Sziasztok!
Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy az egy hétből két hét lett. Csak közbe jött egy két dolog, de próbálom minél előbb hozni a részeket!
A kérésem miatt megpróbáltam egy kicsit hosszabb részt hozni..szóval remélem, hogy tetszeni fog nektek! :)
Jó olvasást!
xxSzilviixx
*Calum Hood szemszöge*
Egy hete apa azt hajtogatja, hogy számára egy igen fontos vendég fog érkezni. Fogalmam sincs róla, hogy ki.
Ma végre elérkezett a nap, hogy jön az a személy. Még azt sem tudom, hogy fiú vagy lány, mert amikor felhoztam a témát egyből elterelte. Nem értem, miért ilyen titokzatos. Lehet, hogy titkol előlem valamit?
Úgy volt, hogy ő megy ki elé a reptérre, de valami fontos konferenciája akad eztér dobott nekem egy sms-t, hogy menjek el érte.
Öt óra felé neki álltam készülődni. A reptér egy órányira volt tőlünk, mert a tenger parton laktunk kicsit messzebb a várostól, hogy a rajongók ne találjanak meg. Egy gyors zuhanyt vettem, majd magamra kaptam kedvenc fekete farmeromat, egy Nirvana-s pólót és az elmaradhatatlan Van's cipőm. Leakasztottam a kocsi kulcsot, bezártam az ajtót.
Útközben hallottam, hogy pittyent egyet a telefonom, de most nem foglalkozhatok azzal, mi van akkor ha apának egy új ügyfele jön, ő pedig nem várakozhat a reptéren.
Amikor oda értem a reptérre, gyorsan írtam üzenetet apának, hogy mégis kit kell várnom? Hogy hívják? Mit mondjak neki? Erre pedig megkaptam a világ leghülyébb válaszát. Daisy. Kösz apa.
Lehajtott fejjel kullogtam be a váróba, már elég sok ember várakozott. Voltak olyanok akik lufikkal, bonbonnal várták szeretteiket. Én meg csak ott álltam és azt a nyamvadt papírlapot szorongattam a nevével.
Lassan kifeje jöttek az utasok, magasra emeltem a táblámat, és elkezdtem kiabálni a nevét. Egy rózsaszín bőröndös csaj lépdelt kifelé, eléggé pipa lehetett valamire. Nem kellett sokáig gondolkoznom, hogy min mérgelődik, mert egyenesen felém vette az irányt.
- Ne merészeld mégegyszer a nevemet kiabálni!
- Calum Hood - mosolyogva nyújtottam felé a kezem, de ő csak furcsán nézett rám.
- Daisy - ejtette ki könnyed egyszerűséggel. - Adamot nem láttad?
- Sajnos egy fontos konferencián kellett részt vennie, így velem kell, hogy beérd. Ha nem bánod akkor mehetnénk, mert még dolgom van.
Elindultam kifele mit sem törődve vele. Kicsit bunkónak érzem magam amiért nem kérdeztem meg, hogy segítsek-e valamiben vagy esetleg vigyem-e a bőröndjét, de olyan rideg ez a lány. Nem csípem.
Oda értünk az autóhoz, kinyitottam neki a csomagtartót és annyira szerencsétlenkedett a böröndjével, hogy kínomban muszáj volt kinevetnem.
- Jó hogy itt nem tanítják az illemet - mérgelődött.
- Bocs, de itt nem. Add ide, mert rossz nézni - majd elvettem tőle a bőröndött és egy laza mozdulattal behajítottam a csomagtartóba. - Remélem az ajtót nem kell kinyitni neked.
- Az illedelmes férfiak azt csinálják - dünnyögte orra alatt. Egész vicces amikor mérges, remélem nem új ügyfele apának, mert akkor fejvesztve fog menekülni tőle.
Lassan kigördültünk a garázsból, majd rákanyarodtam a fő útra. Egész csendben telt az út. Nem tudom mit kéne vele beszélnem, mert nem szeretem amikor a mellettem lévő ember csendben van. A fiúkkal teljesen más a helyzet, amikor egy autóban utazunk. Soha nem telik el olyan perc amikor nem nevetünk vagy veszekszünk valamin.
- Hova megyünk? Nem a városban fogok lakni? - Nyafogott tovább a csaj. Irritáló az a nyávogó kis hang.
- Angliában te voltál a kishercegnő?
- Ezt meg hogy értsem?
- Úr isten. Tudod nem minden ember lakik a városban. Néha sokkal jobb a vidéki élet. Azt csinálsz amit akarsz. Bár ha szeretnéd megállok itt és kivehetsz magadnak egy szállodai szobát.
- Miért vagy ilyen bunkó velem? - Nyafogott tovább..egyre jobban idegesít.
- Inkább ne szólj hozzám! Irritál a nyávogásod. Amúgy megérkeztünk.
Ahogy leparkoltam a bejáróra ő egyből kipattant. Nem tudom, hogy ki ez a csaj, de nagyon rossz úton van. Egy elkényeztetett kis liba. Olyan, mintha minden az ő akarata szerint forogna. Pedig itt nem így van...
