Őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs jelenleg, hogy milyen bevezetőt írjak 😅
Hát... Az eredeti sztorihoz nem sok köze lesz, de azért remélem tetszeni fog nektek 😁
Ez az első sztorim szóval, ha nagyon - > 💩 akkor se harapjátok le a fejemet lé...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reggel az ébresztőórám rikácsolására ébredtem. Morcosan ülem fel az ágyamon, majd a párnámat egy jól kimért mozdulattal hozzábasztam a csörömpölő szerkenytyűhöz, aminek köszönhetően az óra egy hangos csattanással ért földet mire én elégedetlen elmosolyodtam.
Ezt neked te pokol mélyéről előmászott ördögi teremtmény!
Nagyot ásítottam, majd egy nyújtózás kíséretében kissé kedvetlenül ugyan, de kikászálódtam az ágyamból. Lassan a szekrényemhez botorkáltam és kivettem belőle egy tiszta ruhát a mai napra. A ruhám kiválasztása után a fürdő felé vettem az irányt. A fürdőhöz érve egy újabb ásítás kíséretében lenyomtam a kilincset, de az ajtó nem nyílt ki.
Ugye nem...
- Foglalt! - hallottam meg bentről a bátyám hangját.
A bátyám 3 évvel idősebb nálam és Harukának hívják, de mindenki csak Harunak hívja. Vagy tölfejnek. Fekete haja és szinte már ragyogóan kék szemei vannak, akárcsak nekem. Sokat szoktunk vitázni, de alapvetően nagyon szeretjük egymást.
Tényleg én még be sem mutatkoztam! A nevem Shiro Miina. 16 éves vagyok és imádom a meséket! Fura mi? Mindig is az volt az álmon, hogy, ha felnövök akkor meseíró legyek.
Nagyon szeretem a tünéreket, manókat, vámpírokat, vérfarkasokat, sárkányokat, varázslókat, különleges állatokat és a koboldokat is. Viszont a kedvenceim az elfek. Lenyűgözőnek tartom őket. Olyan kedvesek, kifinomultak és gyönyörűek.
Kiskoromban az volt az álmom, hogy találkozzak egyél de... Haru 10 éves koromban felvilágosított arről, hogy márpedig elfek csak a mesékben léteznek. Na meg anya könyvében az Eldaryában.
- Igyekezz! - szóltam be neki.
- Ötperc! - szólt ki ismét.
Huh... Vagyis inkább 15 mi?
- Csinálok reggelit! Majd gyere le enni! - szóltam be neki kicsit hangosabban, hogy biztosan hallja.
- Okés! Köszi hugi! Te vagy a legjobb~
- Persze, persze. Hmm... Akkor mondjuk... Rántottát csinálok!
- Neeeeeeee! Visszaszívom, gonosz vaaaagy!
Hát igen. A családban köztudott tény, hogy a bátyám írtózik a tojástól. Ennek az az oka, hogy két éve úgy tört fel egy tojást, hogy az már elkezdett kifejlődni és hát... Fogalmazzunk úgy, hogy eléggé megviselte a látványa. Mondjuk a tojás már több, mint három hete lejárt volt szóval nem tudom mire számított...
- Tudom~ Amúgy virslit kapsz nyugi! - indultam meg lefelé a lépcsőn.
Bent hallottam, hogy Haru sóhajt egy nagyot amitől elmosolyodtam. Szerettem, hogy ilyen apróságokkal fel tudtam húzni őt és, hogy aztán ilyen hamar ki is tudtunk békülni.
A konyhába érve letettem a tiszta ruhámat a pultra, majd összekötöttem a hajamat, magamra kaptam a kék, virág mintás kötényemet és előszedtem a virslit a hűtőből. Ezt követően elővettem egy serpenyőt, majd öntöttem bele egy kis olajat és vártam, hogy az felmelegedjen.
Amíg az olajra vártam előszedtem magunknak tányért, villát és poharat, majd megterítettem az előszobaasztalnál. Mire végeztem addigra az olaj is kellőképp meleg volt így beletettem a virsliket. Ilyenkor mindig tíz darabot sütöttem ki. Ebből négy volt az enyém, hat pedig Harué.
Az olaj sercegett ahogy forgattam rajta a virsliket egy villa segítségével és egyszer sikeresen meg is égettem magam aminek köszönhetően káromkodtam egy sort. Ennek ellenére a reggeli nagyjából tíz perc alatt el is készült. Gyorsan kitettem a tányérjainkra, majd elővettem hozzá egy kis ketchupot, majonézt, mustárt és kenyeret is.
- Haruuu! Gyere! Kész a kaja! - kiabáltam fel az emeletre, de nem jött semmi válasz.
Vajon mi tart neki eddig?
Egy sóhaj kíséretében megindultam felfelé a lébcsőnkön az emeletre, egyenesen Haru szobája felé. Semmi hangot nem hallottam így kicsit megijedtem. Haru mindennek volt mondható csak épp csöndesnek nem. A szobájához érve bekopogtam az ajtaján viszont nem jött válasz.
- Haru? Minden rendben? - kérdeztem, de ismételten nem érkezett válasz - Haru? Ez nem vicces! Hahó! - kezdtem hangosabban kopogni az ajtaján, de semmi változás nem volt - Bemegyek! - nyomtam le a kilincset, de az ajtó meg sem moccant.
Mi ez? Dehiszen... Haru szobájához nincs is kulcs...
Azonnal a saját szobámba szaladtam egyenesen az ablakomhoz amit egyből ki is tártam. Remegő lábakkal másztam ki a házunk tetejére, majd a cserepeket fogva megindultam Haru ablaka felé.
A lábaim remegtek ami érthető volt hiszem több, mint tizenöt méter magasan voltam. Lassan lépdeltem előre mígnem megékeztem a kívánt végcélhoz ahol gyorsan be is másztam az ablakon. Mély levegőt vettem, majd szétnéztem a szobában. Teljesen ledöbbentem.
- Haru?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
