Ártatlan tekintet [BEFEJEZETT]

Piros ruhás nő

Miután az istennő elsétált, eldöntöttem, hogy ideje hazamenni. Elhagytam az épületet, hogy megközelíthessem a kocsim, amiben gyorsan be is ültem. Beindítottam, majd elindultam.

Az út 15 percembe fájt. Minden egyes pillanatát élveztem, ameddig távol lehetek a feleségemtől. Nem mintha nem lenne szép, csak nem az én elvárásaimnak tesz eleget.

-Jé, csak haza találtál?-gúnyolódott a konyhában ülve egy gyilkos mosollyal. Az én köntösömben olvasgatta a napilapokat.
-Nekem nincs energiám ehhez.-dobtam az asztalra a kulcsaimat.
-Na és ehhez?-kérdezte, miközben ledobta magáról az anyagot. Jól sejtettem, hogy mesztelen.
-Ehhez még annyira sincs.-fintorogtam, kibontva a nyakkendőmet.
-Te most csak viccelsz velem, ugye?
-Kérlek ne hisztériázz.-fogtam a homlokom, összeszorított szemekkel. A vérnyomásom megint egyre feljebb szökik.
-Mi az, hogy ne hisztériázzak! Te szemétláda, én itthon várlak, aztán meg akarlak lepni és téged mégcsak nem is érdekel.
-Pontosan.-vontam meg a vállam, miközben ő közelebb sétálva pofonvágott.
-Takarodj innen! Majd este visszajöhetsz, de most látni sem akarlak!-kiabált sírva, aztán tombolva felment az emeletre.

Hát ez volt a tervem amúgy is, csak elhatároztam, hogy lezuhanyzok, mielőtt bemegyek az irodába. Eképp cselekedtem.

Zuhanyzás után felkaptam magamra egy fehér inget, rá egy fekete mellényt. Felhúztam a cipőmet és elhagytam a "kalitkát", amiben már 10 éve élek.

...

A cégem épülete előtt álltam meg. Sietősen beléptem az ajtón, majd a lift felé indultam. Mielőtt elértem volna a "jobb kezem" elkapott.

-Jó reggelt főnök.
-Neked is Cole.—sétáltunk be együtt a liftbe.—Van valami újdonság? Vagy netalán baj?-kérdeztem, amikor láttam, hogy meg akar szólalni, de mindig meghátrált.
-Nem, a bajt már megoldottuk. Újdonság viszont van.
-Mégis micsoda?-léptünk be az irodámba.
-Van egy ingatlanos nő, aki segítene nekünk eladni a most épülő lakásokat.
-Most azt mond meg, hogy ez miért is kell?
-Őszintén megmondom, hogy nem értem én sem. De az egyik Zrt-nek valamelyik emberétől hallottam erről.
-Küld el a nőt.-kutattam a papírjaim.
-Kár, pedig igazán gyönyörű. A szemei mint az tenger legszebb pontja. A haja kivasalt, világosbarna. Kész...
-Istennő...-vágtam a mondatába mosolyogva.
-Talán ismeri?
-Majd kiderül. Hívd be.-dőltem a székemnek és vártam, hogy az emlékeimben folyton járkáló gyönyör.

Hallottam a cipő kopogását és akkor láttam meg őt.
'Imádlak Istenem.'
Ugyanaz a feszes, nagy kivágású ruha volt rajta, mint a kávézóban. Tökéletesen passzolt az alakjához.

-Maga.-látszólag nem örült nekem.
-Azért nem volt ilyen vészes a kávézóban.
-Persze, hogy pont ide kellett jönnöm.
-Két ember nem véletlenül találkozik...kétszer is.-dőltem az asztalomnak, összefont karokkal.
-Az első az nem találkozás volt. Csak egy szimpla hallgatozó férfi és egy szerencsétlen nő egymásnak ütközése.
-Nekem találkozásnak hangzik ígyis. Cameron Marshall vagyok.-nyújtottam neki a kezemet.
-Alexandra Ross.-fogott volna velem kezet, de én egy csókot hitettem az övére.
-Üdvözlöm a cégemnél.
-Mr.Marshall, van egy rossz sejtésem magával kapcsolatban.
-Ugyan mi? Miss Ross?-álltam vele szemben.
-Lényegtelen.
-Kíváncsivá tett.-ültem le a székembe.
-Aki kíváncsi hamar megörekszik.
-Jól elfogunk mi szórakozni.-forgattam a tollat az ujjaim között.
-Hogy hívják?
-Kit?
-A feleségét. Jeggyűrű van az ujján, tehát nős.-mosolygott. Ez a nő mindent kiszúr, csakhogy eltaszítson magától. Nem olyan, mint a többi. Ellenáll nekem, tiszta lelkű.
-Igen az vagyok.
-Gyerekek?
-Nincsenek. De a magánéletem az enyém, már ha nem veszi sértésnek.-próbáltam leállítani a témáról.
-Csak emlékeztettem, egy fontos tényre, mielőtt bármi terve lenne velem. A szeme sokat elárul magáról.
-Az öné is.-akaratlanul az alsó ajkamba haraptam.
-Ha most megbocsájt, nekem haza kell mennem. Ugyanis reggel dolgoznom kell.
-Netalán van más munkája is?
-A magánéletem az enyém.-húzta gúnyos mosolyra a telt ajkait, azután elsétált a lifthez.

A szemeimet a fenekén pihentettem, amíg az ajtó be nem csukódott. Furdall a kíváncsiság, hogy mit dolgozhat még, hogy milyen lehet vele egy egyéjszakás kaland.
'Jó Isten milyen angyalt engedtél hozzám?'