Mire mi felértünk, Sierra már bent volt Adam-nél. Egy idősebb hölgy pedig kint ült a széken, leszegett fejjel. Erősen dörzsölte a homlokát, és látszott rajta, hogy nem igazán aludt az éjjel.
- Jó napot Mrs. Edwardson! - ment oda hozzá Henry. - Hogy tetszik lenni? - kérdezte tőle illedelmesen.
- Istenem Henry! Mikor hagyjátok már ezt abba? - nézett rá Henry-re kétségbeesetten Adam édesanyja. Henry automatikusan visszahőkölt egy kicsit, majd elhúzta a száját, és megvonta a vállát. - Tudod, hogy jól ismertem édesapádat, hiszen jóban voltunk! Emlékszem a napra mikor egy motorosverseny következtében életét vesztette! Te még csak egy éves voltál, ahogy Adam is. Nem ezt a sorsot akartuk nektek. Hogy ti is olyanokká váljatok, mint apáitok. - mondta szomorúan Mrs. Edwardson, majd felállt és ott hagyott bennünket. Henry viszont mozdulatlanul állt tovább, zsebre dugott kézzel, és csak meredt előre.
- Henry minden rendben? - kérdeztem, miközben ujjaim a vállaira siklottak, ő pedig megrezzent alattuk.
- Mi? Persze! - nézett rám, totál ködös tekintettel. - Szerintem én bemegyek Adam-hez. - mondta, mire én bólintottam. Leültem a székre, és kint várakoztam Perrie-vel és Harry-vel. Mindannyian néma csendben várakoztunk, mivel egyszerre nem lehettünk bent nála annyian. Mikor Henry kijött, gyorsan beslisszoltam utána, hogy láthassam Adam-et, aztán pedig mehessek haza. Adam-nek, szinte az összes porcikája be volt kötözve, Sierra pedig óvatosan feküdt mellette.
- Hogy érzed magad? - álltam meg az ágy végénél.
- Hát már sokkal jobban, szerencsére a fájdalomcsillapítók segítenek valamelyest. - mondta mosolyogva, de látszott rajta, hogy még a beszéd is fájdalmas.
- Pihenj sokat, az biztos segíteni fog. - mondtam kedvesen, mire Sierra automatikusan közelebb bújt hozzá.
- Majd én ápolom. - mondta a szőke hajú barátnőm. Még pár percet elidőztem a társaságukban, majd elköszöntem és átadtam a helyem Harry-nek és Perrie-nek.
- Szerintem én elindulok haza, mielőtt összefutnék anyámmal. - mondtam Henry-nek.
- Anyukád itt dolgozik? - kérdezte rám sem nézve.
- Ja, ápolónő. - feleltem, majd megindultam a kijárat felé.
- Várj! - hallottam meg ahogy utánam kiabál, mire én megfordultam. - Hazaviszlek. - ajánlotta fel.
- Nem szükséges egyáltalán! - ráztam meg a fejem. - Maradj inkább Adam-el.
- Vele itt van Sierra, majd később visszanézek. Nagyon szívesen hazaviszlek Jenna. - mondta, én pedig mosolyogva bólintottam, jelezve, hogy elfogadom az ajánlatát.
Lefele is lépcsőn mentünk, viszont egyikünk sem szólt a másikhoz. De nem volt ez olyan kínos csend, inkább békés és nyugodt. Mind a ketten gondosan rögzítettük a fejünkre a sisakot, majd Henry mögé felültem, átkaroltam a derekát, ő pedig gázt adott el elindultunk. Útközben néha navigáltam, hogy itt jobbra, aztán balra, de vette az adást, így gond nélkül haza értem. Mikor leparkolt a házunk előtt, levettem a fejemről a sisakot, megráztam a hajam, majd a kezébe nyomtam az előbb említett tárgyat.
- Nagyon szépen köszönök, mindent. - mondtam hálásan.
- Igazán nincs mit megköszönnöd. - vonta meg a vállát mosolyogva.
- Dehogynem, hiszen megmentettél a zsaruk elől, meg hazavittél magadhoz, ott aludhadtam nálad, így a szüleim előtt sem buktam le, most meg haza is hoztál. Én meg azt hittem rólad, hogy egy seggarc vagy. - nevettem fel zavaromban.
- Igen tudom. Pofán is vertél érte. - nevetett fel ő is.
- Na igen az meg a másik! Tényleg köszönöm Henry. - azzal elindultam befelé.
- Hé, itt hagytál valamit! - kiabált utánam, mire én megfordultam és észre vettem, hogy a feje felett a pólója leng, amit oda adott nekem alvásra. Belőlem pedig kiszakadt a kacagás.
- Az a te pólód, én csak kölcsönbe kaptam! - kiabáltam neki vissza az ajtóból. Ő leállította a motort, majd lazán elindult felém, a vállára csapva a fekete ruhadarabot.
- Én semmit nem adok kölcsönbe Jenna Dark. - nyomta a kezembe a pólót.
- Hát akkor ezt is köszönöm. Remélem valahogy meghálálhatom, hogy ilyen nagyszerű dolgokat tettél értem! - hálálkodtam kacarászva.
- Ami azt illeti van. - hajolt közelebb hozzám, mire a vér is megfagyott az ereimben. A szája csupán néhány centire volt az enyémtől, és éreztem ahogy kifújja a levegőt. Beleborzongtam.
- Mi lenne az? - nyeltem egy nagyot.
- Egy újabb ott alvással. - kacsintott rám, majd megfordult felpattant a motorjára, én pedig levakarhatatlanul széles mosollyal ballagtam be a lakásba.
YOU ARE READING
IF WE DON'T FALL APART [SZÜNETEL]
Teen FictionFigyelem! Az alkotás spoilert tartalmazhat, ugyanis Az IF I REMEMBER és az IF I GO BACK TO YOU testvérkönyve, amik hamarabb íródtak, mint ez a story! Jenna Dark egy 16 éves kevésbé népszerű 11.-es lány. Két kisebb testvére van, a 13 éves Mia, és a...