Ártatlan tekintet [BEFEJEZETT]

Akkor maradj velem...

Nem tudom mennyi ideje forhatott össze a szánk, de olyan rövidnek tűnt, miután eltolt magától.

-Ne...kérlek.

-Azt hiszed hazudok?

-Őszintén, azok után, hogy a szeretőddé tettél a felséged mellé, nagyon nehéz elhinnem, hogy szerelmet érzel irántam. Én csak egy tárgy vagyok neked, nem szerethetsz.-hajtotta le a fejét, a mondat végére már a hangja is elhalkult.

-Miért ne szerethetnélek? Nem vagyok egy érzéketlen szörnyeteg, Alexandra. Nem tudom, hogyan vagy hogy, hogy ilyen hamar, de igenis szeretlek. Valami megfogott benned a szépségeden kívűl. Mindent, amit mondtál igaz szerelemről és tapasztaltam...—emeltem meg a fejét, hogy a szemébe nézhessek.—mind igaz volt.

-Én...én nem tudom...nem tudom már, hogy mit tegyek.-dadogott, a fejét fogva.

-Te nem érzel irántam semmit?

-Hogyne éreznék?!-felelt rá hevesen.

-Akkor maradj velem...

-El sem hiszed, mennyire szeretnék, de...-beléfolytottam egy csókkal az ellenkezést, amit a mondat második felével próbált közölni velem.

-De?-kérdeztem, a homlokomat az övéhez nyomva.

-Semmi de...-mosolygott, miközben átkarolta a nyakam.

-Akkor ma velem alszol? Nálam.

-Aludni?-vonta fel a szemöldökét nevetve.

-Lehet, hogy nem csak arra vágyom.

-Tetszik az ötlet. Amúgy jut eszembe...—ült az asztalomra, keresztbetett lábakkal.—amikor Diana megvert, azt mondtad nekem, hogy istennőm?

-Nem tetszik?

-De, csak meglepett. Van konkrét istennő akire gondoltál?

-Ízisz.-nyitottam szét a lábait, hogy közéjük furakodhassak.

-Ez tetszik.

-Reméltem is.-hajoltam egyre közelebb az ajkaihoz, így ismét érezhettem az enyéimhez tapadva.

A kezeim önkénytelenül a ruhája alá kúszott, egyenesen az alsóneműjéhez.

-Folytasd.-beszélt bele a csókunkba.

Elegettéve a kérésének folytattam, amit akartam. Kétoldalt beleakasztottam két-két ujjam és elkezdtem lehúzni róla. Még mindig a nyakamat átkarolva csókolt, amikor már az anyag a földön volt. A ruhájának a pántját lehúztam az egyik válláról, majd elkezdtem csókolgatni a nyakát.

-Ne vetkőztess...annyira...—sóhajtozások miatt, alig tudott szóhoz jutni.—Nem hiányzik, hogy...rajtad kívűl...valaki más is lásson mesztelen.

Megmosolyogtattak a szavai. De igaza volt. Miközben visszatértem az ajkaira, a férfiasságom szétakarta tépni a nadrágom. Éppen vettem volna le, amikor....

-Mr. Marshall...oh...-toppant be a munkatársam.

-Cole...

-Zavarok?

-Nem.-vágta rá.

-Igen.-másodperc telt el Alexandra és az én válaszom között.

-Van egy kis probléma. Kellenél Cam.-fogta a papírjait.

-Mindjárt jövök.-nyomtam egy puszit az ajkaira, mielőtt leléptem volna Colleal.

Alexandra

Miután Cameron elment, én felvettem a bugyimat, majd leültem az egyik fotelre. Eközben szólalt meg a telefonom is.

-Itt Alexandra.-szóltam bele, mivel nem ismertem a telefonszámot.

-Szia kis asszisztens.

-Jajj már megint.-fogtam a fejem, sóhajtva.

-Élvezd ki a férjemmel töltött időt, mert nemsokára hazamegyek és megoldom, hogy kirúgjanak onnan.

-Sok sikert.-gúnyolodtam.

-Szép kis nő vagy. Házas férfival kefélsz, ráadásul az én házamban.

-Nem én voltam, aki ezt elkezdte és ezzel te is tisztában vagy! Mellesleg nem a te házadban.

-Tudom, hogy ő volt a főkolompos, de te akkor is beadtad a derekad. Kitalálom. Szerelmet vallott, hogy te vagy az egyetlen neki. Nekem is ezt mondta az esküvőnk előtt..utána eldobott és kurvázni kezdett.-sértegetett, ahogyan csak tudott.

Annyira felidegelt, hogy kinyomtam a telefonom és eldobtam. Akaratlanul is elkezdtem apró könnyeket hullajtani.

Cameron

Nem hiszem el, hogy Cole nem bírja elintézni az anyagok megrendelését. Folyamatosan nekem kell intézkednem, ha valamelyik elfogy.

Visszasiettem Alexandrához, de aggódtam, amint megláttam. Potyogtak a könnyei, de nem zokogott, mintha nem is tudná, hogy sír.

-Ugye nem?

-De! Megint terrorizál!

-Mit mondott?-guggoltam le elé.

-Megoldja, hogy kirúgjanak innen, meghogy szerelmet és hűséget ígértél neki is...aztán....tudod.

-Most megint nem bízol bennem ugye?

-Minden erőmmel azon vagyok, hogy ne veszítsem el a bizalmam, mert én őszintén szeretlek.—kezdett el mostmár tényleg zokogni.—Könyörgöm, hogy ne verj át.

-Ne sírj...kérlek.—töröltem le a könnyeit.—Bármi is történjen, én mindig téged foglak szeretni. Őszintén.

-Valamit kell kezdened Dianaval.

-Már nem tudom, mit tegyek. Felhívtam, mondtam, hogy hagyjon. Nem tudom miként rázzam le.

-Váljatok el.

-Az lesz az első ha hazajön.-bólintottam.

Diana túlmegy a határon. Zaklatja Alexandrát, amikor ő is tudja, hogy a mi kapcsolatunknak már régen vége. Már egy párszor el akartam válni, de soha nem engedte. Mindig változást ígért. De Íziszem igazat mond. Muszáj elválnom tőle és amilyen gyorsan csak lehet...elveszem az én istennőm.