Ártatlan tekintet [BEFEJEZETT]

Határokat nem ismerő

Miután anyámat elszeparáltuk, mindannyian ledöltünk pihenni.
-Annyira sajnálom, hogy a nyakadra hoztam őt.
-Semmi baj, majd holnap megbeszéljük.-nyomott Cam egy csókot, az ajkaimra, de felejtés reményében elkezdtem falni az övéit. Egyre vadabban egyre szenvedélyesebben. Mellőle feltápászkodtam, amíg ő feljebb ült. Beleültem az ölébe, érezve a merevségét odalent.
-Mennyiszer szeretkeztek átlagosan?
-UTAMISTEN!—kiáltottam fel.—Te. Mi. Az. Istent. Keresel. A. MI SZOBÁNKBAN?!-kérdeztem tagoltan, leszálva Cameronról.
-Csak kíváncsi voltam, hogy zavarja e a szexuális életedet, ha itt vagyunk. Amúgy mióta is van? Biztos nem régóta.
-Anya!
-Most mivan? Csak érdekel, hogy az új barátod, mindenféle szempontból örömöt okoz.—vonta meg a vállát, mosolyogva.—Úgy látom, hogy a mérettel nincs baj.
-Ne stíröld a farkát!-takartam el a testemmel.
-Csak érdekel, hogy minden rendben van e. Olyan régen nem találkoztunk.
-Anya, tűnj el a szobánkból és soha többet be ne tedd IDE a lábad! Majd holnap megbeszéljük a többit.
-Hát rendben.-hagyta el az említett helyet.
-Kérlek folyts meg.-fordultam Cameronhoz, aki látszólag nagyon NAGYON dühös volt.
-Téged? Inkább te engem. Egy hétig ki kell bírnunk vele?! Komolyan?
-Egymillió bocsánatkérés sem lenne ehhez elég.-sétáltam az ajtóhoz, amit kulcsra zártam, majd visszafeküdtem.
-Szerintem ma töröljük a szexet a programból, mert lehet, hogy következőre az ablakon mászik be.-ölelt magához.
-Rendben. Igazad van.-bújtam hozzá jobban, amíg el nem nyomott minket az álom.

[Reggel]

Nyöszörögve keltem fel, magam mellé pillantva, ahol a hely üres volt.
'Remélem nem anyám lopta el magának.'
Gyorsan felöltöztem a szokásos egyberuhámba és elindultam lefele.

Cameron az asztalnál ült, a kávéját iszogatva, már munkaruhába. Előtte mégegy magányosan pihent. Leültem a egyedül pihenő kávé mögé.
-Reggelt.
-Neked is. *Argh* Szörnyen aludtam.-fogta a fejét.
-Na miért?
-Egész éjjel ketté akart szakadni a fejem.
-Vettél be Advilt?
-Ahan.—bólintott, egyet kortyolva a kávéba, aztán egy nagyot sóhajtva folytatta.—Aztán az anyád kivasalta az egyik ingem és előkészítette nekem mára.
-Ugye ez csak vicc?
-Úgy nézek ki, mint aki mókás hangulatban van?-kérdezte ironikusan.
-Beszélnem kell vele.-mentem a nappaliba, ahol ült.
-Jól aludtál?
-Nem igazán.
-Oh, miért?-játszotta meg az aggódást.
-Anya...miért vagy itt?
-Mert itt akarok ülni.
-Nem úgy értem. 5 év után, hogy kerülsz ide?
-Hiányoztál.-mosolygott a teáját iszogatva.
-Te is tudod, hogy ez nem igaz. Ha hiányoztam volna, nem vártál volna 5 évet. Miért. Vagy. Itt?
-Mert...hah...szegények lettünk.—sóhajtott.—Elfogyott minden pénzünk és gondoltuk...
-Tuk? Te meg apa?
-Vagyis gondoltam, hogy te segítesz.
-Segítenék, de én se vagyok ám hű, de gazdag.
-Ezért vagy ezzel a férfival? A pénze miatt? Akkor biztos ad nekünk is.-örül meg hirtelen az anyám.
'Süket vagyok, vagy tényleg azt hallottam amit?!'
-Hogy mi?
-Ha megkéred szépen biztos segít.
-Anya! Elég mostmár! Csak tegnap jöttél, de máris...faszságokat beszélsz!—böktem ki az az egy káromkodást nagy nehezen.—Tisztázzunk valamit. Egy hétig laktok itt. Azért vagyok Cameronnal, mert szeretem. Ha szegény, ha gazdag, ha rokkant, ha egészséges, full mindegy, mert azért szeretem amilyen. Aztán komolyan ne gondold, hogy bármit is kérsz tőle, mert az nálam az utolsó csepp lesz a pohárban. Ha pénz kell, elmész dolgozni. 53 éves vagy, tudsz mozogni. Nem fogsz piócaként élősködni rajtam vagy a páromon. Fékezd magad és alkalmazkodj!-parancsoltam rá a saját anyámra.
-Miért beszélsz így velem!?-emelte fel a hangját, mire az apám és Cam is odajöttek.
-Minden rendben?-kérdezte a szerelmem, végigsimítva a karomat hátulról.
-Semmi sincs rendben!-mondtam.
-Miért utálsz engem?!
-Egy rohadt szóval sem állítottam ezt!
-Mi bajod velem?-folytatta az anyám.
-Hogy mi?! Amióta az eszemet tudom, mindig arra neveltél, hogy a gazdag pasik a jók, mert eltartanak. De azért toltál a kicseszett fősulira is! Kifogtam egy gazdagot anno, aki meg akart erőszakolni! Minden gazdag ismerősömre ráakaszkodtál és nyomtál a randik felé! Magad miatt csinálod, mert pénzéhes vagy! De tudod mit? Csak egyszer próbálj meg kérni tőlem, vagy Camerontól és azt garantálom, hogy a föld színéről eltűnök, hogy SOHA ne találj meg. Te vagy a vendég, ALKALMAZKODJ! Nem ronthatsz ránk a szobánkban, ami a MIÉNK! Nem nyúlhatsz a ruháinkhoz, se a pénzünkhöz.-viharzottam ki az ajtón, onnan a kocsihoz.

Cameron rövidesen követett.
-Nem akartam előtted lerendezni a jelenetet.-éreztem a megbánást.
-Semmi baj, de...az a megerőszakolós téma...
-Majd elmondom, de jelenleg a falba tudnám verni a fejem.
-Rendben.-indultunk el.

Azért az anyám túlmegy minden határon. Méghogy pénzt kérni az ÉN BARÁTOMTÓL?! Jóhogy nem lopja el. Ah, ez nem normális amit csinál. Egy hét vele, aztán jöhet Diana. Kiváló!