𝘜𝘵𝘰𝘭𝘴ó 𝘚𝘻𝘢𝘷𝘢𝘬 ||𝘊𝘩𝘢𝘳𝘭𝘦𝘴 𝘓𝘦𝘤𝘭𝘦𝘳𝘤|| ×szünetel×

|🆃🅷🆁🅴🅴|

"Élve. Hol vagy most? Mindezt csak képzeltem?"

~13 évvel ezelőtt~

-De anya! - nyafogtam - Nem szeretem a káposztát! - toltam el undorodva a tányért, amin káposzta volt

-Edd csak szépen meg! Tudod, hogy egészséges! - tolta vissza anya, hátradőltem a széken

-De én akkor se fogom megenni, nem szeretem! - fonta keresztbe karom. Apa megforgatta szemeim, míg Clara bekapott egy káposztát

-Tudtad, hogy sok országgal ellentétben - ette tovább a káposztát - Itt nem a gólyák hozzák a gyerekeket, hanem káposztalevélben találják?

Furán néztem Clarara, majd a szüleimre. Anya bólogatni kezdett, hogy ez igaz, ezért a káposztára kaptam tekintetem.

-Tehát akkor én is találhatok benne egy kisbabát? - pillantottam fel mosolyogva szüleimre

-Nem tudhatjuk. De, az egészen biztos, hogy nagyra fogsz nőni, ha megeszed a káposztát - mutatott a már majdnem üres tányérra, amin csak a káposzta maradt

-Tényleg? Akkora leszek, mint apa? - anya nemet intett fejével

-Nagyobb - vigyorodott el

-Tényleg? - csillantak fel szemeim

-Bizony, de egyébként a nyuszik is szeretik a káposztát, ne sértsd meg répa hadezredest - nézett ide apa, majd annak reményében, hogy megnövök, megedtem az összes káposztát, bár sajnos kisbabát nem találtam benne.

~pár évvel ezelőtt~

-Nézd, mit hozott anya - nyitódott ki a szobám ajtaja, amin anya jött be, Claraval épp egy társasjátékkal játszottunk

-Mi az? - álltam fel kíváncsian, majd anyához mentem

-Nézd, ez egy nyuszi plüss, csak neked hagyták meg a boltban. Ő volt az utolsó - kíváncsian vettem ki kezéből a plüssöt, majd közelebbről megnéztem. Kicsi volt, de nagyon puha, és olyan aranyos volt

-Nézd, Clara, mit kaptam - mutattam Clara felé, Clara is kíváncsian felállt

-Aranyos - nézte meg közelebbről

-Köszönöm, anya - öleltem meg

-Szívesen - ölelt vissza - Mi lesz a neve?

-A nyulak szeretik a répát, anya? - Anya bólintott egyet

-Legyen répa hadezredes - kuncogott Clara

-Az nagyon vicces név, de legyen az - nevettem vele én is

2019, augusztus 26