If I Were Your Destiny (Befejezett)

Chapter 12: Girl or boy?

Sziasztok drágáim! 

Nagyon-nagyon sajnálom a két hónapos kimaradást, de eléggé hosszú két hónap áll mögöttem. Nevezhetjük alkotói válságnak is, ihlethiánynak is. Egyrészt annyira sok minden feladatom volt mind az iskolában, mind a magánéletemben, hogy az valami elképesztő volt. 8 olyan kemény hét áll mögöttem, ami tele volt rengeteg tanulással, ágynyugalommal és stresszel. Sajnos a két emelt szintű érettségire való készülés és minden másra való készülés sok erőt, energiát kivesz belőlem mostanában, de ezentúl igyekszem többször részeket írni, hiszen ez a történet személyes kedvencem. Mármint az írása. ♥ 

Remélem, jól vagytok és élvezitek az első tavaszi napsugarakat, a jobb időt! ♥ 

Mindenkinek kellemes pihenést kívánok még mára és kellemes jövő hetet, vigyázzatok magatokra! ♥ 

All the love: 

cseni9_malik

12.fejezet: Lány vagy fiú? /Girl or boy?/

James szemszöge

Karácsony óta eltelt két hónap. A karácsonyi eljegyzés után végre visszaállt minden a régi kerékvágásba. Érzem, hogy végre minden olyan úton fut és arra tart, amerre mennie kell. Visszaköltöztem a lakásunkba, tervezzük a babaszobát és a barátaink már annyi babaruhát hoztak nekünk, amennyi már szinten be sem fér a kicsi szobájába. 

Loren lassan hat hónapos terhes, de a kisbabánk még mindig nem mutatta meg magát. Pedig már annyira tudni szeretnénk! Drága sógorom és a barátaink persze fogadtak, hogy kisfiú vagy kislány növekszik Loren pocakjában. Jamie-nek szent meggyőződése, hogy ikreink lesznek és két kisfiú érkezik hozzánk. Jamie kislánya, Anna ragaszkodik ahhoz a képhez, amit egyszer Lorennek és nekem rajzolt még régebben. Eszerint nekünk három gyermekünk lesz: először egy kisfiú, majd két kislány. Sógorom és családja pedig arra szavaztak, hogy kisfiúnk lesz. Én és Loren pedig nem kötöttük le a tippjeinket, mivel nekünk teljesen mindegy a neme, csak egészséges legyen. Bár Loren elvileg nem tett szállt be a fogadásba, de egyik este azt mondta, hogy ő azt érzi, hogy Anna-nak lesz igaza, miszerint kisfiunk lesz. 

A legközelebbi vizsgálat éppen ma délután esedékes, ezért Loren és én is itthon vagyunk ma délelőtt. Nyugis, kettesben töltött délelőttöt terveztünk, de pontban tízkor becsöngetett hozzánk Jamie, Katy, Anna és Tommy, valamint édesanyám és a húgom is. 

Meghökkenve engedem be a tömeget a házba. Loren is meghökkent egy pillanatra, de aztán mosolyt varázsolva arcára üdvözöl mindenkit. Letelepedtünk a nappaliban és beszélgetni kezdtünk. 

- Haver! Őszintén, mondjátok már meg, mit szeretnétek! - nézett ránk kíváncsian Jamie, aki Anna-val az ölében ült a fotelben. Mellettük Katy foglalt helyet a kanapé szélén, aki szintén egyidős terhes a menyasszonyommal. Persze , ők már tudják, hogy még egy kislány érkezik a családba. 

- Nem, nem, nem és nem! Nekem mindegy, komolyan... - tereltem a szót vigyorogva, mire Jamie a szemét forgatta.

- Na, de fiam, mégis! Csukd be a szemed! Mit látsz a jövőben? Focizol a kisfiaddal vagy Barbie-zol a kislányoddal? - unszolt anya is már. Loren felnevetett mellettem. 

- Nekem sem árulta még el, szóval, hajrá szívem! - nézett rám kihívóan. 

- Loren Isabell Adams! Eláruljam, hogy te mit szeretnél? - vigyorodtam el győztesen. 

- Ez nem ér, James! - húzta össze szemeit.

- Jó, megadom magam...Szóval, én kisfiút látok magam előtt, akivel focizni fogok, motorozni, megtanítom csajozni és az összes pasis hóbortra, de ha kislányom lesz, őt is imádni fogom. Apa kicsi hercegnője lesz és el lesz kényeztetve, senki nem nyúlhat majd hozzá, majd olyan harminc éves kora környékén csak - értem mondandóm végére, mire Jamie felnevetett. Anya és Alexa, a húgom pedig mosolyogva néztek felém. Loren pedig meghatódva nézett rám, majd a combjára csapott mérgében. 

- A hülye hormonjaimmal a francba már! - nevette el magát, mire magamhoz húztam és puszit adtam a pocakjára. A kisbabánk éppen boy edzést tartott odabent, mire a kezemmel simogatni kezdtem "lakhelyét". 

- Naa, kicsikém! Nem kell boxolni minden nap minden órájában, legyen picit nyugi is! Pihizz kicsit odabent, hogy ma a vizsgálaton megtudhassuk a nemedet - beszéltem a bent éldegélő babámhoz, aki már most az életem másik értelme Loren mellett. Loren felém hajolt és óvatos csókot nyomott ajkaimra. Éreztem rajta, hogy a hormonszintje megint a plafonon van és mindenre érzékenyen reagál, de nem baj, úgy szeretem őt, ahogy van.

***

Délután már csak ketten voltunk, a vendégsereg elment. 2 óra körül beültünk az autóba és elindultunk a város másik végében lévő orvosi rendelőbe. Lorenen láttam, hogy ideges. Megfogtam a kezét és kérdőn néztem rá, mikor megálltam a pirosnál. 

- Szerelmem, mi a baj? - néztem rá aggódóan, mire csak megrázta a fejét.

- Csak...gondolkodom valamin-terelte a szót és kinézett az ablakon.

- Beavatsz? - néztem rá kérlelőn, mire megadóan sóhajtott és pocakjára tette a kezét.

- Miután megtudtam, hogy anya leszek, végtelen öröm fogott el, azóta is hálás vagyok neked, az égnek, mindenkinek, hogy a korábbi eredmények mellett is várandós lehetek. Csak...eszembe jutott egy történet. Anya és apa utánam szerettek volna még egy kisbabát. Sokáig próbálkoztak és nagy nehezen, de két évvel a születésem után anya ismét terhes lett. Mindenki boldog volt és minden rendben volt anya terhességének a huszadik hetéig, ahol megállapították, hogy a baba beteg. Dönteniük kellett: vagy megindítják a szülést vagy a baba marad, de nagy valószínűséggel beteg lesz. A második opció mellett maradtak. Anyánál a 36.hét elején megindult a szülés, de a köldökzsinór rátekeredett a baba nyakára és...meghalt. Anya és apa zokogtak napokig miután hazajöttek a kórházból. És hát...félek, James! Féltem őt - mutatott hasára, ahol a kisbabánk megint edzést tartott magának és az anyukájának is. Megdöbbentem, hiszen ezt a történetet még nem mesélte el nekem Loren. 

- Édesem! Tudom, látod a genetika rejtélyeit, de megígérem neked, hogy semmi baja nem lesz a babánknak! Ha egészséges, ha beteg, mi ugyanúgy fogjuk szeretni és mellette leszünk, de a vizsgálatok kimutatták volna, ha beteg lenne. Ez a baba a bizonyíték arra, hogy a szerelmünknek van gyümölcse és mekkora is az ereje a sorsnak, az élet csodáinak. Ő egy csoda, akiért minden nap hálás vagyok és leszek is neked...-értem mondandóm végére, mire Loren könnyezve bólintott. 

Pár perc múlva odaértünk a rendelő elé. Lorennel kézen fogva mentünk be a doktornő várójába, ami kongott az ürességtől, így nem csodálkoztam azon, hogy Dr.Williams azonnal be is hívott minket a rendelőjébe. 

A doktornő rákente a hideg zselét szerelmem pocakjára, pillanatokkal később pedig megjelent a képernyőn a mi drága kisbabánk. 

- Pont olyan szögben helyezkedik, hogy látható a neme. Szeretnétek tudni? - fordult felénk a doktornő mosolyogva és érdeklődve. 

- Naná! - vágtuk rá tökéletesen egyszerre, mire megfogtam Loren kezét. 

A doktornő ügyködött valamit a gépen, aztán felénk fordult. A képernyőn konkrétan én is kivettem a baba nemét. 

- Gratulálok fiatalok, kisfiatok lesz! - vigyorodott el a doktornő, mire mindkettőnk szeme könnyes lett. 

- Kisfiunk lesz, James! - kiáltott fel Loren mosolyogva, majd megcsókoltam. 

Hazafelé Loren mindenkit felhívott és közölte, hogy igaza volt, de nekem nem akart kimenni a fejemből az a történet, amit Loren elmesélt az autóban ma...

........................