If I Were Your Destiny (Befejezett)

Chapter 16: Problems

Sziasztok drágáim! ❤️

Remélem, mindenki élvezi a szünet adta lehetőségeket és pihen, olvas, nyaral, strandol, stb. 🥳😍 Nagyon köszönöm a sok-sok türelmet, kedvességet és azt is, hogy vártátok a részt. ❤️
Információkat is hoztam a történettel kapcsolatban. Körülbelül még 3 rész lesz itt, utána epilógus és 1-1 meglepetés fejezet is lesz. 🥰
Remélem, jól vagytok és minden rendben van veletek. 💖
Vigyázzatok magatokra, élvezzétek a nyarat, éljetek a lehetőségekkel és élvezzétek mindent, hisz IT'S SUMMER BABY! ❤️🥰

All the love:
cseni9_malik ❤️

16.fejezet: Problems /Problémák/

Loren szemszöge
3 hónappal később

Életem legszebb időszakát élem át, akár fáradt vagyok, akár nem. Akár elegem van néha a mellszívóból, akár nem. Egyszerűen csak boldog vagyok, mert végre teljesült a vágyam: megszületett a kisfiam. Kijelenthetem, hogy Noah nagyon békés baba, de a hasa nagyon sokszor fáj az utóbbi 2 hónapban, ami miatt James és én is rengeteget éjszakázunk.
De valahogy az utóbbi 2 hónapban James és én eltávolodtunk egymástól. Jó, igen, lett egy gyerekünk, de attól még beszélnék vele 5 percnél többet is egy nap, ha dolgozik, ha nem. Ám erre az utóbbi időben nem igazán került sor. Próbálkoztam vele, de vagy túlságosan fáradt volt vagy itthon is dolgozott. Megértem, hogy sok a munkája, próbálok türelmes lenni, de néha nagyon nehezen megy. Tudom, szeretem, a férjem, de néha beszélgetnék is vele, nemcsak gyereket fürdetnék vagy altatnék. Hiányoznak a beszélgetéseink, az összebújós esték, a közös nevetések a semmin. Egyszóval hiányzik a férjem, aki jelen pillanatban mellettem alszik. Én az ablakban ülök és gondolkodom, hogyan ia tudnám tálalni neki az érzéseimet. Ám ebben a pillanatban Noah felsír. Rohanok a szomszéd szobába, ahol amint meglátom a kisfiamat, megnyugszik a lelkem kicsit. Annyira békés, ártatlan és picike. De annyit nőtt és fejlődött már az elmúlt három hónapban. Már próbál kúszni, átfordul az oldalára, hason fekszik. Annyira büszke vagyok arra, hogy én lehetek az anyukája. Akármennyire is vagyok fáradt vagy kimerült, az iránta érzett szeretet mindent felülmúl sokszor.

Miután Noah visszaaludt, lementem a konyhába reggelit készíteni. Palacsintát sütök ma reggelire. Éppen a hozzávalókat raktam ki a pultra, mikor két erős kár ölel magához szorosan. Elmosolyodom a férjem tettén, hiszen régen volt ilyen bensőséges a hangulat köztünk.
Megfordulok és szorosan átölelem Jamest. Konkrétan rajta csimpaszkodom már, mikor a lábaim a derekára kerülnek. Csak nevet rajta és még jobban magához húz.
Hosszú idő után ő töri meg a csöndet:
- Lor, ne haragudj! Tudom, hogy elhanyagoltalak, de új a szituáció neked is és nekem is. Mellette munka, itthon is. Sok volt az elmúlt időszak, de igyekszem a jövőben többet itthon lenni, kevesebbet dolgozni. Nehéz, nagyon nehéz ez a ketté válás, de muszáj voltam ingázni, nem engedhettem ki a kezeim közül az új ügyfelet, tudod jól. Tudom, nem jó kifogás, de hosszú időszak volt ez. Szeretném, ha tudnád, hogy akármennyire fáradt vagyok, kimerült, bármikor beszélhetünk az érzéseinkről. Akár rosszról, akár jóról. Legyen az bármi. Hiszen megesküdtünk. Jóban-rosszban, egészében, betegségben, míg a halál el nem választ, ugye? - csípte meg játékosan az arcom, ahonnan sorban folytak le a könnyek. Aztán megvilágosodtam.
- Jamie, mi? - vigyorogtam rá miután megcsókoltam.
- Muszáj volt elmondania. Napok óta került és érdekesen viselkedett. Így kiszedtem belőle az információt, ami kellett - nevetett fel a végére a férjem.
- Akkora nagy játékos vagy, James Collins! - bokszoltam vállába.
- Na, na... Azért te is tudsz alakítani, Loren Collins! - nevetett ki hangosan.
***

A reggeli után James közölte, hogy ma nem dolgozik, itthon lesz velünk. A nap egyébként felhőtlenül boldogan telt el, de egész nap volt egy furcsa érzésem. Az a furcsa és rossz előérzet, amit nem sokszor, de szoktam érezni néha. Nem is törődtem vele igazán, csak élveztük a közösen töltött időt a fiammal és a férjemmel.
Este, mikor Noah is elaludt, James mellkasán feküdtem és éppen a múltról beszélgettünk. Méghozzá akkor, mikor kiderült, hogy mi ketten egy városban nőttünk fel és anyukám volt James matematika tanára az általánosban. Akkor konkrétan felrobbantam, annyira mérges voltam rá, de ma már csak nevetve gondolunk vissza arra a pillanatra.

„- Tudtad, hogy a múltunk egy pontja közös? -kiabáltam rá indulatosan.
- Loren! Ez engem semennyire nem érdekel -vetette oda halálosan lazán, miközben az idegeimmel játszadozott.
- Szeretsz játszadozni velem, igaz? -tettem csípőre a kezeimet.
- Én csak azt szeretek a nőkkel, drága Loren! -kacsint rám és otthagy a gondolataimmal..."

Akkor azt gondoltam, mekkora egy bunkó Collins, de aztán szépen, lassan bebizonyította, hogy tud ő rendes és udvarias férfi is lenni és változni valaki kedvéért. Emiatt (is) szeretem ennyire.
Hirtelen elkezd csörögni a telefonom, amin Tommy neve villog. Azonnal felkapom és felülök az ágyunkon.
- Szia, bátyó! Mi újság? Baj van? - szóltam bele a készülékbe.
- Lor, apa kórházba került. Most hívtak, hogy rosszul lett és nincs jó állapotban. Gyertek be, ha tudtok! - hadarta el Tommy a telefonban és miután elköszöntünk, le is tette.
Istenem, csak legyen jól...
Nem veszítethetem el őt is...
Az már sok lenne....

....