Ártatlan tekintet [BEFEJEZETT]

Megérte az 5 órás út

Már az ágyban fekszünk összebújva.
-Elkapod a bacimat.
-Nem baj, legalább nem kell mennem dolgozni és többet lehetek veled.—hízelegtem, amitől felkuncogott.—Ha már az együtt töltött időkről van szó, holnap Genovába utazok kocsival és szeretném, ha velem jönnél.
-Miért mész oda?
-Kinyomoztam, hogy Diana orvosa ott sütteti a seggét.
-Miért menjek veled?
-Mert 5 órás az út és nem szeretnék egyedül menni.
-Na és ha beteg maradok?
-Akkor természetesen nem erőltetem. De ha mégse lennél az, szeretném ha eljönnél.
-Rendben. Viszont most aludjunk, mert rettentően fáradt vagyok.-bújt hozzám.
-Jó éjt.
-Neked is.

Másnap

Reggel a hajamat birizgáló érintésre keltem, ami nagyon kellemes volt számomra.
-Ne haragudj, nem volt szívem felkelteni.
-Ez teljesen jó ébresztő. Jobban vagy?-fordultam felé.

-Ahan. Ettem is egy kicsit.
-Annak örülök. Akkor mehetünk?
-Remélem igazad lesz.-mondta, mire én felültem.
-Hidd el az lesz.
-Viszont neked nincs ruhád.
-Se boxerem. Nagyszerű.
-Tessék.—dobott oda egyet nekem, mire én kérdőn egyben meglepetten és zavartan néztem rá.—Tiéd nyugi.
-Miért van nálad a boxerem?
-Nem tudom, biztos összefogtam valamivel és a táskámba tettem.-vonta meg a vállát.
-Na és ruha, azt is rejtegetsz a táskádban?
-Csak ez a felső van, ami itt van rajtam. Ez is a tiéd.—mondta, majd levette. Jelzem, csak a felső volt rajta.—Felfalsz a tekinteteddel.-takarta el őket.
-Ne haragudj csak...2 hete nem láttalak mesztelen és hiányzik.
-Oh te szegény, majd ha kiderül az igazság. Most menj zuhanyoznj! Nadrágot kérek apámtól.-zavart el.

Alexandra

'Huh...utálom magam. Csak egy egyszerű mondat, MOND KI!'

Apámtól kértem nadrágot, amivel Cameront vártam. Én felkaptam egy fekete-fehér csíkos trikót és egy farmer rövidnadrágot. Cameron is gyorsan felkapta a nadrágot, majd útnak indultunk.
-Mit mondtál Dianának?
-Hogy üzlet miatt megyek Genovába.
-Gondolom el is hitte.-forgattam a szememet.
-Mire az ő kideríti, addigra mi megtudjuk az igazat.

Nyugodtan utaztunk 3 órát, amikor megéheztem és újra szédülni kezdtem.
-Valamit ennem kell.-szorítottam össze a szemeim, de attól se lett jobb.
-Rosszul vagy?
-Nem, csak rettentő éhes. Álljunk meg egy étteremnél légyszíves.

Úgy tett, ahogyan kértem. Beültünk, ettünk, ittunk. Mosdóba is elszaladtam. Ezután újra útra keltünk.

Az utolsó 2 óra gyorsan eltelt, ahogyan az orvos megtalálása is. Nem volt nehéz rájönni, hogy egy Wellnes szállodában van. Persze, hol máshol. A medencénél vihorászott fecske fürdőnadrágban. Cameron a gyors haragjával, amit amúgy imádok, odament és elé állt.

Cameron

-Beszélnünk kell.
-Mégis ki maga?
-Cameron Marshall vagyok. Diana férje.
-Na és mit akar?-itta a koktélját a vén kopaszodó pasas.
-Beszéljük ezt meg 4 vagyis inkább 6 szemközt. A hotelszobája elég csendes hely.-mondtam, amiben beleegyezett. A lépcsőhöz mentünk, ahol Alexandra állt.
-De hisz, ő nem Diana.
-Hála istennek.-suttogta Íziszem. Bevallom ez igen őszínte mosolyt csalt az arcomra.
-Menjünk már.-lökdöstem a hazugság résztvevőjét.

Amikor a szobában voltunk, felvett egy köntöst, majd helyetfoglalt.
-Maga nem néz ki orvosnak.-szólalt meg Alexandra.
-A feleségem tényleg terhes vagy lefizette?-tértem gyorsan a tárgyra.
-Orvos vagyok, nem hazudhatok.
-Nagyon gyanús, hogy Diana, pont akkor vár gyereket, amikor mást szeretek, emelett maga a vizsgálat után eltűnik egy másik országban. Szóval jobb ha beszél, mert nem vagyok türelmes típus és ha kell egyessével töröm el az ujjait.-fenyegettem, amitől látszólag megrémült. Alacsonyabb fazon nálam, és míg nekem némi izom is fedi a testemet, neki azokat is felváltották a zsírok.
-Lyonból eljött ideáig, hogy megtudjon valamit, ami nem is igaz?
-Elegem volt a hazudozásból! Válaszoljon!-emeltem fel a hangomat, a kezeimet a szék kartámasztékaira téve.
-Diana...nem terhes. Lefizetett és teljes biztonságot ígért.
-Ezt még nagyon megbánja, ugye tudja?-mosolyogtam ördögien.
-Nincsen bizonyítéka ellenem.
-Majd meglátjuk.-távoztunk a szobából, zsebemben a hangfelvevővel. Velem senki ne baszakodjon.