IF WE DON'T FALL APART [SZÜNETEL]

Huszonnegyedik rész

Két hét telt el azóta, hogy Henry nálunk vacsorázott, és apa "megismerte". Az apám rá két napra el is ment, folytatja tovább a munkáját és most egy darabig megint nem jön haza. Henry azóta többször is volt nálunk, anyuval nagyon jól kijönnek egymással, a testvéreimről nem is beszélve. Odáig vannak Henry-ért, illetve Henry is imádja őket. Mindig segít nekik a tanulással, Mia-val mindig filmeket néznek, Ben-el meg videojátékoznak. Ilyenkor mindig csak ámulva figyelem őket. Henry Blue, akiről mindenki azt tartja, hogy egy igazi szoknyapecér, gátlástalan és egy bunkó, valójában egy igazán figyelmes, jólelkű, gondoskodó srác. Minden reggel jön értünk kocsival és elvisz minket az iskolába, délutánonként meg hazafuvaroz minket. A húgomnak mindig hoz valami kis apróságot, csokit vagy virágot, Benjamin pedig videojátékokat szokott kapni tőle. 

Most pedig itt állunk a kórház előtt és várjuk, hogy Adam-nek elrendezzenek minden papírt és hazavigyük. Az anyja és az apja nem érnek rá, dolgoznak, így Henry szívesen felajánlotta, hogy hazaviszi ő, Sierra pedig vele marad, amíg a szülei haza nem érnek. Harry és Perrie is eljöttek, hogy meglátogassák és elkísérjék. Ott ültünk kint négyen a folyosón, én fogtam Henry és Sierra kezét, míg vártuk Adam-et. 

- Nagyon rendes vagy Henry, amiért hazaviszed őt. - nézett rá hálásan Sierra. 

- Ez csak természetes. A legjobb haverom. - biccentett Henry, ekkor pedig kinyílt a kórterem ajtaja, a nővér pedig kitolta rajta Adam-et egy kerekesszékben. Még sajnos nincs olyan állapotban, hogy járjon és egy darabig még nem is lesz. 

- A fiatal úrral mindent megbeszéltünk, mit szabad tennie a gyógyulási idő alatt és mit nem. - szólalt meg a már idősödő nővér. - De ettől függetlenül a papírja között is benne van. - nyújtott át egy paksamétát Sierra-nak. 

- Nagyon köszönjük! - biccentett hálásan Perrie. 

- Minden jót kívánok. Ha betartja az utasításokat, gond nélkül fel fog épülni. - mosolygott ránk a nő, majd megfordult és már tette is tovább a dolgát. Henry Adam mögé lépett, megfogta a kerekesszék végét és tolni kezdte a bejárat felé. Liftezni kellett, így Perrie és én bevállaltuk, hogy lépcsőzünk. 

- Harry-val jöttél, egy motoron? - kérdeztem a barátnőmet, miközben lefele caplattunk a lépcsőn. 

- Igen. Felesleges lett volna, hogy mind a ketten azzal jöjjünk, így felajánlotta, hogy elhoz engem. - ecsetelte. - Neked nem tűnt fel, hogy kicsit furcsán viselkedik mostanában? - kérdezte Perrie homlok ráncolva.

- Mire gondolsz? - kérdeztem vissza érdeklődve. - Nekem nem tűnt fel semmi furcsaság. 

- Hát nem tudom... Már nem olyan közvetlen, mint korábban, tök sokat különcködik. - mondta. 

- Mármint arra a lányra gondolsz, akivel mostanában beszélgetni szokott? 

- Hát aha... - mondta kicsit zavartan. Várjunk csak! Perrie King zavarban van? Na jó! 

- Szerintem teljesen rendben van az a lány. Jó tanuló, nem kicsapongó és kedves. Rám mindig mosolyog a folyosón. - feleltem őszintén. 

- Hát ezért nem is értem Harry-t, mit eszik rajta! Nincs is bennük semmi közös. - fújtatott. - Harry-t sosem érdekelték az ilyen lányok. 

- Lehet benőtt a feje lágya és rájött, hogy jobb ha bepróbálkozik az értelmes lányoknál, az agyhalottak helyett. - vontam meg a vállamat. Perrie erre már nem mondott semmit, csak valamit dünnyögött az orra alatt, amit nem értettem, ekkor viszont a kijárathoz értünk. 

Henry és Harry épp besegítették a kocsiba Adam-at. Gyors odaléptem és segítettem berakni Sierra-nak a kerekesszéket a csomagtartóba. A szőke hajú barátnőm beült a szerelme mellé hátra, Henry értelemszerűen a kormány mögé, én pedig az anyósülésre. A két másik jómadár pedig követett minket motoron. Adam nem lakott túl messze, így szerencsére nem kellett sokat kellemetlenkednie az autóban. Neki még sok pihenésre és alvásra  volt szüksége ahhoz, hogy regenerálódjon a szervezete. Mikor megérkeztünk, Henry minél közelebb parkolt a bejárathoz, Sierra és én kivettük a kerekesszéket a kocsi hátuljából, Harry és Henry pedig segítettek a sebesültnek beleülni. Sierra kivette a táskájából a lakáskulcsot, amit Adam szülei adtak oda neki, majd kinyitotta a bejárati ajtót Henry és Adam előtt. Perrie, Harry és én nem mentünk be, nem akartunk kellemetlenkedni, így még az ajtóban elköszöntünk Adam-től és a szőke barátnőnktől. Szinte egy évezrednek tűnik, ha visszagondolok arra a napra, amikor Adam megsérült és amikor megismertem Henry-t. Az életünk óriásit fordult azon a napon. Sierra és Adam kitartottak  egymás mellett, a baleset ellenére is, én és Henry teljesen egymásba bolondultunk, Perrie talán kezd rájönni, hogy Harry nem közömbös a számára, ám a vörös hajú motoros srác, mintha kezdi elengedni lehetetlen érzelmeit a "fekete démon" iránt. 

- Ágyba dugtuk. - lépett ki a lakásból Henry. - Délután majd még visszanézek, hogy minden rendben van e. Illetve mondtam Sierra-nak, ha akármi van, hívjon. De szerintem örülnek, hogy most kicsit kettesben lehetnek, nyugalomban. - lépett mellém és karolta át a derekamat. 

- Igen, én is így gondolom. - értettem egyet. 

- Ha gondoljátok, délután ugorjatok át hozzám. Ott lesz Albina is, legalább megismeritek. - dobta fel Harry. 

- Na, komoly a dolog haver? - nézett rá vigyorogva Henry. 

- Igen nagyon úgy tűnik. Nagyon jól kijövünk. - vallotta be szerényen Harry. 

- Persze, ott leszünk. - mosolyogtam rá a barátomra megértően. 

- Perrie, te is jössz? - fordult felé Harry. 

- Ja, hát még nem tudom. Lehet. - szűrte kellemetlenül a fogai között a King lány. 

- Rendben, ahogy gondolod. - vonta meg a vállát Harry, amolyan nekem igazából teljesen mindegy stílusban, ami valóban nem volt jellemző, ha Perrie-ről van szó. Lehet, hogy végre sikerült túllépnie, és Albina-val tényleg komoly lesz a kapcsolatuk? 

- Jó, én Jennaékkal megyek. Nem motorozok tovább veled! - kiáltott rá sértetten, mire mind a hármunknak a magasba szaladt a szemöldöke. 

- Most valami rosszat mondtam? - nézett rá értetlenkedve Harry. 

- Áh, nem dehogy! Csak rohadtul lecserélsz engem arra a csajra! - fakadt ki, mire még jobban az égbe szökött a szemöldökünk. - Vagyis minket. Jenna-t, Sierra-t és engem. - korrigált azonnal. Henry karba tett kézzel, elégedett fejjel figyelte a műsort. 

- Dehogy cserélek senkire senkit. - vétózta meg azonnal Harry. - Sierra-nak is ott van Adam, Jenna-nak pedig Henry, mégsem vágom a fejükhöz, hogy lecseréltek. - magyarázkodott tovább. - A mi négyes barátságunk nem lecserélendő. Most az a bajod, hogy rajtad kívül mindenkinek van kapcsolata? Nem tudtam, hogy az ilyesmi érdekel, neked mindig csak alkalmi partnereid voltak. - ezt pedig hiba volt mondani, ugyanis Perrie feje majd' felrobbant mérgében. 

- Tudod mit Harry Lake! Bazd meg! Te aztán egy igazi gyökér vagy! - kiabálta, majd fogta és beült Henry autójába. 

- Áh, feladom! - tárta szét tehetetlenül a kezeit Harry, majd felült a motorra és elhajtott. 

- Mi volt ez? - tátottam el a számat. 

- A fekete ciklon szerintem bele van zúgva a vörösbe. - mondta somolyogva Henry. 

- Megőrjítenek. - sóhajtottam fel.