𝐩𝐢𝐥𝐥𝐬 𝐨𝐟 𝐥𝐨𝐯𝐞 | 𝐉𝐉𝐊

8

Benyomom a csengőt Hyunjinék házán, és miközben várom, hogy ajtót nyisson nekem a fiú, megigazítom a hajamat, amit a szél szanaszét fújt, amíg a buszmegállótól idesétáltam. Ugyan Jungkook és Eunwoo is felajánlották, hogy elhoznak, nem akartam egyikőjükkel sem ide érkezni, mert, akkor evidens lett volna, hogy ma valamelyikük ágyában kötök ki. Ezzel alapjáraton semmi bajom nem lett volna igazából, de Jungkookal a múlt hétvége óta többet jártam össze, mint általában és ez kurvára megrémített. Nem akarok én leragadni nála, pontosan ezért vagyok szingli, így ma inkább visszautasítottam az ajánlatát, hogy elhozzon. Eunwooval meg azért nem jöttem, mert szemétség lett volna Jungkookal szemben, hogy helyette a legjobb barátjával fekszem le ma. Oké, nem vagyok szent, de azért szívem még nekem is van bizonyos mértékben.

Nyílik az ajtó és egy magas, hosszú, fekete hajú lány jelenik meg előttem, ami miatt meglepetten bámulok rá.

- Te vagy Yeji, igaz? – kérdezek rá, mert sejtem, hogy a fiúra kísértetiesen hasonlító lány csakis a húga lehet, akit Hyunjin még a széltől is óv.

- Igen, én vagyok. – bólint vigyorogva, amitől én is elmosolyodom. – Az oppám egyik barátja vagy?

- Aha. Én vagyok az első, aki ideér? – harapok az ajkamba félve, mert azért nem terveztem a többiek előtt ideérni.

- Igen, gyere be nyugodtan. – nyitja ki az ajtót jobban, hogy beléphessek mellette. Meghajolok röviden, majd lerúgom a magassarkú cipőmet és egy kis házi papucsba bújok. – Hyunjin a konyhában van, kimehetsz hozzá, ha gondolod.

- Oké, köszönöm, Yeji. – köhintek zavartan. A lány legyint egyet, megmutatja, merre kell mennem, majd eltűnik a lépcsőfordulóban. Egy pár pillanatig zavartan bámulok utána, de végül csak megvonom a vállamat és inkább elindulok, hogy megkeressem Hyunjint.

Egy jóval nagyobb konyhahelyiségben találom magam Yeji navigálásának köszönhetően, és nem tagadom, leesik az állam, ahogy körbe fordulok. Tény, hogy a Hwang család elképesztően nagy hírnévnek örvend a felsőbb körökben, mivel évtizedek óta a város leggazdagabb emberei közé tartoznak. A kisebb villa kintről is látszódott, hogy brutálisan nagy lehet, de azért így is képes ledöbbenteni, hogy belül sem szűkölködik kapacitásokban.

- Azta. – szólalok meg, ahogy megtámaszkodok a csípőmmel a konyhasziget oldalán. Karba fonom a mellem alatt a karomat és egy csábos vigyort dobok a zaj miatt felém forduló fiúnak. – Korán jöttem?

- Noona. – kapja a mellkasa elé a kezét ijedtségében. – Nem, nem jöttél korán. A többieknek is itt kellene lenniük, de nyilván késnek...

- Elbűvölő húgod van meg kell hagyni. – jegyzem meg közelebb sétálva hozzá, hogy megnézzem, mivel foglalatoskodik éppen. Nem is ér meglepetésként, amikor feltűnik, hogy a nagy hűtőszekrény egyik rekeszét pakolja éppen tele mindenféle alkohollal. – Hogy-hogy itthon van? Nem úgy volt, hogy soha az életben még csak rá sem nézhetünk? – vonom kérdőre. Hyunjin elhúzza a száját, becsukja a hűtóajtaját és teljes testével felém fordul, hogy úgy tudjunk beszélgetni.

- Nem tudtam, hogy csak a szüleim utaznak el hétvégén. – túr bele kelletlenül a hajába. – Ma tudtam meg én is, hogy Yeji itthon marad...

- De gondolom a bulit már nem akartad lemondani. – bólintok, felfogva mire is akar éppen kilyukadni. – Akkor nem zavar, hogy idejön öt kanos fiú, akik úgy fognak rá repülni a törékeny kis húgodra, mintha ő lenne az utolsó lány ezen a földön?

- Be lehet zárni az emelet azon részét, ahol a húgom szobája van. – mondja, mire a csodálkozástól elnyílik a szám. – Megbeszéltem vele, hogy bezárom, mert nem akarok bajt, ő meg mivel egy angyal, beleegyezett.

- Akkor ezek után szeretnél megkérni rá, hogy lehetőleg ne mondjam el a fiúknak, hogy a gyönyörű, babaarcú hugicád fent van az emeleten?

- Te valami gondolatolvasó vagy, Noona? – fújtat, de nem frusztrált. Éppen ellenkezőleg, látszólag feldobja, amiért ennyire lazán kezelem a helyzetet. – Örülnék, ha nem kotyognád ki a dolgot. Yeji a legfontosabb az életemben, nem bírnám, ki ha bármi baja lenne...

- Ne aggódj, én nem vagyok pletykás. – vonok vállat, miközben kiseprek egy hajtincset az arcomból. – Sőt meglehetősen kompromisszumképes hangulatban vagyok... - nyalok végig az alsó ajkamon.

Hyunjin végig követi a tekintetével a mozdulatomat, majd ő is megismétli azt. Szaggatottan vesz a száján egy levegőt. Szemei jól láthatóan elsötétülnek, én pedig máris tudom, hogy nyert ügyem van. Mióta tudom, hogy Hani lefeküdt vele, azóta fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon milyen lehet a srác az ágyban, ugyanis drága barátnőm nem fekszik azért le, akárkivel. Na, jó de, de azért mégsem. Vannak határai, amiket egyébként meglepően könnyű átugrani.

- Mit szeretnél, Hwami? – mondja ki a nevemet a fiú, ami meglehetősen csábosan hangzik a szájából. Kinyújtom felé a kezemet, mire közelebb lép hozzám és hagyja, hogy mindkét tenyeremmel a mellkasára simítsak.

- Még eldöntöm. – mondom titokzatosan, felső testét tovább simogatva. – Ki tudja, milyen hangulatban leszek pár óra múlva... - sóhajtom játékosan és kivételesen nem arra célzok, hogy kancás leszek. Jóval inkább arra, hogy be leszek-e drogozva, vagy sem.

Lucas nem említette meg végül, hogy milyen szert fog hozni, de legnagyobb sajnálatomra kíváncsibbá tett, mint eddig az életben bármi. Akármennyire is ellenkezni akartam magammal, végül győzni fog a kíváncsiságom és olyan kitaposatlan ösvényekre fogok lépni, amiket lehet, jobb lenne úgy hagyni.

Mielőtt Hyunjin bármit is mondhatna nekem, megszólal a csengő, én pedig ösztönösen ellépek mellőle.

- Beengeded őket? Én megyek, bezárom az emeletet... - kér meg. Ellenkeznék ugyan, de feleslegesnek tartom az egészet, úgyhogy csak beleegyezően bólintok és kimegyek az előszobába.

- Hahó! – mosolygok szélesen kitárva az ajtót és félre állva beengedem a négy jövevényt Mark, Soojin, Lay és Hani személyében. – Kicsit késtetek nem?

- Te vagy itt egyedül meg Hyunjin? – ráncolja a szemöldökét zavartan Soojin, mire lazán biccentek egyet. – És még rajtad van a ruhád? Kész csoda vagy...

- Le akarsz feküdni Hyunjinnel? – vonja fel vihogva a szemöldökét Lay.

- Naná. – vágom rá. – Haninak is meg volt a srác, akkor rossz nem lehet vele a szex.

- Ez így van. – bólint az említett lány cseppet sem szégyellve a dolgot. – Kicsit erőszakos, amúgy az ágyban, de gondolom az neked nem akadály, babu.

- Nem ám. – kacsintok, mire Hani viszonozza a gesztust, Soojin azonban csak felsóhajt.

- Menjünk inkább be. – tereli meg előttünk az utat Mark, akinek látszólag elege lesz az ajtóban való ácsorgásból és szívesebben folytatná a beszélgetést bentebb. – Jungkook és Eunwoo egy kocsival jönnek, és azt hiszem, felszedik a csajokat is, hogy ne külön jöjjenek. Azt írták, hogy tíz perc és indulnak...

- Még csak most indulnak? – vágódik le Hani a kanapéra, amint a nappaliba lépünk, ahol még én sem voltam, úgyhogy igyekszem nem tátott szájjal bámulni a nappalit, ami egymagában nagyobb, mint a lakásom.

- Nem is értem miért vagy meglepődve. – ül le a lány mellé Lay is. – Jungkooknak egy órába telik elkészülnie, és ez idő alatt csak tízszer belövi a haját, és vigyorog magára a tükörben, miközben olyanokat tol, hogy ma is egy csődör vagy...

- Ez tényleg így van! – értek egyet a fiúval, mert legnagyobb bánatomra volt már szerencsém ezt a jelenetet végignézni. – Úgyhogy ha fél óra múlva ideérnek, kész csoda lesz...

Hyunjin is becsatlakozik hozzánk, aki az emeletről tér vissza, amit én egy mindent tudó mosollyal jutalmazok. Jó dolgokra számítok a ma estével kapcsolatban, de közben a belső énem elképesztően szorong, attól, amire ismét készülünk.

És itt nem a Hyunjinal való szexre célzok...