Néhányan a legszebb virágnak találják köztük Emily Flower is. Ironikus, hogy neve utal a virágok felé érzett szeretetére. Kedvence a barna közepű sárga-narancssárga szirmokkal ékeskedő napimádó növény.
A lány egy napraforgókhoz közeli faházban éli mindennapjait, mikor nem az iskolapadot koptatja vagy a virágok között piheni ki fáradalmait. A virágok megnyugtatták lelkét és szebbé varázsolták mindennapjait. Sokszor hasonlította őket az emberekhez.
„Van, akik magasabbra néznek a napba és vannak kókadtabbak is. Reggel mindig felkelnek délben vannak csúcsponton és utána elhagyja őket a nap ereje. Egyetlen dologban mások, hogy ősszel vége az életüknek." - Nem értette miért kell csak így eltűnniük egyik napról a másikra.
Egy kókadt lefele néző napraforgó volt szélen "mintha ki lenne rekesztve". Az a virág volt, amit ő maga gondozott. Napról napra nagyobb, szebb és erősebb lett.
"Érzi a szeretetem? Ha igen büszke vagyok rá. Erre a növényre, ami képes újra a jót látni a napban és az életben." - Arcára mosoly ült.
A hónapok teltek-múltak, míg el nem jött a szeptember a napraforgók életének vége. Végignézte míg learatták a nyarainak emlékét ismét, abban az évben is. Az emlékek eszébe jutottak, mintha aznap élte volna meg őket, az összeset. A juhászkutyát, kivel oly sokat játszott gyerekként, a barátokkal való bújócskát, fogócskát, az érzéseit, a nyúlcsaládot átutazóban, átugrálgatva a távolban, de legfőképpen azt, amit megtanult tőlük.
"Egy kevés szeretettel is újra életvidámmá tudok tenni akárkit. Néha semmi másra nincs szükségünk csak szeretetre egy kevés kis szeretetre, akárkitől. Egy apró nyamvadt kis mosoly, mi erőfeszítést sem igényel boldoggá teszi az emberek napjait" - Egy lecke, egy tanulság. Egy árva apró növénytől mi nagyobb, szebb lett, mint a többi.
