Sziasztok!
Itt egy újabb hétvége, bár már a vége, de meghoztam a részt. Bocsánat, hogy nem szombaton hoztam, de mostanában hétvégente is tanulok, alig ülök gép előtt na meg kell a jó jegy. Nem untatlak titeket azzal, hogy miért nem tudok olyan hamar részt hozni, mert most hoztam!
Remélem tetszeni fogg! Szóval olvasásra fel!! :) Hagyjatok véleményt. :)
Sok puszi xxSzilvixx
* Daisy szemszöge *
Calum haza vitt, az úton egyikünk sem szólalt meg. Szerintem pipa rám, hogy itt vagyok és csak úgy a semmiből megjelentem na meg a barátai előtt veszekednie kellett velem. Lehet, hogy egy hisztis picsának néz, de még nem ismer. A mai nap alatt amikor volt időm arra, hogy gondolkozzak, de nem azon, hogy van egy tesvérem akkor számtalanszor megfogadtam: nem leszek ilyen. De mégis mindig ugyan ott kötök ki.
Itt ülök a szobámban és várom, anya hívását. De egyszerűen lehetetlen elérni. Eddig soha nem volt ilyen, de amióta eljöttem minden fenekestől a tetejére fordult!
Az üzenetrögíztő kapcsolt, ha már nem veszi fel a telefont hagyok neki egy üzenetet.
- Kedves anya! Remélem még egyben vagy, mert jó lenne ha felvennéd a telefonod. Tudod megérkeztem és utálok itt lenni. A mai napom borzalmas volt. Megtudnád mondani hogy miért kellett előlem eltitkolni azt a tényt, hogy van egy testvérem? Miért kellett ide költöznöm? Remélem mihamarabb intézel nekem egy repülőjegyet! Csak ennyit akartam. Szia.
Változtatnom kéne megamon, mert már nem Angliában vagyok. Senki sincs itt akivel beszélni tudnék, akiben megbíznék. Iskolát is el kéne kezdenem, hiszen ez az utolsó évem.
Ahogy végig néztem a fiúkat a próbateremben elég gyökerek a londoniakhoz képest. Olyanok, mint akik nem ismerik a stílust.
Le kéne állítanom ezeket a negatív gondolatokat magamban, hiszen most megvan a lehetőségem, hogy normális életet kezdjek. Mindenféle csikcsás nélkül.
Őszintén megmondva lehet csak azért nehéz eljönni otthonról, mert oda köt minden emlékem. De nem akarom, hogy ezek az emlékek és ezek a dolgok feledésbe merüljenek rólam. HIszen ott egy legenda voltam. Mindenki Daisy Calum barátja akart lenni, velem akart mindenkki lógni. Itt meg egy senki leszek. Nem a divat diktátor, csak egy új lány a suliban. Gondolatmenetemből Adam zökkentett ki.
- Daisy! Lejönnél?
Se szó se beszéd. Szembe kell néznem a ténnyel. Egy darabig muszáj eltűrnöm.
Kíváncsi vagyok milyen lesz az új életem, de a másik részem vissza akar menni. Hiányzik az, hogy én legyek a középpontba.
- Itt vagyok. A repülőm sajnos nem zuhant le. Sőt megtudtam, hogy van egy testvérem. Nem érdekes?
- Örülök, hogy itt vagy. Szeretnék elmondani pár dolgot.
- Mi lenne az?
- Szeretném, ha Calumot nem egy kutyának tekintenéd! Vannak itthon szabályok is.
- Nem tekintem kutyának, ha ő sem pikkel rám, mint egy macska.
- Te megzakkantál?
- Talán te meg anya, mert nem tudtátok elmondani nekem, hogy van egy testvérem.
- De..
Nem érdekel el akarok menni. Nem akarom végig hallgatni az ócska kifogásait. Csak szeretnék egy kicsit sétálni, egyedül a sötétben.
Kisétáltam az ajtón. Angliához képest itt iszonyatosan jó idő van. Elindultam az egyik mellék utcába. Félek, hogy valaki rámtámad, de nem érdekel. Gondolkozni szeretnék.
Hiába mérlegelem magamban a dolgokat nem tudok dülőre jutni. Szeretném tudni, hogy miért kellett ide jönnöm. Talán anya tájékoztatta?
Olyan érzésem van, minta már kisétáltam volna a világból. Teljesen sötét van, de hallani lehet az óceán kellemes hangját. Szép. A látványa ahogyan a hold csillog rajta valami fantasztikus. Amikor kicsi voltam és egyedül éreztem magam akkor mindig is arról álmodtam, hogy milyen volna ha a holdon is élnének emberek. Sokszor elképzeltem milyen a súlytalanság, néha az ágyamon uggrálva, esetleg akkor amikor a medencébe bele ugrottam.
Annyira elmerültem gondolataimban és a bámulásban, hogy nem figyeltem oda és neki mentem egy nálam jóval magasabb személynek. Mind a ketten döbbenten pillantottunk egymásra.
- Ne haragudj - nem bírtam többet kinyögni. Ennyi is nehezemre esett.
- Semmi.
- De nem úgy mindenért bocs.
- Nem értelek. Fura vagy néha - mosolyogtam rajta egyet. Olyan értetlen feje van.
- Mesélj magadról!
- Miért érdekel ennyire?
- Csak próbálok beilleszkedni.
*Calum szemszöge *
Egyre furcsább ez a lány. Hasonlít Michaelre. Ha már a "testvérem" akkor muszáj lesz egy két dolgot megtudnia rólam. Nem szeretek magamról beszélni, mert bárki bármikor elszólhatja magát.
- Calumnak hívnak - ránéztem és kinevetett. - Ez most az a nevetés amelyik gúnyos?
- Nem egyáltalán nem - mentegetőzött.
- Amikor kicsi voltam anya mindig erre a helyre hozott mikor összeveszett apával..mindig szerettem itt lenni, mert ez olyan nyugodt hely. Soha nem szerettem a nyüsgést. Aztán egy nap bele pottyantam egy ilyennek a közepébe.
- Miért? Mi történt?
- Mert megjelentél te - ha már ő is köcsögösködhet velem akkor most én vagyok a soros. Nem akarok a lelkébe taposni, de amit ő tett velem azt én is megtehetem vele. - Mi lenne inkább ha vissza mennénk? Fáradt vagyok. Holnap korán reggel kell kelnem, mert próba.
- Mióta van a bandátok?
- Komolyan mondom rosszabb vagy, mint egy riporter. Ő legalább békén hagy miután azt mondod neki, hogy hagyjon békén.
- Kezd már te is.
- Mit?
- Apa el akart mondani valamit, de nem tudom, hogy mit akart, mert mérgemben kirohantam..
- Nem tudom, nem beszéltem ma még vele. De mondd csak! Miért van, hogy velem normális vagy mással meg nem? Miért van az, hogy a bandát nem bírod? Miért vagy ilyen?
