Különleges adottságok

12. rész

Egy hét telt el azóta, hogy magam mögött hagytam azt a házat az erdőben. Magam is tudok boldogulni, nem kell nekem segítség. Legalábbis ebbe a hitbe ringattam magam.

Egy hete nem beszéltem Jasonnel se. Eleinte próbálkozott, mivel nem értette, hogy mi történt, mi rosszat csinált, de aztán feladta és mint az első napokban, most is levegőnek nézett. Bár engem ez most már kicsit sem zavart, így könnyebb volt nem gondolnom rá.

Reggelente Hannával és Layla-val megyek kocsival suliba, így olyankor is el tudom kerülni Jasont. Lisával ez ügyben nehezen jutottunk kompromisszumra, mivel neki továbbra is busszal kell járnia, de végül sikerült meggyőznöm, hogy neki is jobb így. 

Éppen az utolsó órámra igyekeztem, ami nagy pechemre Jasonnel együtt volt. Az idő nagy részében, amikor tudtam akkor próbáltam elkerülni, így neki is könnyebb volt elengednie. 

Amint beléptem a terembe a tekintetem automatikusan a hátsó sorok felé terelődött, ahol nem láttam Jasont. Erről a szokásomról egyszerűen nem tudtam leszokni, pedig már eléggé kezdett bosszantani, hogy nem akarok vele foglalkozni, mégis a tekintetemmel mindig őt keresem. A jelenléte valahogy mindig megnyugtat, még most is amikor nem is szólunk egymáshoz. 

Amikor becsengettek és még akkor sem jelent meg, elkezdtem miatta kicsit aggódni. Sosem hagyta ki eddig az órákat, kivétel a múltkori alkalommal, amikor együtt léptünk le a suliból. 

Az óra végeztével meg is feledkeztem a Jason miatti aggodalmaimról, mert Hanna és Layla sietett oda hozzám.

- Roxi, most nyílt egy új, menő kávézó a közelben. El kell jönnöd velünk megnézni. - mondta Hanna. 

- Hát nem is tudom. Mint tudjátok szobafogságban vagyok...- mondtam nekik. A múltkori kiruccanásunknak a suliból, meg lett az eredménye, mivel anya megtudta és szobafogságra ítélt. Ez volt az első ilyen szabályszegésem és hát nem örült nagyon neki. 

- Jaj, anyukád biztos megérti - érvelt Layla. - Hisz velünk leszel, nem Ja...- nem fejezte be a mondatot, hisz nem akarta kimondani Jason nevét. Egyfajta tabu téma lett köztünk ez, miután elmondtam nekik, hogy mit akart Ryan tőlem a bulin. Ők persze egyből továbbfűzték a történetet azzal amit Jasonről híreszteltek és hogy biztos ő is csak azt akarta tőlem. Ezek után a csajoktól anyám is megtudta és teljesen kiakadt amikor megtudta, hogy vele voltam azon a délutánon. Próbáltam védeni Jasont, de anya szerint rossz hatással van rám és jobb lenne távolról elkerülnöm. Ezt az elmúlt hét napban sikerült is megtennem. 

Végül beadtam a derekam, mivel érdekelt hogy milyen lehet ez az új kávézó és még nem akartam hazamenni, hogy a négy fal közé legyek zárva. 

- Rendben, menjünk. - mondtam - De ne maradjunk sokáig.

- Éljen! - kiáltotta Hanna örömében. Elindultunk Layla kocsija felé, közben beszélgettünk és találgattuk, hogy milyen lehet a kávézó. 

A kávézó nem volt messze a sulitól, öt perc után már a parkolóban kerestünk helyet, mivel az tömve volt. Nem is csodálkoztam mivel mindenkit érdekelt az új hely. 

Végül nehezen, de találtunk parkolóhelyet. A bejárat felé sétálva végigmértem az épületet. Az utca felőli oldalon hatalmas ablakok engedtek belátást a zsúfolt helyiségbe. Az épület előtt is voltak asztalok és székek hatalmas napernyők alatt. 

Mivel kint nem volt már ülőhely, meg amúgy is bent akartunk leülni, ezért elindultunk a bejárat felé. Amint beléptünk megcsapott a kávé kesernyés illata. A tekintetem végigjárattam a terem belső díszítésén. A falat a terem magasságának feléig faburkolat fedte, felette a bordó fal tele volt bekeretezett képekkel. Régies stílusú volt a belső díszítés, de pont ez volt az, ami nekem nagyon megtetszett. A fal mentén boxok voltak, a terem végében a pult mellett pedig egy kisebb színpad foglalt helyet. A színpad előtt volt egy kis szabad tér, előtte pedig asztalok voltak székekkel. Nagy volt a helyiség és nem is tűnt zsúfoltnak a berendezésekkel együtt.