Fire and Ice •2018/19• || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || (Befejezett)

12.

Nappali gyönyörű fényben pompázik ahogyan a feldíszített karácsonyfa égői sorba váltakoztatják a színüket. Kellemes illatok, sürgés, forgás a konyhában. Forró csokival a kézben és ronda pulcsiban járkálás. Ajándék becsomagolása, fel címkézése. Hó angyal csinálás vagy éppen a kandalló mellet sztorizgatás. Minden gyönyörű meg kell hagyni. Együtt volt a csapat Thor kivételével. Clint is eljött, de csak rövid időre. Apa átköltöztette a Bosszúállókat egy eldugotabb helyre. Már rég itt volt minden csak a mi cuccunkat hiányzot át pakolni. Mellettünk van egy kis erdő és egy puszta, ami csodaszép kilátást nyújt. Piros pulcsiban amin egy rénszarvas feje van mikulás sapiban abban szaladtam le a becsomagolt ajándékokkal. A fa alatt volt már pár ajándék amik mellé leraktam az enyémet is. Elindultam a konyhába ahol Bruce sütögetett Natashával.

-Sziasztok!-köszöntem nekik ők pedig vissza köszöntek.-Nem láttátok Zénót?

-Nézz ki az ablakon.-felelte Benner. Kinéztem az ablakon és mosolyogva figyeltem ahogyan a hófehére változott színnel repked és mondjuk úgy "jégszobrokat" csinál. Ki mentem én is hozzá és mielőtt egybe gyűltünk volna kint voltam vele. Pár trükköt eltanultam tőle, mint például azt, hogy megfagyasztott egy fát aztán az darabokra tört. Ugyan ezt megcsináltam én is viszont nekem, úgy tört darabokra, hogy ökölbe szorítottam a kezem. Nem tudom, hogy emberen sikerülne, de nem akarom kideríteni. Be mentünk az épületbe majd fel a lépcsőn ahol szintén egybe volt a konyha és a nappali. A nappaliban borzalmas pulcsiban ült mindenki, nevetgéltek nagyokat kortyoltak a forró italukból és az asztalra kirakott kajákból ettek. Elmosolyodtam rajtuk, olyan normálisnak tünt, minden. Pedig nem az főleg, ha egy sárkány ült a válladon.

-Gemma gyere!-hivott apa mosolyogva. Vissza mosolyogtam és elindultam a többiekhez. Leültem a kanapéra majd gondolkodtam.

-Figyeljetek.-szóltam rájuk amire rám kapták a fejüket. -Én mégis, úgy döntöttem, hogy elköltözöm. Meg leszek és nem egyedül fogok lakni.-pillantottam az ölemben lévő kis állatra aki nyugisan kapkodta a fejét. -Játszunk. Játszunk olyat, hogy amit eddig nem mertünk elmondani azt most elmondjuk. Na?-mosolyogtam rájuk.

-Kezdem én.-szólalt meg Vízió.-Én nagyon régóta..-akadt meg.-..szóval régóta táplálok érzéseket Wanda iránt. Elsőnek nem tudtam, hogy lehetséges-e, de mégis.-fejezte be Vízió. Oda kint megjelent egy fénycsóva az égből. Ezek szerint Thor is megérkezett. Bár nem egyedül. Utána hallat Loki is ahogy beértek hozzánk.

-Üdv barátaim!-kiáltott Thor nevetve.

-Mért hoztad a hibbant öcsédet?-kérdezte apa.

-Megjavult és kell neki a szabadság. -válaszolta. Az Asgardiak is helyet foglaltak.

-Remek folytathatjuk?-kérdeztem körbe nézve mindenkit.

-Mit?-tette fel ujabb kérdését Thor.

-El mondjuk az amit eddig nem mertünk.-válaszoltam izgatottan.

-Midgárdiak.-mondta Loki gúnyos nevetéssel.

-Öhm..-kezdet bele Nat.-.. rettegek attól, hogy soha nem lesz gyerekem. -hajtotta le a fejét.

-El veszítettem Gemmát.-vágta rá gyorsan Steve.

-Sose lesz az enyém.-nézzet rám Pietro.

-Szeretem Natashát.-vágta rá Benner.

-Hű ez a játék beindult.-kezdet bele apa.-Hát amit nagyon ritkán vagy egyáltalán nem mondok pedig kéne az az, hogy szeretlek kicsim. -borzolta össze a hajam.-Szeretlek titeket.-nézett végig a csapaton.-Kivéve téged hibbant Asgardi.-mutatott Lokira- Sosem mertem ezt elmondani, de Gemma szülei az én hibámból haltak meg. Sajnálom nem mertem elmondani. -tette hozzá nagyon halkan. Egy könnycsepp folyt le az arcán. Nem ismertem a szüleim nem is emlékszem rájuk szóval nem hatott meg annyira. 

Megöleltem apát és a fülébe súgtam.:

-El kell mondanod majd, hogy hogyan történt.-sutogtam majd vissza ültem a helyemre.

-Még mindig haragszom Starkra.-szólalt meg Wanda.

-Félek a felelősségtől most, hogy király lettem.-mondta halkan Thor.

-Gemma ne maradj ki te sem.-mondta nekem apa. És én elgondolkodtam, hogy miaz amit nem merek elmondani vagy bevallani magamnak. Ideges tekintettel néztem mindenkin körbe.

-Soha nem fogom használni a képességem ezért is költözöm el, mert már nem lennék hasznotokra. És Zénót is távol kell tartanom az emberektől.-hadartam el gyorsan.

 Ez az este, így telt bár Clint rég lelécelt azért még azt elmondta, hogy az ikereket a gyerekeiként szereti. Kiderültek a mély titkok vagy azok a dolgok amit saját magunknak nem mertünk bevallani. Érzékeny pontja volt ez a csapatnak, de így legalább közelebb kerültünk egymáshoz. Mindenki megkapta az ajándékokat és azzal voltunk elfoglalva. Az est végére felmentem a szobámba Zénóval. Benyitottam Steve pedig az ágyamon ült. Meg veregette maga mellett a helyet én pedig oda ültem.

-Tudod ez ami kettőnk közt van..

-Nem működik.-vágtam a szavába. Azt hittem, így akarja befejezni, de nem.

-Nem ezt akartam mondani hanem, hogy javítanunk kéne rajta.-szomorúan hajtotta le a fejét. -Steve te is tudod, hogy ez nem megy.-könnyezet be a szemem.

-Igen. Az a baj, hogy tudom.-sóhajtott egy nagyot. Felállt az ágyról amire én is felpattantam. -A filmek túl egyszerűk, mi miért ne lennénk bonyolultak.-sétált oda az ajtóhoz.-Boldog Karácsonyt Gemmi.-mondta szomorú mosollyal az arcán és távozott.

-Boldog mi?!-feküdtem le az ágyra könnyeimnek utat engedve. -Boldog a karácsonyunk ugye Zénó:-mosolyogtam rá fájdalmasan. Nincs többé a kapitánytól várt csókok zuhataga. Jobb lesz, így minden. 

Megfogtam Zénót és az ablakhoz sétáltam vele. Az épület ki volt világítva, így az ablakon kinézve csodálatosan láttam a hóesést. Mennyi mindenen mentünk keresztül és most itt tartok. Jó a helyzet és rossz is.

 -Mindig számíthatsz rám. Te vagy az én mindenem.-mondtam Zénónak amire elfogott egy furcsa, de kellemes érzés. Rá mosolyogtam és együtt néztük tovább a szállingózó hópelyheket.