If I Were Your Destiny (Befejezett)

Chapter 15: The biggest surprise of the life

Sziasztok drágáim! ♥

Nagyon-nagyon sajnálom a több, mint egy hónapos késést, de az érettségire készülés, az érettségi, a várakozás és az emelletti családi problémák elvitték az időmet sok mindentől, de tegnapelőtt végre megtudtam az eredményeket és végre nyári szünet ON! ♥

Ti hogy vagytok? Milyen a digitális oktatás nálatok/vagy a home-office? ♥ 

Remélem, mindenki jól van és élvezi a hosszú hétvége által adott pihenést, időt a családdal/barátokkal/rokonsággal! ♥ 

Vigyázzatok magatokra, egymásra és csodaszép hétvégét, hetet kívánok nektek! ♥ 

All the love: 

cseni9_malik

15.fejezet: Az élet legnagyobb meglepetése /The biggest surprise of the life/

Loren szemszöge

Június 5. A kicsi kisfiam pedig nem hajlandó kibújni a pocakomból, pedig már 3 nappal ezelőttre voltam kiírva. James, Jamie és Tommy már három hete totális készenlétben állnak, hogy ha esetleg beindulna a szülés, tudjak valakinek szólni. James pedig konkrétan már az összes körmét lerágta, amit meg is értek, mert én is. A kisfiunk szobája 2 hete lett kész. Totálisan megcsúsztunk vele. Hogy ennek mi az oka? Egyszerű: semmiben nem egyezett a véleményünk. James mindent kékben képzelt el, én meg nem. És hát ki tud egy terhes nőnek nemet mondani? Persze, hogy James Collins. Annyira kiborultam a bababoltban eltöltött harmadik órában, hogy a kiságyak között sírtam. A hormonok, na! James reakciója akkor mindent vitt.

***

- Lor! Lor! -szólongatott, de nálam akkor már eltört a mécses- Válaszolj már, nem vicces! - kiabált a szomszéd sorból, amikor is meghallotta a sírásom hangját és futva lépett oda elém.

- Mi a fészkes fene történt, kicsim? - ölelt át szorosan.

- TE történtél...- hüppögtem karjaiban.

- Már megint mit csináltam? - sóhajtott fel drámaian. Tudni illik, az utóbbi időben sokszor tört el nálam a mécses bármin, szó szerint akármin: állatos reklám, fogkrém reklám, film, sorozat, gyümölcsöstál. Valahogy mindig James lett a hibás. 

- Miért minden kék? Meg sem hallgatsz... Az én kisfiam is ez a baba- simítottam végig pocakomon. 

- Mert én elképzeltem már a szobáját... Lor, kérlek! Akkor tudod mit? - nézett rám mosolyogva.

- Mit? - néztem rá könnyáztatta arccal.

- Most hazamegyünk és megtervezzük együtt, mit is szeretnénk, rendben? Csak ne sírj már ennyit! A Niagara éves vízmennyiségét megtermeled egy sírással- húzta vigyorra a száját, mire nevetve beleütöttem a mellkasába és átöleltem. 

***

Ezután vagy másfél hónapba telt, mire kifestettük a kisfiunk szobáját kékre, zöldre és végre felkerültek az állatos matricák a falra. A bútorok is helyükre kerültek a sok-sok ruhával, pelenkával és egyéb kellékekkel. A kiságy felszerelése viszont 3 nő és 3 férfi szaktudását vette igénybe, de végre kész lett a babaszoba is. 

Ma éppen a nappaliban ültünk és a többiekkel próbáltuk kitalálni az internet és könyvek segítségével, hogy is lehetne kicsalni a kisfiamat a pocakomból. James mellettem ült és nagyon koncentrált a telefonjára. Jamie felkiáltott.