Ártatlan tekintet [BEFEJEZETT]

Üzenetek

-Fájt?-kérdeztem egy puszit nyomva a fejére.
-Csak egy kicsit.
-A többi már nem fog.-öleltem magamhoz.
-Cam?
-Hm?
-Nem védekeztél. Jól gondolom?
-Igen, de lemegyek és hozok fogamzásgátlót, te meg addig menj el zuhanyozni. Majd megyek utánad.-ültem fel, miközben a kezem, végigsimította az oldalát.

Alexandra

Egy álom volt a mai. El sem hiszem, hogy pont vele voltam. Hiszen annyi ideig tartozkodtam, már a pillantásától is. Ma este meg...ah.

[Másnap]

Cameron

Reggel Alexandra ölelésére keltem, végül a keze simogatására egyre hevesebben kezdett el verni a szívem, miközben kicsivel a férfiasságom felett állt meg. Megpróbáltam elvenni a kezét, de morogva belém mélyesztette a körmeit.

-Héhé...Hátrább a karmokkal cica.-fogtam meg a csuklóját.

-Máshol is belédmarkolhatok...-dünnyögte az oldalamba.

-Mondanám, hogy hajrá, de...

-Á-Á...ne folytasd...kérlek.—simogatott azon a ponton, ahol a keze megállt, majd felemelte a fejét.—Hm...begerjedtél.-harapott az ajkára, majd visszafeküdt a karomra.

-Soha nem érünk be a munkába, ha most letámadlak.-nyomtam az ajkaimat a fejére, majd feltápászkodtam mellőle.

Felöltöztünk, aztán elindultunk.

A cégnél az istennőm kiszált a kocsiból, míg én leparkoltam. Azután utána mentem. Miután felértem Alexandra már a kávéval várt. A székemben ült, az asztalra felpakolta a lábait és iszogatta a kávéját.

-Látom kényelembe helyezted magad.

-Soha nem voltam ilyen felszabadult.

-Csak ne vesd el a súlykot.-sétáltam hozzá közelebb, megsimogatva a lábát.

-Nem szokásom.-fordult velem szembe, majd felállt és a kanapéhoz sétált.

Akaratlanul is követtem. Az a fenék elvarázsol.
'Meg kell nézetnem magam egy orvossal...'
Leült, aztán a megpaskolta a maga mellett a helyett. Így hát leültem én is.

-Nem tudom, mi történt velem a múlt éjjel, de olyan másnak érzem magam...-birizgálta a hajamat, amitől az ajkaira tapadtam és lefektettem.

-Mert nő lettél...

-Nem tudtam, hogy az ilyen vadító érzés.

-Lehet, hogy este lejátszhatunk mégegy menetet, ha nem hamarabb.

-Jó.-mosolygott, majd egy újabb csók után visszamentem az asztalomhoz.

Alig telhetett el 20 perc, amikor Alexandra arckifejezése változni kezdett, miközben a telefonját nézegette.

-Valami baj van?

-Tessék...—dobta a telefontját az asztalomra, miután odasétált hozzám.—Olvasd kedvedre, míg én veszek egy kis alkoholt, mert ezt ép ésszel nem fogom bírni.-mondta a liftbe sétálva.

"Remélem jól elszórakozol a FÉRJEM-mel."

"Tudod, hogy csak egy ribanc vagy neki,
akit kedvére dughat."

"Amint megun, kidob, mint egy szemetet.
Nem mintha nem az lennél."

"Mint látod, nem párkapcsolatra való
férfi. Téged is megcsal majd."

"Úgyis csak a pénze kell neked.
Plasztikáztasd ki magad te hülye picsa!"

Ez már több a soknál.
'Mi ez az utolsó? Mit kéne plasztikáztatnia? Alexandra túl dögös azokhoz a szarokhoz.'
Kötelességemnek éreztem felhívni a feleségem.

-Szia. Hányszor kefélted meg az ágyunkban?
-Jó szarul indítod a beszélgetést.
-Oh, bocsánat. Tudod, az én ágyamban ÉN szeretek lenni.-elmelte ki a szót.
-A házasságunk ígyis hanyatlóban volt! Ha hazajöttél, elválunk.
-Meg lehetett volna menteni, ha nincs a kis picsa a háttérben!
-További szép napot.-nyomtam ki a telefont, mert cseppet sem érdekelt a hisztije.
'A nőknek soha semmi nem jó.'

Eközben Alexandra is visszasasszézott az irodámba, egy üveg...vodkával?

-Azt hittem viccelsz.

-Nem.-öntött magának egy pohárral.

-Ittál már valaha vodkát?

-A kedvencem.-húzta le a pohár tartalmát.

Meglepett, hogy egy kis rezzenés nélkül megitta.

-Felhívtam Dianát.

-Hogy mit csináltál?!-kapta fel a vizet, habár nem értettem miért.

-Ha ilyen faszságokat ír, akkor muszáj lett volna vele beszélnem! De ehellyett, kicsapta a hisztijét, hogy hányszor keféltünk az ágyán!-emeltem fel a hangom.

-Tudod mi a legrosszabb?—gubbaszot a kanapé sarkában, az üveg alkohollal.—Hogy igaza van. Kivéve az utolsót.-nevetett fel kínosan.

-Mi?

-Jól elszórakoztunk. Nem de? De még a férje vagy. Aztán, mi is volt? Ja igen! Kedvedre fetrenghetsz velem, hiszen belementem a játékodba. Aztán még ott volt a "nem párkapcsolatra való" és a "kidob majd, ha megun". Ez mind igaz!

-Elég!—közeledtem hozzá, megragadva a vállait.—Fogd be a szádat! Nincs igaza!

-Te is tudod, hogy igen.-simította meg az arcom, majd tovább itta a vodkát.

-Miért csinálod ezt?

-Ugyan mit?-nevetett.

-Most megint eldobsz magadtól? Megint harcolnom kell?

-Feladtam azt a gondolatomat, hogy én egy erkölcsös nő vagyok, csak mert a főnököm nem bír a kanosságával! Átadtam magamat neked, elvetted az ártatlanságomat, pedig nem is szeretsz! Neked csak egy tárgy vagyok, te szemétláda.-kezdett el sírni.

-Sajnálom, hogy így alakult.-ültem le az asztalomhoz, folytatva a papírmunkát, miközben Alexandra rám se nézett.