𝐩𝐢𝐥𝐥𝐬 𝐨𝐟 𝐥𝐨𝐯𝐞 | 𝐉𝐉𝐊

3

Jungkook meztelen felsőtestére rajzolok az ujjammal apró köröket, miközben meglepően egyenletes légzését hallgatom. Ő ujjai köré csavarja egy-egy hajtincsemet, majd kiengedi. Rémisztően festhetünk kívülről, mert pont úgy tűnik ilyenkor, mintha egy párt alkotnánk, ami nagyon nem így van. Szimplán csak kifárasztottuk egymást a reggeli ki játékunkkal és most próbáljuk visszaszerezni a reggeli energiáinkat.

- Ahhoz képest, hogy most emlékeztél rá vissza, hogy pár órával ezelőtt két pasi is megdugott nem ellenkeztél, hogy újra berakjam neked. – jegyzi meg Jungkook egy újabb hajtincsemmel játszadozva. Morgásszerű hangot hallatva megpróbálok kibontakozni a karjaiból, de mivel ő erősebbnek bizonyul nálam, maradnom kell a helyemen. – Izgalmas egy lány vagy te Yeon Hwami!

- Tudom. – sóhajtom egy újabb kört írva izmos mellkasára. – Meg kicsit ribanc is vagyok...

- És ez zavar téged? – nyúl az állam alá, hogy maga felé fordítson.

- Nem. – vonok vállat egyszerűen, ettől pedig mindketten szélesen elvigyorodunk. – Csak önmagam vagyok. Azt pedig sosem fogom bánni.

- Tudod, ha lenne szívem és neked is lenne valami hasonló szerved, már rég szerelmes lennék beléd. – tűri a fülem mögé a hajamat, ami szerintem túl gyengéd mozdulatra sikeredik.

- De szerencsére egyikünk sem az a szerelmes fajta! – tolom el magam tőle erősen, mert úgy érzem, kezd a beszélgetésünk olyan vizek irányába evezni, amiket nem akarok még csak messziről sem tapintani. – Lassan ideje lenne hazamennem. Mennyi egyáltalán az idő?

- Szerinted én tudom? – ül fel ő is példámat követve az ágyban. – Hol a telefonom? – kezd forgolódni a hajába túrva. Én is tapogatózni kezdek hátha az én mobilom hamarabb megkerül, de érzem, hogy az esélytelenek esélyével keresgélünk. Mivel tegnap este teljesen öntudatunkon kívüli állapotokba kerültünk, nem meglepő, hogy gőzünk sincs a telefonunk hollétéről.

- Itt van egy telefon! – szedek ki az egyik párna alól egy fekete készüléket, aminek a képernyőjét benyomva egy semmit mondó gyári háttérképpel találom szembe magam. – Délután kettő van. – sóhajtom, majd Jungkook ölébe dobom a tárgyat azt gondolva, hogy hozzá tartozik.

- Az csúcs! Remélem Eunwoo elkezdett magától takarítani... - ropogtatja ki a nyakát, amit nem tudok nem mosolyogva nézni. – Mi van?

- Semmi. – kapom el róla a tekintetemet nevetve, mert nem akarom neki elárulni, hogy rohadtul szexi még olyankor is, amikor csak a nyakát roppantgatja. – Hazaviszel?

- Mi vagyok én? Taxisofőr? – horkan fel, amíg én próbálom összeszedni a ruháimat és fehérneműimet a földről.

- Jó, megkérhetem Eunwoot is. – vonom meg a vállam. – Úgyis szeret a kocsiban...

- Ha befejezed a mondatot, visszalöklek az ágyra, újra megduglak és kibaszottul nem engedlek ma haza! – szakított félbe Jungkook a hangját megemelve, én pedig direkt nem fordultam felé, amíg beletornáztam magam a bugyimba.

- Most aztán nagyon megfenyegettél! – kuncogok fel a melltartóm irányába nyúlva, ami pont a lábánál foglal helyet. Már majdnem elérem, amikor ő gyorsabban érte kap és elveszi előlem. – Ne gyerekeskedj már! Megyek, akkor busszal, ha ennyire nem akarsz elvinni és azt sem akarod, hogy a barátod hazavigyen! – nyögök fel, mert valóban nincs kedvem a hülye játékaihoz.

- Ki mondta, hogy én, nem viszlek haza? – szorítja magához a fehérneműmet és közelebb kezd hozzám araszolni. – Velem is lehet a kocsiban huncutkodni, ám! – nyal végig a száján szokásához híven, de én nem reagálok semmit.