Bárkit, csak ŐT ne!

5.1K 129 8
                                    

Alexandra

Medencézés után, Cameron elment lezuhanyozni, majd egy kis idő után követtem. Nem beszélt hozzám sokat, miután kimásztunk a vízből. Amikor beértem a fürdőszobába a Cam a falhoz volt fordulva, miközben a víz a hajára folyt, onnan a testére. A kezeit végigvezette az arcán utána a haján, látszólag ismét gondolkozott. Egy nagyot sóhajtva ledobtam a ruháim, hogy odamehessek hozzá. A háta mögé sétáltam, megközelítve azt a kezemmel, de nem értem hozzá. Végül a vállát simítottam meg, ő ettől oldalra fordította a fejét.

 Végül a vállát simítottam meg, ő ettől oldalra fordította a fejét

Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.

-Sajnálom, én csak...-próbált magyarázkodni.
-Semmi baj.-öleltem meg hátulról. A kezeimet a mellkasára tettem, ahonnan levette és velem szembe fordult.
-Komolyan mondom, hogy sajnálom. Túldramatizálom. Csak ismerem a feleségem és...
-Nem, megértem. Nem kell magyarázkodnod.
-Megpróbálok jobban rád figyelni, ránk figyelni és kevesebbet aggódni.-simított meg a mellem között, onnan a pedig a karomat lentről fel, a nyakamig.

Ott pihentette a kezét, közelhajolva hozzám, míg egyszercsak összeért az ajkunk. Ezután a csempézett falhoz nyomott, ami rettentő hideg volt, így az egész testem libabőrös lett.
-H...Hideg...-nyögtem be a csókunkba, de ugyanúgy folytatta. A kezeimmel megpróbáltam átkarolni a nyakát, de megfogta őket és a fejem mellé emelte őkeg, azokat is a falhoz nyomva.

 A kezeimmel megpróbáltam átkarolni a nyakát, de megfogta őket és a fejem mellé emelte őkeg, azokat is a falhoz nyomva

Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.

Innentől beállt egy képszakadás. Mintha elrepített volna egy másik univerzumba.

[...]

-Gyere kapj el.-szaladtam fel a lépcsőn, fehérneműben. Igen azóta a csók óta, már megszárítkoztunk és most, mint a gyerekek, kergetőzünk.
-Soha nem fekszünk le aludni, ha minden alkalommal ki találsz valamit.-kiabált utánam.

Cameron

-Jujj, de kis mufurc vagy. Kizárlak ha nem sietsz.-nevetett eltűnve a fal takarásában. Gyorsan utána szaladtam, az ajtó nyitva volt, amikor felértem.
-Életem...-nyitottam meg az ajtót, de nem válaszolt senki.-Íziszem...-sétáltam az ágyhoz, leülve rá.
-Látod, nem zártalak ki.-jelent meg az ajtónál, amit becsukott, majd közeledni kezdett. A lábaimat feltettem az ágyra, amin ő elkezdett négykézláb mászni felém. Terpeszbe volt felettem, a kezei a fejem mellett, úgy hajolt hozzám, egy csókért.
-Mit szeretnél csinálni?-kérdezte.
-Megharagszol majd?
-Öhm...nem tudom.-hunyorított, majd felnevetett.
-Összeszeretnék bújni egy gyönyörű lánnyal, akit nagyon szeretek.
-Hívjak egyet?-tette fel a kérdét, amit ő sem gondolt komolyan.
-Jó vicc.-forgattam a szemem, amitől elkezdett nevetni.
-Csodálkozom, hogy nem használtad ki a "majd este" szexet. Pedig felajánlottam.
-Azt mondtad "talán". Na most a talánból, csináltunk egy kellemes 'nem'-et.-húztam a hasamra, a forró testét. Pár percig így feküdtünk, amikor megcsörrent a telefonja. Fel akart állni, de marasztaltam.
-Maradj.-simogattam meg a hátát majd az arcát.

 Egy ideig abba maradt a hívások hangja, de aztán újra rákezdett

Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.

Egy ideig abba maradt a hívások hangja, de aztán újra rákezdett.

Alexandra

-Biztos fontos.-súgtam, amitől elengedett. Odasétáltam a telefonomhoz és megláttam 'Gyerekkor keserítő' nevet.
-Bárkit, csak ŐT ne!
-Ki az életem?-kérdezte Cam, de én csak az ujjammal jeleztem neki, hogy csend. Visszahívtam az a bizonyos számot.
-Kicsim!
-Mit akarsz?-kérdeztem vissza flegmán.
-Nagyon régen nem láttalak, gondoltam találkozhatnánk.
-Neeem.
-Kár, pedig itt állok az ajtóba. Milyen ház ez? A tiéd?-kérdezgetett.
-HOGY ÉRTED HOGY ITT VAGY?!-kiabáltam teljesen kiakadva.
-A telefonodban bekapcsolva maradt a helymeghatározás.

Ledobtam a mobilom, és elkezdtem rohamosan öltözködni.
-Hova sietsz?
-Az anyám itt itt áll az ajtódban, szóval gyorsan kapj fel valamit.-ugrottam bele a nadrágba, leviharozva a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót, ahol anyám és az még az apám is belépett.
-Apa?!
-Szia bogaram.-intett kínosan.
-Mi ez a sok bőrönd?!-markoltam a hajamba.
-Gondoltuk, olyan messze laksz, hogy beköltözünk hozzád.
-De...ez nem az én házam anya!
-Szereztél egy gazdag pasit? Végre!-forgatta a szemét, befurakodva mellettem.
-Nem maradhatsz itt!-csaptam be az ajtót, ekkor jött le Cameron is.
'ÖLJETEK MEG! KÖNYÖRGÖM!'
-Üdv én Cameron Marshall vagyok.
-Én pedig Linda Ross és a férjem David Ross.-fogtak kezet.
-És minek köszönhetem, hogy eljöttek ide...este?
-Oh, tudja a lányunk nagyon távol lakott így beköltözünk.-vigyorgott az anyám, a nappali felé indulva.
-Hogy ide?!-súgta nekem Cameron, tiszta ideggel.
-Nem.-fordultam anyámhoz.-Anya nem lakhatsz itt!
-Ugyan miért?!
-Mert ez Cameron lakása!
-Legalább egy hetet maradhassunk.-kérlelt.
-Add meg magad, tudod milyen.-súgta nekem az apám, aki mellém sétált.
-Jó! De csak egy hét!
-Na hol a szobánk?-kérdezte az anyám.
'Édes jó istenem miért??!'

Ártatlan tekintet [BEFEJEZETT]Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin