Fire and Ice •2018/19• || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || (Befejezett)

~ 3. ~

A fejem majd széthasadt mikor lassan tértem magamhoz, de nem csak a fejem a végtagjaim szinte égtek. Éles fájdalom van az égész testemben. Szemeimet lassan kinyitottam, így elém tárult a szobám halvány kék falai. Nagyokat pislogtam még tisztább nem lett a látásom. Fejemet elfordítottam és az ablakban megláttam Tonyt, aki engem nézett. Aggódó a tekintette és, mintha egy picit dühös is lenne. Nyöszörögve ültem fel az ágyon és ő is közelebb jött majd azágy szélén foglalt helyet.

– Hogy érzed magad? – kérdezte. Szemeimet megdörzsölve válaszoltam.

– Jól. – mondtam unottan és a csuklóimon simítottam végig. Nagyon éget minden végtagom. Még soha nem használtam, így az erőm.

– Ahogy ezt végig gondoltam eszembe jutott az a férfi, akit...Akit megfagyasztottam. Az emlék hatására a tenyerembe mélyesztettem az arcom és kellemetlenül felnyögtem.

– És amúgy, hogy érzed magad? – kérdezett újból. Rá kaptam a tekintettem kérdőn, miközben oldalra billentettem a fejem.

– Már mondtam, hogy jól. – válaszoltam kissé ingerülten. Nem tudom mi lehet velem, valahogy nem vagyok még stabil. Tony nem lepődött meg csak tovább nézett rezzenéstelenül. Nem bírtam állni a tekintetét, így élesen beszívtam a levegőt és elnéztem az ablak irányába.

– Tudok róla. – szólalt meg egy kis idő után. Nem néztem rá, továbbá is az ablakon kifelé néztem. – A katonáról, akit megfagyasztottál. – amint ezt ki mondta összeszorítottam a szemem és a szám egy csíkká préseltem. Nagyon rosszul érzem magam, a mellkasom majd szétszakítja a félelem.

– Én nem akartam. – motyogtam az orrom alatt. Tony sóhajtva nyúlt a kezemért, amit megfogott és megszorított.

– Nincs semmi baj. – mondta, mire rá néztem. Nem tudtam kordában tartani az erőm és azt mondja semmi baj? Mi lesz ha legközelebb is megtörténik? Esetleg valaki mással vagy valakivel a csapatból? Nem akarok senkit sem bántani.

– De...– háborodtam volna fel, viszont valaki kopogott és benyitott a szobámba. Wanda barna szemei felcsillantak, mikor meglátott.

– Szia! – lépett beljebb. – Hogy vagy?

– Jól. – küldtem felé egy halvány mosolyt. Tony egy aprót szorított a kezemen majd fel állt az ágyról.

– Megyek megnézem a lányt. – sietett ki a szobámból. Itt lenne a lány a Toronyban? Miért nem a S.H.I.E.L.D.-nél van, ha már annyira akarták, hogy kihozzuk?

– Később vissza jövök. – mondta Wan, mire aprót bólintottam a fejemmel. Egyedül maradtam. Kikeltem az ágyból és a szekrényemhez léptem. Kivettem belőle egy rövidnadrágot és egy pólót majd bementem a fürdőbe. Miközben megnyitottam a zuhany addig bele néztem a tükörbe. A hajam úgy néz ki, mint egy madárfészek. Öröm lesz kifésülni. Szemeimet megdörzsöltem, majd az arc csontomnál lévő lila foltot kezdtem el vizslatni. Ez a fém karú katona műve, remek sminkes be kell vallani. Kezem rá simítottam és éreztem a hűsítő érzést. Bár még mindig látszik, de már nem fáj annyira. Ledobtam a ruháim és beálltam a zuhany alá. Elsőnek langyos vizet engedtem majd elfordítottam teljesen a hideg víz felé a kis csapott. Az erőmben csak ezt szeretem, hogy jöhet jég hideg és tűz forró én meg sem érzem.
De talán el szóltam magam.

A csapott teljesen a meleg vízre fordítottam és élveztem a már szinte kopóvizet, mikor is égetni kezdet. Hiába koncentráltam azonnal hideget kellett engednem magamra. Meglepődtem, mivel ilyen még soha sem történt velem. Homlokom a fehér csempének nyomta és néztem ahogy víz eltűnik a lefolyóban. Valami nem stimmelt. Rá néztem a lábamra és kis kék csíkok futottak rajta végig, ami lüktetett is. Oda kaptam azt az injekciót, amit Rumlow adott a Katonának. Elzártam a vizet és kiszálltam a zuhany alól. A lábam kezdtem el vizsgálni, ujjamat óvatosan végig húztam rajta, de a tompa lüktetésen kívül semmi nem történt.