Sziasztok!
Újabb hétvége, újabb rész! Ez most ilyen átfedő rész lett, de remélem tetszik.
Szerettem volna már korábban is hozni a részt, de sajnos elég váratlan dolgok zuhantak a nyakamba...-.-
Remélem tetszeni fog nektek ez a szörnyű rész..:)
(Arra gondolam: Mi lenne ha csinálnék egy facebook csoportot? :) Mit szóltok hozzá? (Kommentben írjátok le a véleményeteket! :) )
Jó olvasást! xxSzilviixx
*Daisy szemszöge*
Még hogy én vagyok a kishercegnő. Ő volt teljesne bunkó velem, fogalmam sincs, hogy hova tegyem a viselkedését. Az meg végképp közbejátszott, hogy neki is ugyan az a vezetékneve, mint nekem. Miért vagyok én itt? Miért nem élhetem ott az életem ahol eddig éltem? Miért??
Egész úton ezen agyaltam, ő meg csak néha-néha hozzám szólt. Köszi! Jó, hogy egy vendégszerető helyre költözök, sőt még az illemet sem ismeri. Mondhatni fantasztikus.
Amikor megállt a házuk vagyis a házunk előtt akkor egyből kipattantam a kocsiból, mert nem akartam vele egylégtérben lenni. Sokra nem mentem ezzel a kirohanásommal, mert életemben nem jártam még nála. Szívem szerint soha nem is jöttem volna el ide, de most itt vagyok. Más választási lehetőségem nincs.
A kis bunkó meg még mindig az autójában ül, nemhogy segítene nekem kivenni azt a batár nehéz bőröndöt. Úgy döntöttem, hogy kopogok az ablakon neki egyet, hátha akkor reagál és észreveszi, hogy én is itt vagyok. Kopogtam, de annyira elvolt foglalva a telefonjával, szinte már észre sem vett. Én buta meg annyira elbámultam, mert a következő emlékem az, hogy seggel a földre estem, ő meg ijedten siet felém.
- Jól vagy? - Kérdezi kicsit aggódva.
- A lehető legjobban - nagyot nyelek, hogy vissza tudjam tartani könnyeimet. Nem akarok itt sírni, bár ahhoz lenne kedvem. - Segítenél kivenni a bőröndömet? - Próbálok egy kicsit udvarisabb és barátságosabb lenni vele.
-Igen. De van egy kis gond?
- Mi lenne az?
- Apa csak későn ér haza, nekem pedig el kéne mennem. Szóval öhm..
- Inkább elmegyek veled. Valahogy csak kibírom a társaságot egy-két óráig.
Vissza ültem mellé a kocsiba. Kár volt. Már nem abban a nyugodt tempóban autókázott, hanem sietősre vette a figurát.
Egy nagy háznál állt meg, ami elég szép volt. Így elkezdtem kérdezősködni.
- Itt lakik a barátnőd?
- Nincs barátnőm - felelte nemes egyszerűséggel.
- Akkor miért jöttünk ide?
- Van egy bandám - erre már egy ó-t formáltam ajkammal. - De jobb lesz ha sietünk.
Ahogy beértünk a garázsba három másik sráccal találtam magam szemben. Az egyiknek elég idétlen haja volt, ilyen okádék zöld, meg olyan kis fura. Másiknak meg te úr isten milyen stílusa van...fejpánt, csőgatya meg egy óriási póló. Harmadik srácban nem találtam semmi kritizálni valót. Döbbentem meredtem járuk, de ők is ugyan azt a képet vágták.
- Anyám Calum! - Szőlalt meg a szöszi pierchinges. - Hol szedted össze? - röhögött szembe.
- Biztos apám új ügyfele - vette rövidre a témát.
- Apád? - Szólaltam meg döbbenten. - Hogy hívják, mert az nem lehetséges! - Kiáltottam fel rémülten. Nem. Nekem nincsen testvérem. Soha nem is hallottam erről anyát beszélni, pedig ő elég sok minden elmondott nekem.
- Adam Hood - ez teljesen lehetetlen. Lenne egy testvérem akit eltitkoltak előlem? - Ez miért ennyire fontos?
- Mikor születtél?
- 1996. január 25. De miért érdekel ennyire?
- Hol szültettél?
- Sydney.
Ez lehetetlen. Egy napon születtünk, ugyan az a vezetéknevünk, az apánk. Van egy testvérem?
- Vigyél vissza Adamhoz!
*Calum szemszöge*
Miért fontos neki, hogy mikor, hol születtem? Olyan fura ez a csaj, mintha egy más bolygóról jött volna. A fiúk csak bámulta, szerintem ők rájöttek valamire, de én ebből egy szót nem értek.
Elé dobtam a telefonomat, gondolván ha van annyi esze akkor felhívja apát, de ő csak bámult rám.
- Olyan vagy, mint egy majom aki most érkezett az űrből. Komolyan nem láttál még telefont?
- Vigyél vissza! - Ki ez hogy így parancsolgathat? Nem vagyok én neki a csicskása..ha nem tetszik neki sétáljon inkább, úgy többet lát.
- Nem látod, hogy dolgom van és feltartasz minket?
- Tudod Cal - szólalt meg Luke - ti iszonyatosan hasonlítotok. Mind a ketten ugyan olyan makacsok vagytok. Szerintem vidd haza és majd holnap próbálunk, mert ez a nap szebb befejezést érdemel!
- De én nem vagyok a személyi csicskása!! Otthon olyanod is volt? - Böktem elé a kérdést.
- Volt, de ő egyáltalán nem volt olyan bunkó, mint te!
- Ha ennyire bunkónak tartasz akkor ne szólj hozzám! Különben is minek jöttél te ide? Tönkre akarod tenni az életemet?
- Éppen az apám akarja az én életemet tönkre tenni! Nem érted? Hát ennyire hülye vagy?
- Miről beszélsz? - Nem értem ezt a helyzetet. Az egyik pillanatban azt mondja, hogy bunkó vagyok, majd a másikban "az apám tönkre akarja tenni az életemet". De mégis ki azaz ilyen szívtelen ember?
- Aki a te apád azaz enyém is!
- Ez nem lehet igaz. Egy ilyen hárpia lenne a testvérem?
- Ácsi! - Szóltak bele a fiúk! - Mi lenne akkor ha ezt nem most vitatnátok meg? Inkább menjetek haza! Most!
Elindultam kifele, mert kellett egy kis firiss levegő is. Nem hiszem el. Egész életemben hazudott nekem, arról, hogy az anyám halott, és most meg itt áll előttem az a Hárpia aki azt állítja, hogy a testvére vagyok, miért ilyenkor kell mindennek egyszerre megtörténnie?
Szinte már minden világos, jó lehet néha kell egy kis idő ahhoz, hogy tisztázódjanak a fejemben a dolgok. Azért kérdezgette, hogy mikor születtem, meg minden mást.
Valaki gyengéden megkopogtatta a vállamat, hátra fordultam és persze, hogy ő volt az.
- Mit akarasz?
- Vigyél haza!
- Minek? Mindent elrontasz itt!
- Vigyél haza!
- Mást nem tudsz mondani?
- Vigyél már haza az ég szerelmére!
- Szólalj már meg, mert kezdesz jobban idegesíteni!
