IF WE DON'T FALL APART [SZÜNETEL]

Tizenhatodik rész

Reggel az ébresztőm hatalmas karattyolással adta a tudtomra, hogy kelni kell. Ahj istenem, de utálom! De már szerencsére csütörtök van, tehát nemsokára hétvége. Apa még tegnap este, a beszélgetésünk után elment, a munkája miatt. Most megint nem látjuk őt két hétig. Anya sem volt otthon mire felkeltünk, mert ment a kórházba, majd csak valamikor az este ér haza. Felkaptam a köntösömet, majd lecammogtam a konyhába, hogy csináljak egy jó kis kávét magamnak. Anélkül egy reggel sem indulhat.

Amint lefőtt a kávé, öntettem hozzá tejet és raktam hozzá egy kis cukrot. Lekuporodtam a kanapéra, bekapcsoltam a tv-t és néztem a reggeli híreket. Egyszer csak Benjamin baktatott le a lépcsőn, ami tőle furcsaság volt, mivel őket mindig én keltem fel.

- Hát te, hogy hogy ilyen korán fent vagy? - kérdeztem tőle, mire ő csak kómásan lekuporodott mellém.

- Hm, nem tudom. Csak úgy felkeltem. - vonta meg a vállát. - Nem érzem magam túl jól. - mondta két köhögés között. Ahogy elnézem valóban hófehér, beesett az arca. A szája ki van száradva, és gyöngyöződik a homloka.

- Ben, gyere had nézzem meg a homlokodat? - kértem, mire komótosan felém hajtotta a fejét. Lázmérő sem kellett hozzá, hogy megállapítsam nem kicsit lázas. - Juj Benjamin te nagyon lázas vagy! Maradj itt, felhívom anyát. - mondtam azzal megindultam a konyhába a telefonomért.

Anya végre valahára felvette, de sajnos előrébb nem lettem. Tömegkaramból történt, anyunak muszáj bent maradni, nem tudja elvinni Benji-t az orvoshoz. Így tehát rám hárult ez a feladat, hogy ma a beteg öcsémmel itthon kell maradjak.

- Hát nincs mese, ma én maradok itthon veled. Elviszem Mia-t a suliba, utána pedig téged orvoshoz. Addig megleszel itthon egyedül? - kérdeztem, miközben alaposan betakargattam őt a kanapén.

- Aha meg. - felelte. Gyorsan főztem le neki egy adag teát, belényomtam egy lázcsillapítot, majd mentem kelteni Mia-t. Mondanom sem kell, teljesen kiakadt, hogy ő miért nem lett beteg, és hogy neki állandóan iskolába kell mennie, mert sosem beteg.

- Amelia, mégis mit gondolsz? Önszántából lett beteg? Szerinted, ő élvezi,hogy itthon fekhet lázasan? - korholtam le egyből. Ezt a fajta viselkedést nem tűröm.

- Jó oké, tudom. Bocsánat. - mondta leszegett fejjel. Ekkor viszont pont csöngettek.

- Nincs semmi baj! - mosolyogtam rá szelíden. - Kinyitnád az ajtót? Addig összerakom az uzsidat a suliba. - kértem, mire ő már ment is nyitni az ajtót. Fogalmam sincs ki lehet az. Lehet megint a szomszéd jött kérni valamiféle fűszert.

- Henry? Szia! - hallottam meg Mia hangját a konyhából. Na jó! Ilyen nincsen! Végignéztem magamon. Még mindig a köntösömben voltam, kócos hajjal, smink nélkül. Még fogat mosni sem volt időm!

- Szia Mia! - hallottam meg a kedves, mély hangját. Azonnal elmosolyodtam. - Jenna?

- A konyhában, gyere be nyugodtan! - invitálta be Mia.

- Öhm nem kéne! Benjamin nagyon beteg! - kiabáltam ki a konyhából, de addigra már késő volt, és farkasszemet néztem Herny-vel. - Khm... szia! - köszöntem leszegett fejjel, próbálva okozni valamit a szénakazallal a fejem búbján. Mire ismét felnéztem volna, Herny már velem szemben állt, és szorosan megölelt.

- Szia. - suttogta a nyakamra, majd adott egy puszit is rá, amitől azonnal egy kellemes borzongás futott végig a testemen. - Szóval Ben beteg? - kérdezte a kanapé felé pillantva.

- Aha. Orvoshoz kell vinnem, úgyhogy ma én se megyek iskolába. Anyu nem tudom szabadulni a kórházból, apa pedig már elutazott vissza a munkahelyére. De Mia-t is el kell kísérnem a suliba, vagy pedig egyedül buszozik, szóval valahogy osztódnom kéne. - temettem az arcomat  a kezeim közé.

- Hé, ne aggódj! - simogatta meg a fejemet. - Elviszem Mia-t a sulijába. Amúgy is értetek jöttem.

- Megtennéd? - néztem rá hálasan.

- Persze. - mosolygott rám kedvesen. - Ti menjetek csak az orvoshoz.

- Nagyon köszönöm! - hálálkodtam, mire ő csak rám kacsintott.

- Igen! Nem kell egyedül buszozzak! - boxolt örömében Mia a levegőbe. - Ez azért elég menő Jenna. Hogy ehhez mit fog szólni Sonja! A motorosvezér a nővérem pasija, és már másodjára visz suliba. - húzta ki magát elégedetten. Ahogy ezek a szavak elhagyták a száját, a lábujjamig elvörösödtem, Henry pedig csak kínosan nevetve megvakarta a fejét.

- Úgy tűnik, kínos dologra tapintottal Mia. - tápászkodott fel a kanapéból Benjamin. - Én azt hiszem megyek akkor öltözni, hogy mehessünk az orvoshoz.

- Öhm, ez egy jó ötlet, megyek én is! - mondtam, azzal Mia kezébe nyomtam az uzsonnáját.

- Sziasztok! - köszönt el Mia, azzal kilibbent az ajtón.

- Hazahozom Mia-t a suliból, és akkor beugorhatok hozzád is egy kicsit, ha gondolod... - ajánlotta fel Henry.

- Nem félsz, hogy elkapod te is ezt a betegséget? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

- Áh, erős az immunrendszerem! - kacsintott rám, majd adott egy puszit az arcomra. - Akkor délután! - majd megfogta Mia fekete hátizsákját, és kiment az ajtón.