Ártatlan tekintet [BEFEJEZETT]

Vígasztalásól jeles

-Azt akarod, hogy elmenjek? Úgy érzed elmúlt a varázs?
-A döntés a tiéd.-álltam fel, ő pedig követte a mozgásom a szemeivel. Éppen mentem volna ki az ajtón teljesen elkeseredve, amikor...
-Nem.-mondta megragadva a karomat, visszarántva engem.
-Mi nem?
-Nem megyek sehova. Nem azért vagyok veled, mert azt gondolom, hogy kötelességem, hanem azért, mert benned leltem meg azt, akire szükségem van. Akiről mindig is álmodoztam. Melletted önmagam lehetek, tapasztalatokat szerzek, élményeket, amik csodásak. Nem akarlak elhagyni...Már csak az a kérdés...hogy te engem el akarsz e?-beszélt folyamatosan lehajtott fejjel, mintha ez nagyon mélyről jött volna és ő maga se tudta volna, hogy ezt ki is mondja. Kellett egy pillanat, hogy átfusson a fejembe az a bizonyos kérdés. Nem azért, mert gondolkoznom kéne rajta, hanem mert nem tudtam felfogni, hogy hogyan kérdezhet ilyet. Míg gondoltam, egy könnycseppet láttam lefolyni az arcán, ami miatt gyorsan vissza kellett kapcsolnom, hiszen sír.
-Hé, istennőm.—emeltem meg a fejét, amiket a két tenyerem közé zártam.—Szeretlek és mindig is foglak. Ha elválunk, ha nem. De abban biztos lehetsz, hogy én nem hagylak el.-töröltem le a könnyt.
-Én is szeretlek.-mosolygott, hirtelen átkarolva.

-Mi lenne, ha szombaton (3nap múlva) sem mennénk dolgozni...
-Na de akkor mit csinálunk?
-Hát az otthon elkerülése érdekében...-nevette el magát.—Azt találtam ki, hogy elviszlek moziba korán reggelt, aztán elmehetnénk a vidámparkba.-pusziltam meg a buksiját, amikor is ő elhúzta a fejét.
-Randizni viszel? Pedig te nem vagy szerelmes típus.-gúnyolódott, vigyorogva.
-Ez övön aluli volt.-háborodtam fel, persze nem komolyan.
-Így jártál.-távolodott tőlem, az ágy felé közeledbe. Amikor odaért megigazgatta az ágynemű.
-Így jártam? Azt mondtad "így jártál"? Hát most kivívtad a haragom.-közeledtem felé, megragadva őt az ágyra fektetve. Elkezdtem csikizni, amitől kacagott.
-Cameron elég!-könnyezett be a nevetéstől. A lábával rug-kapálózott, ezért ráültem. Amikor eléggé szétcsikiztem, föléhajoltam.
-Imádom a nevetésed.
-Pedig rettenetes.-húzta a száját, ezért rátapadtam a nyakára, amit azonnal csókolgatni kezdtem. Eközben a kezeimmel végigsimítottam az oldalát, egészen a melléig, ő nagyot nyögve hunyta le a szemeit, amikor belemarkoltam. A nyakát folyamatosan kényesztettem az ajkaimmal, beleharapva, megpecsételve egy keletkező lila folttal.
-Ne, ne...elélvezek lassan.-tolta el az arcomat, amitől nevetésben törtem ki.
-Mit szólnál, ha apukáddal megbeszélném, hogy vigye el anyukádat innen?
-Miért?-kérdezte, mire én felültem az ágyra és az ölembe húztam.
-Kivesszük a fagyit a mélyhütőből,—húztam végig a kezemet a vállán és a melle között.—betakarózunk, filmezünk...—helyeztem a kezeim a fenekére.—és később, talán...szórakozhatnánk.-haraptam az alsó ajkamba.
-Benne vagyok.—mozgatta a csípőjét az ölemben, amitől felmordultam, a végét belémfolytotta egy csókkal.—Mehetünk.-mászott le rólam.
-Nem te maradsz és átöltözöl valami lazába.-mondtam, felugorva az ágyból elkezdve öltözködni.
-Rendben.
-10 perc múlva jössz. De ne hamarabb!
-Jólvan na, csak menj már!-lökdösött ki, nevetve.

Gyorsan megbeszéltem Mr.Ross-sal, hogy menjenek el mozizni vagy színházba, oda ahova akarnak, csak ne itt legyenek. Nem akarom, hogy hallják az esti szórakozás mámorító hangjait.

Hipersebességgel elkezdtem hordani a puhábbnál puhább takarókat és párnákat a kanapéra. Kiválasztottam egy horrort, "A gyászoló asszony átka" címűt.
'Ez most depis, vagy horror?'
Ezután kikaptam a fagyis dobozt a mélyhütőből és letettem az asztalra. Ezt mind 10 perc alatt kiviteleztem. Még magamat is megleptem.

Időben jött le szívem szerelme. Akárcsak én, alulról melegítőben volt, csak ő kisgatyában és melltartóban. Na én azért felsőt vettem fel a top helyett, habár a mellizmom beleférne.
-Nahát, szótfogadtál.
-Ha azt mondod nekem, hogy "jó kutya" visszamegyek.
-Ne csináld ezt, hiszen siettem, csak miattad.
-Jólvan na.-ült le a kanapéra, betakarózva.

Olyan most, mint egy gyerek. Csak az arca van kint a takarók közül, miközben rám nyújtotta a nyelvét. Élvezni fogom ezt az estét.