Jóslat

Jóslat 9. rész

– Haylei, mielőtt megmagyaráznám a történteket, az elnézésedet szeretném kérni, hogy idáig vártam ezzel a pillanattal. Ha előbb beavatlak az öcsémnek nem lett volna alkalma téveszméinek elhintésére. Kérlek foglalj helyet, aggódom a sápadtságod miatt.

– Uram távol álljon tőlem a tiszteletlenség, de nem tud újat mondani. Biztos vagyok benne, hogy a lánya mellett áll ki, hiszen egy apának ez a feladata, de Kara nem az, akinek látszik.

– Így igaz, kedves Haylei. A lányom nem az, akinek mutatja magát, de nem abban az értelemben, amiben gondolod. Elmondta mi zajlott le köztetek, így értesültem, hogy Friedrich ezúttal milyen technikát alkalmazott, hogy eltávolítson tőlünk és saját magad sétálj ki a bázisról. Az öcsém a manipuláció mestere e tekintetben. Kettőnk között az a különbség, hogy én nem akarlak meggyőzni. Elmondom a szemszögünkből a történteket és a döntést a te kezedbe adom. Annak hiszel, akinek szeretnél és amennyiben vállalod a kockázatát elhagyhatod a bázis területét.

– Maga éppúgy sáros a történtekben, mint Kara! Friedrich elmondta, mit tett a nagymamámmal.

– Sejtettem, hogy öcsém nem felejtette el megemlíteni a melodramatikus szerelmi történetét. Viszont egy dolgot szeretném, ha tisztán látnál: igen, elhagytam a nagyanyádat. Szerintem nem kell bemutatnom a klasszikus történetet, amikor boldog vagy valakivel, de csak akkor jössz rá, mi az igaz boldogság, ha megismerkedsz valaki mással. Átértékeled a szerelemről vallott addigi elképzeléseidet és megpróbálod a lehető legkevesebb fájdalom árán sokra becsült párod tudtára hozni a történtek gyökeres változását. – Mordrich komor léptekkel sétál az íróasztala mögé és megfáradt sóhajtással ül le forgószékébe. – Szerettem a nagyanyádat Haylei, de ez az érzés megváltozott, amikor megismertem Kara szemtelenül fiatal édesanyját. Törődtem Skarlettel, de bármennyire fájdalmas volt ez számára, már nem érte dobogott tovább a szívem. Nem tudom, mit mesélt Friedrich és engedd meg, hogy ekképpen nyilatkozzak: nem is érdekel. Én is követtem el hibákat az életemben, de ezt a döntésemet, soha nem soroltam közéjük.

– Kara átállt Friedrich oldalára.

Mordrich tengermély sóhajtás után, összefűzi feszesre vasalt kék ingje előtt ujjait és komoly hangon folytatja:

– Haylei, a lányomtól azt kértem tizenkét éves korában, hogy vegye el édesanyja emlékeit, mert tudtam, hogy Friedrich előbb-utóbb minden létező híd felégetése mellett dönt majd. Meg akartam védeni, nehogy látnia kelljen édesanyjának halálát és őszinte leszek, saját magam sem szerettem volna, hogy feleségem e sorsra jusson. Egy tizenkét éves gyermeket kértem meg, hogy törölje ki örökre az emlékét édesanyja tudatából. Aztán idehoztam és másokra bíztam a lányom felnevelését. A mély sebet, mely anyja elvesztéséből fakadt, nem gyógyította meg apai szeretetem, mert nem voltam mellette. Saját magának kellett boldogulni és Kara olyan szilárd erkölcsi elvek birtoklója lett, amelyben soha nem létezhetne a gyilkosság. A lányom kamaszként hideg és elutasító volt, aki mereven kitartott az általa igaznak vélt dolgok mellett. Mikor megbíztam, hogy éljen az árnyékodként megváltozott. Hatással voltál rá, ő is tanult a hibáidból, ugyanakkor elkezdett élni is. Mivel Kara elköltözik egy hasonló védettségű bázisra, immár elmondhatom, hogy a lányom beléd szeretett. – Nem kapok levegőt, az agyamat egy atombomba erősségű földrengés rázza meg, felborít és tönkretesz mindent. Az idegsejtsek csak elszakadt halászhálóként tapadnak a hajóm oldalára végfácskáikkal.

– Nem, Kara nem is kedvelt engem. Nem. Nem. Nem.

– Kérlek nyugodj meg Haylei és engedd meg, hogy megismerd a teljes történetet. Miután a lányom rájött, hogy többet érez irántad, azonnal elém állt és kérte, hogy más lépjen a helyére. Megtagadtam, pedig tudtam, hogy szenved. De a vég nem a párkapcsolataid okán érte el Karát, hanem, amikor döntenie kellett közted és a nagyanyád között. Friedrich csatlósai körbevették az egyetemet és Kara döntött. Felhívta Friedrichet és elmondta neki a nagyanyád címét. Rendkívül sokra tartottam Skarlettet és mélyen megrázott, Friedrich tette. Sem én, sem Kara nem képzeltük, hogy Friedrich elveszi nagyanyád életét. Mikor Kara rájött, mit tett, elhagyta a remény, újra visszaváltozott azzá a merev lánnyá, aki kemény érzelemmentesség mögé rejtőzött. Tudta, hogy hiába jössz rá másságodra, soha nem lennél már vele.