Cortez és Reni közös élete

Váratlan látogató

Az elmúlt két napban történtek:
Reggel hétkor Corteznek csörgött az ébresztője, mennie kellene egy reptérre. Megy és elintéz néhány dolgot. Addig én unatkozhatok. Otthon voltam és takarítottam. Ma Justin és Jean-luck elmentek a Szüleikhez. Cortezzel a nap folyamán háromszor beszéltem. Dél után franciául megnéztem egy filmet, olvastam egy-két órát, főztem, elvégeztem az esti rutinom, majd elmentem aludni.

A mai napon délelőttje nagymértékben úgy telik, mint egy tegnapi napom délutánja. Tegnap mielőtt lefeküdtem meg olvastam telefonon egy híreket, és látja, hogy egy tévében bemondták, hogy a Cortez szülei autóbalesetben meghaltak nevet is mondtak. Cortez a megbeszélésektől és folyamatos repülgetéstéstől hullafáradt volt, így amint hazaért beesett az ágyba. 4 óra körül Cortez ébredezni kezdett, amikor csengettek.
-Kinyitom.-nyomtam puszit az arcára.
Amikor odaértem az ajtóhoz, és kinyitottam Arnoldal találtam szembe magam.
-Szia.-köszöntem hidegen. Régen a kapcsolatunk (gimibe) elég jó volt, de mióta Párizsba költöztünk a kapcsolatunk egyre csak romlott. Párszor meglátogatott minket, de az a pár alkalom elég volt, ha nem magáról beszélt általában Cortezt bántotta vagy ecsetelte, hogy mennyire csalódik bennem.
-Mondtam. Mondtam, hogy nem elég jó neked. Ráadásul nem is vagy szomorú. Akkor nem volt nagy szerelem.-jelentette ki köszönés nélkül, miután a falhoz nyomott. Aztán megragadta egy kezem után fejem fölé emelkedett, és egy falhoz szorította. Nem tudtam reagálni csak egy gyors sikoly hagyta el egy számat mielőtt megcsókolt volna. Vergődhettem bármilyen nem engedett el. Ekkor történt az, hogy Cortez kijött a szobában és nyílt szemmel bámult rám. Ekkor legördül egy könnycsepp az arcomon. Cortez azonnal megértette, hogy mi van, majd azt üzente a tekintetével, hogy amint tudok rohanjak beljebb a lakásba.
-Neményi.-mondta Cortez mire Arnold értetlenül rám nézett, majd Hátrafordult Cortezhez. Nem csináltam azt amire Cortez kért. Arnold nem számított támadásra ezért kihasználtam az alkalmat a gyomrába térdeltem és állon vertem. Nem szereretek verekedni és nem is szoktam, de ezt most nem hagyhattam ki. Ezután odamentem Cortezhez aki furcsán nézett rám. Nem érdekelt.
-Sajnálom. Nagyon sajnálom, letámadott és .....-zokogtam de Cortezt nem érdekelte. odament Arnoldhoz aki a földön összegömbölyödve feküdt. Cortez felrángatta őt a földről és a füléhez közel hajolva azt mondta:
-Ezt most nem éled túl Neményi. Ezt már nem. Sok mindent elnéztem, elnézek de ezt ....- nem fejezte be egyszerűen lendületből lefejelte, és kilökte az ajtón majd bevágta az orra előtt ha jól láttam talán a haját is odacsukta.
-Jól vagy?- Kérdezte tőlem, de nem érdekelt a nyakába borultam és nem tudtam mást mondani, csak azt hogy sajnálom- Nem Reni nincs mit sajnálnod. Nem csináltál semmit. Elmondod, hogy mi volt amíg nem jöttem ki?
Nem tehettem mást elmeséltem. A kezemet be kellett borogatni mert felszakította a kezemen a bőrt. Kb.: egy perc múlva Arnold kezdett az ajtó mögül üvölteni de nem engedtük.Majd akkor ha jönnek haza a többiek akkor kiengedik vagy amikor mi elmegyünk akkor kiszabadul. Este hatkor még nem jöttek haza a többiek de nekünk indulnunk kellett, tehát sajnos Arnoldot mi engedtük el.

A nap többi része annyi volt hogy a reptérre értünk két órát késett a gép, arra vártunk.