If I Were Your Destiny (Befejezett)

Chapter 6: Because I need you, darling!

Sziasztok, drágáim! 

Nagyon rám jött az írhatnék, így gondoltam, belefogok az új részbe. ♥ Remélem, ez is tetszeni fog nektek! ♥☺ 

Köszönöm a vote-okat, kommenteket, privát üzeneteket, nagyon jól esnek!! ♥

Illetve, nemrégen feltettem egy részt ide, amiben leírtam, hogy ha van kedvetek, bátran csatlakozzatok a Facebook-csoporthoz! ♥

Szép hétvégét, vigyázzatok magatokra ebben a hideg időben! ♥

All the love:

cseni9_malik

6.fejezet: Mert szükségem van rád, kedvesem! /Because I need you, darling!/

James szemszöge

Annyira megállítottam volna abban a pillanatban az időt, mikor megcsókoltam Lorent Santa Monicában. Annyira éreztem, hogy ezt kell cselekednem abban a meghitt és "csakamiénk" pillanatban, hogy igen, megtettem: megcsókoltam Lorent. Istenem, annyira boldoggá tesz ez a nő, már az a tény maga, hogy ő mellettem van és időt tölt velem boldogságra sarkall. Mikor elváltak ajkaink egymástól, Loren a szemembe nézett és láttam, hogy kérdezni akar valamit.

- Kérdezd meg nyugodtan, Lor! -biztattam mosolyogva a lányt, mire döbbent szemekkel nézett rám. 

- De honnan...? Á, a szememből, tudom! Szóval: miért csókoltál meg, James? -nézett rám nagy, kérdő szemekkel, mire kimondtam azt, amire talán még én is a csók közben jöttem rá.

- Azért, mert szükségem van rád, kedvesem! -mosolyogtam rá. Hitetlenkedve nézett rám, majd hirtelen a nyakamba vetette magát. 

- Nekem is szükségem van rád, Collins! -vigyorodott el, de láttam az őszinteséget a szemében. Az én reakcióm erre az volt, hogy szorosan magamhoz húztam és átöleltem. 

Lassan elindultunk megint a parton, míg egy étteremhez nem értünk, ami az első úti célunk volt a mai napon. Belépve az étterembe láttam, hogy nem csalódhatok, hiszen mindent úgy csináltak, ahogy kértem. Színes lufik, kis füzérek díszítették az amúgy kisebb étterem falait és plafonját, de nem túl giccsesen. A helyiségben csak mi voltunk ketten és persze a személyzet, aminek külön örültem. Loren mellettem csak ámult és bámult, majd éreztem, ahogy megint átölel miközben vezettem magunkat a középen lévő asztalhoz, ami szépen megvolt már terítve kettőnk számára. 

Helyet foglaltunk, leadtuk a rendelést és míg vártuk az ételt, beszélgettünk teljesen átlagos témákról, de közben éreztem, hogy mennyire jól érzem magam Loren társaságában. 

A nagyon finom ebédünk elfogyasztása után Lorent felhúztam a székéről, majd odahúztam a sarokba, ahol egy zongora foglalt helyet. Tudtam, hogy Loren imád énekelni és zongorázni, valamint hogy mindkét dolgot gyönyörűen csinálja. Hallani akartam a hangját. Mivel régebben én is tanultam zongorázni, ezért leültem és Loren is helyet foglalt mellettem. Elkezdtem egy (szerintem) általa is ismert dalt zongorázni, mire felcsillant a szeme és elkezdett velem játszani és énekelni is. A dal során végig egymás szemébe néztünk, de pár sor nagyon megfogott, amik leírták az érzelmeinket. 

"Well I found a girl beautiful and sweet, 

I never knew you were the someone waiting for me." 

"Baby, I'm dancing in the dark, with you between my arms

Barefoot on the grass, listening to our favorite song

When I saw you in that dress, looking so beautiful

I don't deserve this, darling, you look perfect tonight." (A zene Ed Sheeran: Perfect c. száma)

Loren szemszöge

A dal eléneklése után csak néztünk egymás szemébe, majd most én kezdeményeztem és megcsókoltam Jamest. Hirtelen vettem észre a mellettünk nem messze álldogáló öreg férfit és öreg nőt, akik gondolom egy pár voltak. A ruházatuk alapján, az övéké ez az étterem, hiszen a hölgy volt, aki felvette a rendelésünket is. Az idősödő asszony szemei könnyekben úsztak. 

- Még sosem hallottam ilyen mély,szerelmes hanggal és odaadással, lélekkel énekelni itt bárkit is-mosolyodott el mondata végére a hölgy. 

- Egyetértek a feleségemmel. Remélem, Önök is ilyen sokáig egy pár lesznek, mint Maggie és én-mosolyodott el mellette a férje is, akinek a névtábláján a Peter név állt. 

- Köszönjük! -szólaltunk meg egyszerre James-szel, mire mind a négyen elnevettük magunkat. 

A dal eléneklése után még beszélgettünk kicsit a párral, akikről kiderült, hogy már negyvenkét éve házasok és öt gyermekük született, valamint tizenegy unokájuk van jelen pillanatban. Majd a társalgás után kéz a kézben sétáltunk vissza a kocsiba, ahol megint megkaptam a szemfedőt a szemeimre és útnak is indultunk. 

***

A nap folyamán ellátogattunk Miamiba, ahol felfedeztük kicsit a várost és utána elindultunk hazafelé. A kocsiutat végig beszélgettük, illetve végig énekeltük. Mikor James megállt a házam előtt, kiszálltunk a kocsiból és a házba érve annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem levegőt venni. Az ok egyszerű: James és Jamie meglepetés partit  szerveztek nekem, ahol kevesen voltunk, de annál nagyobb szeretet vett körbe minket. Nevetve üdvözöltem Jamie kislányát, a kis keresztlányomat, a három éves energiabomba Kate-t. Magamhoz öleltem, majd öleléssel és puszival köszöntöttem a mellette álló szüleit, Jamie-t és Anna-t, akik nevetve és boldogan köszöntöttek fel. 

Éppen letelepedtünk a kanapéra, mikor a csengő éles hangját hallottam folyamatosan csilingelni. James és én feltápászkodtunk, hogy ajtót nyissunk. 

Az ajtót kinyitva viszont a bátyám nézett rám...

.....