IF WE DON'T FALL APART [SZÜNETEL]

Harmadik rész

A verseny hamarosan kezdődött, mi pedig ott álltunk a rajt mellett nemsokkal Sierra-val, nézni a barátainkat, amikor is elsül a pisztoly, és Adam, Harry és Perrie elindulnak. 

- Ott van Adam! - mutatott kicsit jobbra, és valóban Sierra barátja éppen akkor húzta fel a fejére a sisakot. - Remélem nem lesz baja. 

- Miből gondolod? - néztem rá értetlenül. 

- Van egy rossz megérzésem. - nézett rám kétségbeesetten. Ha valamit megtanultam Sierra-ról az az, hogy a megérzéseit sosem szabad semmibe venni. Ha ő azt mondja, rossz előérzete van, akkor valami biztos történik. 

- Próbálj meg megnyugodni. - simítottam egyet a vállán, mire megjelent egy hosszú fekete hajú csaj a pályán, rövid fekete shortban, és haspólóban. 

- Mindenki figyelem! A verseny végig az országúton keresztül fog tartani, át a kishídon ide vissza. Nyilván aki az első, övé lesz a főnyeremény, ami Henry Blue motorja. De azt csak akkor kapja meg az illető, ha sikerül a megfelelő idő alatt teljesíteni a futamot, ami 10 perc. Ha sikerül 10 percnél kevesebb idő alatt visszaérni, övé a motor. Felkészül! - emelte fel a lány a kezét, kezében egy pisztollyal. - Rajt! - azzal pedig elsütötte a fegyvert, és a motorok sorra bőgtek fel és indultak el a lányt kikerülve. 

- Miért olyan nagy szám ez a Henry Blue? - kérdeztem. - Harry is úgy beszélt róla mintha ő lenne a megtestesült istenség. 

- Azért kedves Jenna - hallottam meg egy mély hangot magam mögül - mert én vagyok az a srác, akit senki nem vert még meg versenyek alatt, így kiérdemeltem a motorosvezér címet. 

- Megijedtem. - fordultam meg, és szembe találtam magam Henry baromira sötét és egyben rikító kék szemeivel. 

- Bocs, nem állt szándékomban rád ijeszteni. - kacsintott rám. 

- És nem is félsz, hogy elnyerik a motorodat? - fontam keresztbe magam előtt a karjaimat. 

- Nem. Senki nem fogja 10 perc alatt teljesíteni a futamot. - mosolyodott el önelégülten, mire én csak megforgattam a szemeimet és visszafordultam a pálya felé. - Most meg mi az? - horkant fel. 

- Kicsit el vagy szállva magadtól nem? - kérdeztem úgy, hogy felé sem fordultam, de hirtelen egy kezet éreztem meg a csípömön. 

- Meglehet. - hajolt a fülemhez, engem pedig kirázott a hideg. - De a lányoknak ez álltalában be jön. 

- Ch. Csakhogy engem ez az egész - mutattam körbe - nem izgat. Főleg a te nagyképű viselkedésed nem. 

- Most jön az a duma, hogy te nem olyan lány vagy? - állt be mellém neki támaszkodva a kordonnak. - Mert ha igen, találkoztam már ilyen szöveggel, aztán mindegyik alattam nyögdécselt. - mondta nevetve, mire nekem lendült a kezem és pofán vágtam. A levegő megfagyott, Sierra a vállamhoz kapott de én leráztam magamról. Mindenki minket nézett, én viszont farkasszemet néztem Henry-vel. 

- Jól jegyezd meg a nevemet. Jenna Dark. Ez az a név ami soha, de soha nem lesz a gyűjteményeid között áthúzva, hogy na ez is megvolt. - mondtam sziszegve. 

- Pedig azt hittem legalább vagy annyira tüzes mint Perrie barátnőd. - hajolt közelebb felém, mire nekem ismét lendült volna a kezem, de még időben elkapta a csuklómat. 

- Henry nem kell a balhé. - nézett rá kérlelően Sierra. - Jenna gyere, menjünk innen. - ekkor viszont kiabálásra lettünk figyelmesek. 

- Segítség! Gyertek már! - hallottam meg Perrie hangját. Oda kaptam a fejem, és mintha minden lassított felvételbe került volna. Annyit láttam, hogy Perrie kiabál, Harry és még egy srác pedig ölben hozzák felénk Adam-et. Henry azonnal elengedte a kezemet, és futni kezdett feléjük. 

- Adam! - sikította el magát Sierra, és ő is megindult Henry után, ahogy én is. 

- Mi a franc történt? - kérdezte idegesen Henry, majd leszedte Adam fejéről a sisakot, és megnézte lélegzik e még. 

- Túl gyorsan vette be a kanyart, kisiklott a motorral. - ismertette a helyzetet a számomra ismeretlen srác. 

- Toby, azonnal hívd a mentőket! - utasította Henry Toby-t, akinek mostmár a nevét is tudom. 

- Álljatok már hátrébb, had kapjon levegőt! - kiáltotta el magát Harry. - Gyerünk mozgás! 

- Adam! - sírta Sierra, miközben a barátja eszméletlen teteme mellett kuporgott. Henry rám nézett majd Sierra-ra bökött a fejével, jelezve, hogy vigyem arrébb. 

- Sierra gyere, had kapjon levegőt. - nyaláboltam fel a barátnőmet a földről, és vittem kicsit távolabb. A szőkeség a nyakamba borult, és zokogott. 

A mentők 10 percen belül meg is érkeztek, és ellátták Adam-at és be is vitték a korházba. 

- Időben értesítettek minket, így még az operációval reméljük sikerül helyre rakni a gerincét. - mondta a mentőorvos. 

- És ha nem? - kérdezte csukladozva Sierra. 

- Akkor a fiatalember lebénul. Valószínűleg véglegesen. - mondta az orvos, majd betolták Adam-at a kocsiba. Hirtelen ismét szirénaszóra lettünk figyelmesek, ám ez most nem mentő, hanem rendőrsziréna volt. 

- Azonnal mennünk kell! - mondta Perrie. - Hozom a motorom. - azzal elszaladt, hogy ideguruljon a motorral. 

- Harry vidd magaddal Sierra-t, én majd megyek Perrie-vel. - utasítottam a barátomat, aki felcsatolta Sierra-ra a bukósisakot. 

- Nem, én Adam-el megyek a korházba! - mondta kétségbeesetten. 

- Majd együtt elmegyünk, de most menj Harry-val, nyomás. - öleltem meg, majd felszálltak a motorra és elhajtottak. Viszont a nagy zűrzavarban, amikoris mindenki futkosott a járművük után, én elveszítettem Perrie-t, és nem is láttam, merre lehet. 

- Jenna, gyere! - gurult mellém Henry. 

- Nem, én itt megvárom Perrie-t! - ráztam meg a fejemet. 

- Ő már nem tudta átverekedni magát a tömegen, mondtam neki, hogy majd én visszajövök érted. - mondta, én viszont csak furán néztem rá. - Ne baszakodj már! Bevigyenek az őrsre vagy ne? Akkor meg gyere! - a kezembe nyomott egy bukósisakot, amit én gondosan rögzítettem a fejem tetejére, majd felültem Henry mögé, átkaroltam a derekát és behunytam szorosan a szememet. Ő gázt adott, és elindultunk.