem a besugárzó asztalon.

-Milyen rutinos már valaki - nevetett

-Egy idő után hozzá kell szokni - nevettem vele én is, a gépet beindította, de a sugár még nem jött. Az asszisztensek mozgatni kezdtek, körülbelül 5 perc múlva sikerült eltalálni a tökéletes helyet. Ez az egyik legfontosabb része az egésznek, hiszen ha erre nincs elég idő szánva akkor a sugár akár rossz helyre is mehet.

Amint ez megtörtént, a gép automatikusan elindította a sugarat, ezért mindenki azonnal kiment, ezzel magamra hagyva a hangos, körülöttem mozgó géppel együtt.

Alapjáraton elég ilyesztő egy szituáció annak, aki ezt először éli át. Ki szeretne egyedül maradni egy szobában, ahol egy gép zörög, morog és forog körülötte? Azt hiszem, senki. Először én is eléggé beparáztam, előtte Nicholas viszont szavamra kötötte, hogy nem szabad megmozdulnom, mert abból elég nagy baj lehet, így akármennyire is féltem, nem mozogtam.

Pár percen belül vége volt az egésznek, de magamtól nem jöhettem le az asztalról, meg kellett várnom, hogy a többiek bejöjjenek, majd levegyenek onnan, hiszen elvileg ha én jönnék le magamtól, veszélyeztetném a saját - egyben a berendezés épségét is.

2019, augusztus 27

Szép estét mindenkinek! c:

Igen, ez a rész lehet nem volt túl izgalmas, de szerettem volna mindenképpen leírni a sugárkezelését is, a következő részben ígérem, talán Charles megint szerepelni fog c: