Sziasztook! :)
Szóval először is köszönöm szépen az 500+ megtekintést. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eléri. Remélem aki olvassa annak tetszenek a részek.
Sokan kedveskednek "Karácsonyi különkiadás"-os részekkel, de én most nem olyannal készültem...remélem ez is tetszeni fog.
Másodszor szeretnék mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánni!! ♥ Remélem mindenki megkapja azt az ajándékot amit már hónapokkal ezelőtt kiszemelt!
Ha szilveszterig nem jelentkeznék Boldog Új Évet mindenkinek!
(Remélem még előtte tudok jelentkezni)
Na, de nem húzom az agyatokat...Jó olvasást!!! ;)
Puszii xxSzilvixx
Élvezem a csókját, de el kell hogy toljam magamtól. Nem lehet! Hiszen a testvérem. A testvérek nem csókolóznak és nekünk sem szabad, de mi lenne akkor ha mi nem is lennénk testvérek? Mi lenne ha mi, mint két idegen találkozunk és első látásra szerelem lenne belőle? De nem gondolkozhatok folyamatosan ilyeneken hiszen itt áll velem szemben teljesen értetlen képpel és nekem fogalmam sincs, hogy mit is kéne erre mondanom. Mondjam azt hogy nem lehet, mert mi testvérek vagyunk? Inkább nem, mert ez iszonyatosan szarul hangzik. Inkább elfutok. Sokkal jobb lesz neki, mert – remélem – iszik és akkor elfelejti a dolgokat. Így megkönnyíti a dolgomat.
Elfutottam előle. Nagy nehezen átverekedtem magam a tömegen, elég sok embert meglökve, de most el akarok tűnni, felszívódni esetleg a föld alá ásni magam. Hogy lehettem ekkora hülye, hogy engedtem neki? Nem vagyok én egy olcsó strici.
Amikor oda értem az asztalunkhoz egyenesen belefejeltem a szöszi mellkasába. Már csak ez hiányzott. Nem emlékszem tisztán a srác nevére, de nem baj, csak tudjak minél előbb eltűnni innen.
Felkaptam a kabátom és indultam volna kifele, ha nem ragadja meg a karom. Nem hiszem el, hogy neki éppen most kell megakadályoznia a szökési manőverem.
- Mit akarsz? – Fordultam felé teljesen kiakadva.
- Hova - hova ilyen sietősen?
- Közöd?
- Na mi van vissza tért a bunkó Daisy.
- Hagyjál már! Haza akarok minél előbb menni.
- Elmegyek veled.
Nem hiszem el. Miért nem engedi itt senki, hogy az embernek legyen egy kicsi magánélete? Teljesen jól elterveztem magamban, hogy majd haza felé a taxiban kisírom magam, de nem lehet, mert ez a szőke velem jön haza és ha sírok azt ezer százalék, hogy vissza fogom hallani vagy évekig cukkolni fognak vele. Már megint vissza tért a kedvenc érzésem…az elegem van itt mindenből. Nagy nehezen megtalálta a kabátját, de egy örökkévalóságnak tűnt mire fel is tudta venni.
Kifele menet elég gyorsra vettem a figurát, mert nem akartam összefutni vele, mert akkor biztosan magyarázkodnom kéne neki. Ahhoz pedig semmi kedvem különben is részeg és úgysem fog semmire emlékezni. Amikor kiértem az ajtóhoz megcsapott a frissítő éjszakai levegő. Iszonyatosan jól esett beszívni a tüdőmbe, mert bent minden ember izzadt és alkohol szag volt. A szöszi még mindig itt van a nyomomban, de nem igazán zavar, csak jussak valahogy haza. Bár olyan gáznak érzem magam, hogy még a nevét sem tudom..
- Öhm.. izé..hogy is hívnak?
- Luke.
- Szóval Luke, hogyan megyünk haza?
- Taxival..
Ahogy kimondta oda állt az út széléhez és leintett egy autót jó, hogy neki ennyire könnyen megy. Beültünk a kocsiba majd lediktálta a címemet. Először amikor mondta kicsit furcsán hangzott, de rá kellett jönnöm, hogy biztosan sokat járnak össze a srácok és így könnyen megtanulták, tudják egymás címét.
- Daisy mi a baj? – annyira megijedtem amikor kiejtette a nevemet. Soha nem szólítottak ők még a nevemen. Bár meg is érdemlem, mert néha nagyon bunkón viselkedem velük és Calum is biztosan megosztja velük a düh rohamaimat amin persze a fiúk jót nevetnek. De most mit mondjak neki? Hazudjak és vágjam rá a lehető legegyszerűbb választ? Vagy mondjam el neki a teljes történetet? Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehéz az élet.
- Minden a legnagyobb rendben – azt hiszem. Jobb ha semmit nem tud, hiszen bármikor beszámolhat a többieknek bármiről. Hisz ők a legjobb barátok és ott a zenekaruk. Én meg csak itt vagyok az az új betolakodó aki elrontja a megszokott napjaikat , no meg soha nem hagyja hogy zenéljenek.
- Rosszul hazudsz – mosolygott rám. Ha tudná, hogy mit csináltam tuti nem mosolyogna. De lehet, hogy csak én vagyok hülye és én élem meg óriási dráma ként azt, hogy megcsókolt egy fiú, aki a tesóm.
- Calum megcsókolt – nyögtem ki, de azt hiszem nem kellett volna. Csak jó lenne, ha lenne valaki akinek elmondhatnám ezeket a dolgokat. Mondjuk itt Sydneyben egy lány barát, de nincs így muszáj beérnem vele.
- Mi volt?
- Nem akarok róla beszélni..olyan szarul érzem magam. Megcsókolt a testvérem.
- De azt te honnan veszed, hogy a testvéred? Miért vagy ebben olyan biztos? – nyitottam volna a számat, hogy feleljek, de közbe vágott – Attól, hogy ugyan abban az évben és ugyan azon a napon születtetek az még nem azt jelenti, hogy testvérek vagytok. Sőt a vezetéknév sem árul el mindent.
- Te honnan tudsz ennyi mindent?
- Legjobb haverom..
Az ablak felé fordultam és elkezdtem a kivilágított várost nézni. Szép. Nem volt kedvem beszélgetni. Jól érzem magam így csendben.
Amikor haza értünk kifizette a taxit majd kinyitotta (?!) a lakást. Nem gondolná az ember, hogy az apja a fia haverjainak is ad kulcsot a lakáshoz. Jobbnak láttam ha nem kíváncsiskodok, mert akkor ő is elkezdett volna kérdezősködni a történtekről, de én nem akarok róla beszélni. Előbb magamban kell megemésztenem.
Kisétált a konyhába, addig én felültem a bárpultra. Elég otthonosan járkál, majd egyszer csak elővesz a hűtőből egy üveg Jack Daniel’s-t.
- Ugye nem vagy alkoholista? – Bukik ki belőlem a kérdés. Elég bunkónak tartanak, de azt hiszem néha adok is nekik okot rá.
- Nem – elém tolt egy félig tele töltött poharat – idd meg! Én nem nagyon szeretek inni, de úgy gondolom ettől egy kicsit jobb lesz neked.
Nem tudom mi ütött belém, de egyben lehúztam. A srácnak csak kidülledt szemekkel nézett rám, majd a szája egy o-t formált. Kérdőn néztem rá, majd a fejemben megéreztem azt a pici zsibbadást ami jó érzést váltott ki belőlem. Soha nem ittam még alkoholt, de most igaza volt, kellett. Fel akartam állni a székről, de megbotlottam a lábamban és jó nagy lendülettel lecsapódtam a földre.
* Calum szemszöge *
Óriási nagy zörejre lettem figyelmes. Nem tudtam mi történhetett így lerohantam oda ahonnan hallottam, hogy jön a zaj. Láttam ahogy Luke döbbenten nézi Daisy ájult testét a konyha padlón.
- Mi történt? – fakadtam ki teljesen.
- Azt hiszem kiütötte magát.
- Mit adtál neki?
- Egy kis wiskeyt. Tudod mennyire kivolt attól, hogy megcsókoltad? És még miért nem mondtad el neki, hogy te ki is vagy valójában?
- Luke.. erre én képtelen vagyok.
- Pedig sokkal jobban megkönnyítenéd mind a kettőtök helyzetét.
Nem hiszem el, hogy mindig mindenkinek bele kell szólnia a dolgaimba. Szeretném neki elmondani, hogy ki is vagyok valójában, de képtelen vagyok rá. Ahogy Luke hozzám vágta a szavakat úgy ki is viharzott a házból. Úgy döntöttem, hogy az alvó Daisyt felviszem az emeletre. Nagy nehezen felcipeltem, de nem azért, mert olyan nehéz hanem a lépcső túl kanyargós, én pedig nem akartam, hogy beverje a fejét, így minden lépcsőfoknál nagyon figyeltem rá.
Nem volt kedvem a szobájába bevinni, mert az még egy kis lépcső, így bevittem az én szobámba. Elég nagy az ágyam szóval elférünk rajta ketten is. Apa soha nem szokta csekkolni, hogy kivel alszok.
Befektettem az ágyba és lehúztam róla a cipőjét, majd betakartam. Én pedig az ágy másik oldalára feküdtem. Egy darabig nézegettem és fantáziáltam róla, majd elnyomott az álom.
Reggel arra keltem, hogy megmozdul az ágy. Eléggé félálomban voltam még, így a derekánál fogva oda húztam magamhoz és átöleltem. Pár másodpercig éreztem édes illatát, majd teljes mértékben felébredtem, mert pofonvágott. Ijedtemben felültem, őt kicsit arrébb lökve mellőlem.
- Ezt miért kaptam? – vágtam be a durcásat.
- Talán gondolkozz már!!
- Ne kiabálj és nyugi nem volt semmi. Kiütötted magad tegnap este én meg idáig felhoztalak, hogy ne a konyhába aludj – szemeim találkoztak döbbent tekintetével ami olyan aranyos volt reggel. – Nagyon szívesen. – Mosolyogva néztem rá, de kezdett lehervadni arcomról, hogy eszembe jutottal Luke szavai. Tényleg jó lenne tisztázni a helyzetet..ha már apának nem engedte. – Daisy..öh…izé..szeretnék veled beszélni.
