If I Were Your Destiny (Befejezett)

Chapter 9: Without you,honey?!

Sziasztok drágáim! 💖💖

Itt is volnék az új résszel, ami remélem, elnyeri a tetszéseteket!
Remélem, mindenki élvezi a szünet adta lehetőségeket és pihen, olvas, valamint a családjával, barátaival van.💖 Aki dolgozik, azoknak pedig kitartást kívánok, holnap nem kell dolgozni. 😁😘

Mindenkinek csodaszép hetet kívánok!❤️

All the love:
cseni9_malik

9.fejezet: Nélküled, édes?! /Without you, Honey?!/

James szemszöge

Összetörtem teljesen. Életem szerelme egy levélben tudatta velem, hogy mást szeret és hogy innentől kezdve vége az egésznek kettőnk között. Nem tagadom, sírtam, sőt zokogva könyörögtem az égnek, hogy ez ne legyen igaz, ébredjek fel végre ebből a rossz álomból.
- Mi a picsa volt ilyen fontos az éjszaka közepén, James Kibaszottidgesítő Collins, hogy nem várhatott holnapig? - jött be az ajtón Jamie eléggé álmosan és mérgesen, ám mikor meglátott a nappaliban, lesokkolt.
- Na jó! Mi történt? Hol van Loren? Hova lettek innen a képek? - nézett rám kétségbeesve közös legjobb barátunk.
- Loren lelépett, Jamie! Nem érted? Itt hagyott valaki más miatt. Elment és soha többé nem jön vissza! - sírtam még jobban, mint egy kisgyerek, akitől elvették a játékát. Jamie leült mellém és szégyen, nem szégyen, magához húzott és átölelt. Mikor kicsit én is lenyugodtam, Jamie elkérte Loren levelét, amit itt hagyott nekem. Hangosan olvasni kezdte, mire szemeim környékén ismét érezni kezdtem a könnyeket.
" James!

Mire ezt a levelet olvasod, én már messze járok. El kellett mennem. Nem bírtam tovább úgy melletted élni, lenni és létezni, hogy valaki mást szeretek. Sajnálom, James, szívből sajnálom, de meg kellett tennem ezt a lépést annak érdekében, hogy Te és én is tovább tudjunk lépni ezen. Köszönöm neked az elmúlt két évet, életem legszebb éveit tölthettem el melletted, de most el kell engedjem a kezed, hogy élhesd az életed. Sosem foglak elfelejteni, hiszen téged ki tudna?! Ha akarnám se tudnám ezt a két évet kitörölni, de eszem ágában sincs hasonlót cselekedni.
Légy olyan boldog, amilyen velem sohasem lehettél!

Sose feledd, hogy szeretlek, Collins!
A Te Pillangólányod,
Loren"

Jamie értetlenkedve nézte a levelet, majd mint aki felvilágosult, rám nézett.
- Nem valaki más miatt hagyott el. Lehetett valami előzetes vitátok vagy valami, ami miatt beszélt veled, de azóta nem változott semmi sem? - nézett rám mindenttudóan barátom.
Gondolkodtam, de semmi sem jutott eszembe... Egész mostanáig!
- Két hete folyamatosan arra kért, hogy legyen itthon többet kicsivel. Bevallom, az öcsém hirtelen felbukkanása, a sok munka és minden mellett nem voltam sokat itthon és nem beszéltük annyit, mint azelőtt tettük azt. Sokszor kért rá, hogy jöjjek haza előbb, legyünk együtt, próbáltam hazaérni, de egyszerűen nem jött össze. Gyűrűt is kellett neki néznem, Jamie! - fakadtam ki hangosan végre valakinek, aki talán megértette az elmúlt két hónap problémáját. Jamie a homlokára csapott és tenyerébe temette arcát.
- Miért van az, hogy nálatok valami valameddig jó és utána mindig jön valami szar dolog, amit helyre kell hozni? - nézett rám mérgesen barátunk.
- Nem tudom, Jamie, komolyan nem tudom! Azt tudom, hogy kibaszottul hiányzik és ő az életem értelme, nélküle senki sem vagyok - cselekedtem hasonlóan, mint az előbb Jamie.
Fél órát töltöttünk el így, ebben a csendben, miközben mindkettőnk agykerekei megállás nélkül forogtak.
- Hová mehetett el, Jamie? - néztem rá végső elkeseredésemben.
- Van egy pár ötletem, de attól tartok, nem oda ment, hiszen tudja, hogy elmondanám neked, ha tudnám, hová ment. Erről a tervéről még nekem sem szólt. Állj! Ha nekem nem szólt, akkor a legnagyobb titokban ment el- tűnődött Jamie, mígnem az ajtón befutott Tommy is.
- Mi a fene történt, Jamie? - esett be álmosan az ajtón ő is.
- Eltűnt a húgod, elhagyta Jamest- vont vállát Jamie, mintha az időjárásról kérdezték volna.
- Mi a picsáról hablatyolsz itt nekem, Jamie Éjszakafelkeltekmindenkit Johnson? Mi az, hogy Loren eltűnt és elhagytam Jamest? - emelte fel a hangját kétségbeesve. Mind így éreztük magunkat. Féltettük Lorent, nem tudtuk merre jár, mit csinál, kivel van vagy éppen azt, hogy ezeket miért tette. Miután elmeséltük Tommynak, hogy mi történt pontosan, akkor ő is csatalkozort a "tegyük a tenyerünkbe a fejünket!" nevű bulihoz. Tommy elkezdett gondolkodni, hol is lehet a húga.
- Anya háza kizárt, tudja, hogy oda mennénk egyből keresni őt. A szülő városunk is kizárva, hiszen oda mennénk anya házán kívül először. Várj csak! Hol is van az a ház? Megvan! Szóval, két opció van: egy, elment a Santa Monicán lévő házába, amit kétlek, hiszen apa adta neki. Kettő pedig az, hogy Amszterdamban van, mivel egész életében oda vágyott, sehova máshova-nézett ránk Tommy szomorúan. Tudom, hiszen most kapta vissza a húgát, aki most hirtelen eltűnt.
- Most mi legyen? Hívjam fel? - nézett rám Jamie, mire határozatlanul, de bólintottam egyet.
Jamie elővette telefonját és tárcsázta is Lorent, aki sokáig nem vette fel, de a végén csak felvette.
- Jamie? - szólt bele szerelmem, mire szemeimet ismét ellepték a könnyek. Annyira hiányzik!
- Loren, hol vagy? - kérdezett rá óvatosan Jamie.
- El kellett jönnöm, Jamie! Muszáj volt. Kérlek, értsd meg a döntésemet te is és mindenki más is. Le kell tennem, Jamie, sokan vannak itt a folyó mentén... Basszus, ne már! - szidta le magát és le is tette a telefont.
- Amszterdamban van! Úgy tudtam! Oda kell mennünk- kiáltott fel hirtelen Tommy.
- Dehogy megyünk oda! Nagyon nagy város és azon belül bárhol lehet Lor- rázta a fejét bőszen Jamie mellettem. Én csak nyeltem a könnyeimet, amik kitörése ellen én hevesen tiltakoztam.
- Nem megyünk el még most. Időt adok a húgodnak, Tommy. Jöjjön rá, mit szeretne és én is átgondolom a kapcsolatunkat-válaszoltam higgadtan.
- De Titeket egymásnak teremtett az ég és a sors is...vagy mi, de a lényeg, hogy ti egymás mellett vagytok a legboldogabbak, James! - emelte fel a hangját kétségbeesetten közös barátunk. Mellette Tommy csak helyeselt és bólogatott.
- Nem! A döntésem végleges, sajnálom! Időt adok mindkettőnknek-ezzel felálltam és ha életem legnehezebb döntését is hoztam meg, tudtam, hogy nem magamnak kell idő, hanem Lorennek....

....

Remélem, tetszett a mai rész! Igyekszem a következő résszel.
Puszi mindnekinek, kellemes hétvégét! ❤️❤️💖🤩😍😘