Mikor kicsi voltam, mindig azt hittem, hogy az embernek a 18. születésnapján valami csoda fog történni. De az én esetemben máshogy történt.
Talán négy éves lehettem amikor a szüleim elváltak. Üzleti okok miatt, mert anyámnak a divat az agyára ment, és kevés időt töltött apámmal ezért az ő agya meg teljesen elborult és beadta a válási papírokat.
Kicsiként azt hittem, hogy tárgyalásra megy ezért nem látom sohasem. Ahogy felnőttem kiderült, hogy itt hagyott minket.
Anyával jól megvoltunk mindig is. Ritkán veszekedtünk, de ha összevesztünk hamar kibékültünk.
Sokan azt hiszik, hogy elkényeztetett vagyok..ez nem igaz. Akármit is akartam azt soha nem kaptam meg egy csettintésre. Meg kellett érte dolgoznom.
Titkon mindig reméltem, hogy apa eljön és meglátogat, de nem tette. Akárhogy vártam vagy reméltem soha nem történt semmi.
Hozzászoktam, hogy nem keres.
Születésnapom előtti reggelen anya a kezembe adott egy borítékot. vastagnak tűnt és nem olyannak, mint amilyet ebben a házban megszoktam. Más volt, mintha nem is ebből az országból küldték volna.
Furcsállva kinyitottam a borítékot és kiesett belőle egy repülőjegy. Nem értettem, hogy hogyan került oda...vagy ki küldte?! Anya egy szót sem szólt.
A borítékban volt még egy levél is. Nem értettem, mit akarnak ezzel?!
Apámhoz kellett költöznöm Ausztráliába...az életem talán akkor fordult teljesen fel...
