𝘜𝘵𝘰𝘭𝘴ó 𝘚𝘻𝘢𝘷𝘢𝘬 ||𝘊𝘩𝘢𝘳𝘭𝘦𝘴 𝘓𝘦𝘤𝘭𝘦𝘳𝘤|| ×szünetel×

|🆃🆆🅾|

"Egy újabb kezdet, eltűntél. Félve, hogy céljaink beláthatatlanom, látni akarom magunkat"

-Tessék - Nicholas belenyúlt a szatyorba, amit Lando fogott, majd kivett belőle egy óriási fadobozt, furán néztem rájuk

-Tudom, hogy szeretsz rajzolni, de ahogy láttam nincs sok rajzcuccod, így neked egy rajzkészletet ajánlottam - mosolygott rám, majd átadta a készletet

-Köszönöm, de nekem igazán nem kellett volna semmi - ráztam meg a fejem halványan. Nicholas vállamra rakta kezét, szigorúan nézett rám

-Makacs vagy, semmit se akarsz elfogadni, tudjuk. A fiúk kedvéért legalább ezt az egyet fogadd el, kérlek - tolta el kezem, mikor látta, hogy vissza akarom adni

-Igaza van, Minea. Neked is jár, ugyanúgy, mint a többieknek - Leila hangja fejemben járt, miközben mérlegeltem, elfogadjam e az ajándékot.

-Nos, akkor köszönöm - mosolyogtam fel rájuk

-Milyen rajzokat szoktál csinálni? - kérdezte Charles. Ránéztem, arca úgy árulkodott, tényleg érdekli

-Kedvfüggő, sokszor más - raktam le a készletet a padra

-Igazából, szerettem volna veled négyszemközt is beszélni - Nicholas arca komoly volt, tenyerét összekulcsolta maga előtt - Úgyhogy, kérlek.. - pillantott Charlesra és Landora, akik értették az adást, hátát fordítottak, majd elmentek. Nicholas Leilara nézett - Te is - Leila hangosan sóhajtott egyet

-Értettem - durcásan eltipegett, ahogy ismerem úgyis megtalálja a tökéletes helyet, ahol tud hallgatózni

-Az állapotodról lenne szó - kezdett bele, éreztem, hogy ez lesz - Nem nagyon érzek javulást, sőt, az állapotod.. Romlott. Nem tudjuk miért, ilyen gyorsan még nem szabadna romlania - a hír hallatán émelyegni kezdtem, amit leplezni próbáltam. Éreztem, ahogy a pánik elönti testem. Romlik az állapotom - Holnap muszáj elvégznünk a kemoterápiát, és tudom, hogy kb fél hetet várni kellene, de muszáj, különben baj is lehet - tekintete sajnalkozó volt, amit utáltam. Kérlek, ne nézz így rám. Legalább te ne.

-Ez hogy lehetett? - kapkodni kezdtem a levegőt - Nem úgy volt, hogy javulni kezdett az állapotom? - látásom homályosulni kezdett, Nicholas számomra már csak egy hatalmas folt volt, amit a sötétség elnyelni készül - Kérlek, mondd azt, hogy ez egy vicc! - ez nem történhet meg. Nem most.

-Jól vagy? Úristen, Minea! - testem gyengülni kezdett, az utolsó emlékem két kéz volt, ami megakadályozta, hogy összeessek, de a sötétség így is elárasztotta testemet, ezáltal egy szebb, tökéletes világba kerültem, ami az álomvilág volt

×~§~×

Bip. Bip. Bip

Fejem szörnyen lüktetett, mintha szét akart volna robbanni. Iszonyat szomjas voltam, a szám ki volt száradva, és a hányinger kerülgetett. Előttem minden sötétség volt, csendesség honolt az elmémben. Szemem próbáltam kinyitni, de tervem kudarcba fulladt.

Bip. Bip. Bip

Valami csipogást hallottam magam mellől, fejem erősebben lüktetett. Megpróbáltam mozgatni fejem, de nem sikerült. Halk hangokat hallottam, mintha egy beszélgetés lenne.

-Még mindig nem kelt fel? - egy lány hangja volt az, ismerős volt, habár nem tudtam honnan

-Nem, de számításaink szerint - egy pillanatra elhalgatott - Nemsokára fel kell ébrednie