𝐩𝐢𝐥𝐥𝐬 𝐨𝐟 𝐥𝐨𝐯𝐞 | 𝐉𝐉𝐊

4

- Végre! Azt hittem már valami bajod van, annyiszor hívtalak! – veszi fel Soojin a telefont, amíg én kihalászom a táskámból a kulcsaimat. A vállamhoz és az arcomhoz szorítva a készüléket, beleügyeskedem a zárba a kulcsot és örömittasan nyitom ki az ajtót a lakásba, amit apám vett és újított fel nekem. Ezt kaptam ajándékba, amikor leérettségiztem és bejelentettem neki, hogy felvettek az egyetemre, menedzser és marketing szakra, ahogyan, arról mindig is álmodtam.

- Ja, bocsi. Nem találtam a táskámat. – rúgom be az ajtót, majd levetem a cipőimet és nekiindulok a nappalihelyiségnek, ahol egy lágy mozdulattal az ágyra hajítom a táskámat és a szobám felé megyek tovább.

- Majdnem hat óra van, csajszi! Mit csináltál te eddig? – von kérdőre legjobb barátnőm, amit egy unott szemforgatással díjazok, amit szerencsére nem láthat.

- Kettőt tippelhetsz. – vigyorodok el eszelősen, és hallom, ahogy a lány a vonal másik végén felsóhajt. – Miért? Te mikor mentél haza?

- Fasz se tudja. – hümmög Soojin elmerengve. – Reggel valamikor felkeltem, és leléptem. Próbáltalak megkeresni, de utána feladtam és elmentem. Azóta hívogatlak...

- Aha, láttam hívtál vagy ezerszer. – röhögöm el magam, miközben leengedem magamról a ruhámat és a fehérneműmmel együtt a szennyeskosárba hajítom őket a szobám sarkában. Kihalászok az egyik fiókomból tiszta bugyit, meg egy melegítőt és kényelmes felsőt és ezekkel együtt a fürdőszobába sétálok. – Volt valami említésre méltó miután felmentem Jungkookal?

- Azon kívül, hogy Eunwoo utánatok ment és utána nem jött vissza? – néma csendben maradok, mert tudom, hogy Soojin azt akarja, elmondjam mi volt, de az még ráér. – Beszélgettem Layjel, vagy lelkiztem, inkább mert mindkettőnkre rájöttek ezek a dolgok, utána majdnem csókolóztunk, amikor Ryujin rosszul lett. Melege volt, vagy tudom is én, úgyhogy Jihyoval kivittük a levegőre és próbáltunk neki valahogy segíteni. Csak az volt a baj, hogy mi is kurvára be voltunk állva és azt sem tudtuk mi történik...

- Geci, ez elég szarul hangzik. – húzom el a számat és valamiért örülök neki, hogy a nagy bulizás közepette Jungkookal felmentem a szobába, mert így nagyon keveset érzékeltem a drog hatásából. De, amit igen, azt élveztem. Elemelem a fülemtől a telefonomat és kihangosításra kapcsolom a hívást, hogy megnézzem a csoportos beszélgetést. – Hyunjin tényleg megdugta Hanit?

- Aha. – válaszol rögtön Soojin. – Hani azt mondta, hogy fiatal kora ellenére kurva jó az ágyba.

- Hm. – nyalom meg a számat óvatosan, ahogy elkezdem visszagörgetni az üzeneteket. – Ki kellene próbálnom...

- Gondoltam, hogy ezt fogod mondani. – sóhajtja unottan Soojin a vonal másik végén. – Te kit nem egyébként?

- Markkal sosem feküdnék le! – kérem ki magamnak, majd átgondolom a dolgokat. – Na, jó ez nem igaz, de nem ő az első a listámon...

- Azt hittem ti ketten már lefeküdtetek! – döbben le Soojin, mire megvonom a vállamat, amit ugyan nem láthat, de ez van. – Vagy nem?

- Egyszer mindketten be voltunk rúgva július elején Lucas bulijában. Meg akartam keresni Jungkookot, hogy tudod... De azt mondta Ryujin, hogy már lelépett Eunbinnel, úgyhogy visszamentem Markhoz és beszélgetés közben elkezdtünk nagyon smárolni. – elevenítem fel a két hónappal ezelőtti, meglehetősen homályos emlékeimet. – Akkor akár meg is történhetett volna, ha nem nyögöm be, hogy hánynom kell. Szóval szex helyett, Mark fogta a hajamat, amíg a kertben hánytam. Nagyon erotikus mondhatom...

Soojin hangosan nevetni kezd, amitől én is elmosolyodok egy pillanatra. Hasra vágódok az ágyon és tovább olvasom a beszélgetést, amiben szinte mindenki ugyanazt írja. Lucas van-e még a szerből... Jövő hétvégén ismételni kellene... Ez atom volt, újra kéne csinálni...

- Kezdjek félni, hogy minden barátunk élvezte az ekizést? – ráncolom a szemöldökömet, miközben kilépek a beszélgetésből és elkényelmesedek az ágyneműm között.

- Én is élveztem. – vallja be Soojin. – Kurva izgalmas volt, hogy senki nem tudott rajtunk kívül rajta... Valamint a hatása is meglepően jó volt. Sosem éreztem még jól magam egy buliban!

- Ez igaz. – értek vele egyet. – Én is megismételném... Főleg mivel így visszagondolva sokkal jobban élveztem a szexet, mint eddig életemben!

- Azt elhiszem. Főleg, ha Jungkook a másik fél...

- És Eunwoo... - teszem hozzá az ajkamba harapva. Néhány percnyi csend telepszik a beszélgetésünkre, ami után Soojin kis híján felsikít.

- Hogy mi van? Ti gruppeneztetek? – konkrétan látom magam előtt, ahogy feljebb ül az ágyán, maga alá húzza a lábait és izgatottan mered maga elé.

- Nem, fúj. – rázom meg a fejem, hiszen neki is tudnia kell, hogy a szexben ez az egyetlen dolog, amit sosem próbálnék ki. Hogy két fiú egyszerre legyen bennem! – Először csináltam Kookal, utána Eunwooval...

- Beszarok! – tapsol egyet, vagy üt a combjára Soojin, amit nem tudok megállapítani, hiszen telefonon keresztül nem látom. – Látod! Ezért kell megismételnünk, a tegnapot! Hogy én is két pasival csinálhassam!

- Az biztos, csajszi! – kuncogok fel.

Ezután még beszélgetünk pár percet a holnapi iskolakezdésről, de utána elköszönök tőle, mert szeretnék lezuhanyozni és rendbe rakni magam, tekintve, hogy huszonnégy órája ugyanabban a ruhában voltam és hát igen. Csináltam dolgokat, amik megköveteltek egy fürdést. Ismét felmarkolom a tiszta ruháimat, majd átlépek a kis fürdőszobába, ami szemben van a szobámmal. Lerakom a mosógépre a ruhákat, belépek a zuhanyzótálcára és már majdnem elindítanám a vízsugarat, amikor feltűnik, hogy a kezem jobban remeg, mint a nyárfalevél.

Meglepetten emelem a magasba, és mellé emelem a másik kezemet is, ami szintúgy remeg. Ahogy nézegetem őket, feltűnik, hogy a remegéshez egy különös, kellemetlen érzés is társul a mellkasomba, ami nem tetszik. Megrázom párszor a fejemet, elindítom a zuhanyt és a langyos víz alatt ácsorogva próbálom elfeledni ezt a különös reakciót, amit a testem adott ki magából.

Miután kellően tisztának érzem magam, és a hajamat is megmosom, megtörölközöm, majd felveszem a kiválasztott ruhákat és a konyhába megyek, hogy valami kis ennivaló után nézzek. A szekrényeket nyitogatva meglelek egy csomag rament, de valamiért undorral tölt el most kedvenc zacskós levesem gondolata, úgyhogy visszacsukom az ajtót. Csinálok inkább magamnak egy mentateát, amivel letelepszem a kanapémon és a tévét bekapcsolva kezdek random csatornák között szörfözni. Közben a kezembe veszem újból a telefonomat, hogy lekövessem a csoportos beszélgetést, amiben tényleg mindenki írja, hogy jó lenne a bulit így, mindenestül megismételni. Az ajkamat rágcsálva, érzem, ahogy a gyomrom görcsbe rándul a gondolattól, hogy ismét extazit vennék be. Egyszerre tölt el nyugalommal, izgatottsággal és rémes félelemmel a gondolat. Kell ez nekem? Kell, hát! Tetszett a hatása? Igen. Félek, hogy függő leszek? Igen, de ezt most leszarom. Rám vall, hogy nem gondolkozok előre, és szimplán belevetem magam a dolgokba. Pontosan úgy, ahogy most is...

Igen, ahogy az látszik, nem igazán tudok leállni most, mert rengeteg ötletem van, ezzel a történettel kapcsolatban! Tudom még elég uncsi a cselekmény, de ennek kell egy kis idő, hogy beinduljon igazán. Azonban, ha beindul, akkor ígérem vissza fogjátok a nyugis részeket sírni....