Sziasztok drágáim!
Először is köszönöm nektek azt a sok-sok türelmet és az összes létező módon köszönöm, komolyan! Az egyetemi gólyalét elég sok ügyintézéssel, telefonnal jár. De lassan látom az alagút végét. ♥
Remélem, jól vagytok és élvezitek még a hétvége hátralevő részét. Mindenki vigyázzon magára és vigyázzunk egymásra! ❤️🥰
Mindenkinek csodaszép hétvégét kívánok és kitartást a jövő hétre!
All the love:
cseni9_malik
19.,20.fejezet: Epilógus (ok)
James szemszöge
Őseink, a régi és bölcs emberek, sőt mindenki úgy gondolja, hogy a csodák csendesen lépnek be az életünkbe. Ezt csak igazolni tudom, mondon bárki bármit.
Három éve már annak, hogy Loren bejelentette, hogy a második kisfiunkat hordja a szíve alatt. Alexander halála után ez a hír teljesen feldobta a családot. Valahogy még jobban összetartottunk, mint azelőtt bármikor tettük. Tommy nagyon figyelt Lorenre és a feleségére is, hiszen nekik már két gyereket kellett nevelniük. Jamie és a családja pedig még közelebb kerültek hozzánk, ha lehet még jobban, mint azelőtt. Jamie a húgaként tekint Lorenre, óvja a széltől, bajtól, mint Tommy. Én pedig ennél jobban nem örülhettem volna semminek sem.
A babák tekintetében a családunk bővült, nem is kicsit. Lorennel a második közös babánk két éve július harmadikán látott napvilágot. Matt szó szerint fényt hozott az életünkbe. Teljesen nyugodt, mosolygós és tündéri baba volt a második kisfiunk. Noah pedig teljes szívéből szerette az öccsét. Eleinte féltünk, hogy féltékeny lesz, de az aggodalmunk feleslegesnek bizonyult. Az első pillanattól kezdve, ahogy a kezébe adtuk a testvérét, onnantól kezdve elválaszthatatlanok lettek. Félte, óvta és mindig vigyázott a kistetstvérére, sírhatott akármennyire, mindig Loren vagy mellettem termett és érdeklődve figyelte, mi történik Matt korül. Példaértékű a kapcsolatuk, pedig két- és négyévesek a gyerekek. Elképesztően büszke vagyok rájuk.
Loren és az én kapcsolatom felhőtlenül boldog, hiszen mi mást kívánhatnék? Van két gyönyörű gyermekünk, házunk, munkánk, boldog életünk. De ezek közül a boldogság az, ami a legfontosabb.
Tommy szemszöge
Szeretet. Talán ez a szó, ami a legjobban leírja a családomat. Az évek alatt jutott bőven a rosszból: Loren és az én vitám, a külön töltött évek, apa betegsége, apa felbukkanása, majd a halála. Hihetetlenül fájt, elveszítettem, de hiszem, hogy anya és ő fentről vigyáznak ránk. A szeretet volt az, amire ők ketten mindig azt mondták, hogy az a legfontosabb az életben, semmi más. Ha tudsz szeretni, van mindened. Hiszen a szeretet jóságos, csendes, de mindig hinnünk kell az erejében. Képes az emberi kapcsolatokat feltüzelni, életre kelteni és életre szólóban bennük maradni. Azt gondolom, hogy ez a mi esetünkben igaz, hiszen mindig támaszkodhattunk a másikra és szerettük egymást. Főleg, mikor Loren a harmadik babájával volt várandós. Emlékszem, mennyire félt a betegsége miatt, hogy komplikáció lép fel a terhesség és a szülés során. De láss csodát: a kislányuk, Emma nem jöhetett volna méltóbb módon a világra. Emlékszem, nagy vihar tombolt kint, de mikor ez a csöpp baba megszületett, a nap is kisütött. A húgom sírt örömében, amit nem is csodálom. Csodaszép a kislányuk, szebbet nem is kívánhattak volna. A pici haja szőke volt éppen úgy, mint az anyukánknak volt. Egy kis darab az unokáiban is megmaradt belőle. A másik dolog, amit érzek a hála: hálás vagyok a családomért: a feleségemért(Jane) , a két kislányomért (Loren és Anna), a kisfiamért (Alexander), a húgomért, a gyerekeiért (Noah, Matt, Emma), Jamesért és Jamie családjáért is (Kate, Anna, pici Jamie és David). Mi így vagyunk egy nagy család és ez így van rendjén.
Loren szemszöge
40 évvel később
- Gondoltad volna akkor, hogy itt fogunk ülni öreg házasokként és a régi képeken sírunk és nevetünk majd? - pillantottam fel szemüvegem mögül a férjemre, aki mellettem ült a hinta székben. Mosolyogva nézett rám ráncai mögül.
***E/3.szemszög***
- Igazából csak reméltem, hogy így lesz, drágám. De valahol mélyen tudtam, hogy a feleségem leszel-kacsintott a férfi, mire a felesége felnevetett.
- Az egód hetven éves korodra sem változott semmit, James! - kacarászott a hatvannyolc éves nő és vele együtt a férje is. Közben lapoztak az előttünk heverő képesalbumban.
- Emlékszel? Mennyire rosszak voltak? Mennyit éjszakáztunk és aggódtunk miattuk? Most meg már anyukák és apukák-könnyezett be az asszony szeme. Férje magához ölelte.
- Igen, minden egyes veled töltött percre emlékszem és mindig emlékezni fogok. Csodálatos életünk volt, van és lesz is még. Köszönöm, Loren, hogy kitartottál mellettem és engem választottál minden rossz ellenére. Szeretlek, kedvesem! - csókolta meg feleségét a férfi.
- Én köszönöm Neked, James! Mindig is harcolni kellett érted, de sosem bántam meg egy percét sem, mindent ugyanúgy csinálnék. Én is szeretlek téged! - dőlt a férfi mellkasára a felséges és nyugodtan hallgatta a nyugodt, szerelmes szívverést, ami immár lassan ötven éve érte dobogott.
Akit a sors neked szán, őt sose engedd el. Mindig hallgass a szívedre és merj élni, merj bátor lenni és merész is! Mert a végén emlékekkel lesz tele az életed, nem meg nem valósított álmokkal.
T H E E N D
KÖSZÖNÖK MINDENT! ❤️❤️
cseni9_malik
DU LIEST GERADE
If I Were Your Destiny (Befejezett)
Romantik„- Tudtad, hogy a múltunk egy pontja közös? -kiabáltam rá indulatosan. - Loren! Ez engem semennyire nem érdekel -vetette oda halálosan lazán, miközben az idegeimmel játszadozott. - Szeretsz játszadozni velem, igaz? -tettem csípőre a kezeimet. - É...
