Cortez és Reni közös élete

12.20

Reni

Reggel amikor felkeltem még mindenki aludt mert hát a többiek lehet ittak (még Kinga is!!!)egy kicsit tegnap este, de ugye ezt nem tehetem meg mert... mert egészséges kisbabát a szeretnék. Előkerestem nekik gyógyszert töltöttem ki kancsóba narancslevet és poharakkal együtt kitettem az nappaliban álló asztal közepére. Gondoltam éhesek lesznek amikor felkelnek ezért úgy gondoltam készítek nekik reggelit, amerikai palacsintát. De mi lenne akkor ha nekem valami is elsőre összejönne? Nem volt annyi tojás ami nekem kellene ezért halkan felöltöztem nehogy felkeltsem Cortezt, majd elmentem bevásárolni. Amikor a bevásárló központhoz értem hirtelen megkívántam a kávét úgyhogy beültem a közeli kávézóba és a megengedett mennyiség keretein belül megittam egy tejeskávét. A következő amire emlékszem hogy a tojásoknál állok, de azt nem tudom hogyan kerültem oda végignéztem magamon és semmi különbséget nem találtam mint ahogy elindultam. Felnéztem és mintha....csörögne a telefonom de nem tudom elővenni. A keze és a lábam nem engedelmeskedik, minden forog... minden.

Cortez

Miért nem veszi fel a telefont? Hol van? Még egyszer megcsörgetem de semmi megint nem veszi fel. Már mindenki lent van ha jól hallom, de én nem törődök velük mert HOL VAN RENI???? Elveszett és mintha a föld nyelte volna. Kilépek a fürdőszobából mire minden szem rám szegeződik.

-Tesó, mi van? Ki elől bujkálsz?- Szólalt fel Ricsi akinek nagyon jó kedve van, már amilyen jó kedve lehet egy másnaposnak.

Kinga fürkészve figyelt engem mintha sejtén hogy valami nincs rendben.

-Dave, segítenél kicsit?

-Persze, mit csinálunk kit nyomozunk le?

-Gyere hozd a gépet is, Kinga.-Csak arra várt hogy kimondjam a nevét mert már ugrott is fel a székről.

-Dave húzz már bele nem vagy te lajhár.-mordult rá mire ő is mozgósította magát.

Megcsörren a telefonom Reni hív végre. Mielőtt beleszólhattam volna a telefonba egy idegen !férfi! szólt bele a telefonba.

-Jónapot!Ön ezt a számot többször hívta, gondolom tudni szeretné hogy mi van a hölggyel.

-Jónapot! A neve Reni és a barátnőm.

-Rendben. A barátnője egy bevásárlóközpontban ájult el és verte be a fejét, ezért a mentősökkel együtt a városi kórházba szállítjuk.

-Uram isten!- alig jött ki hang a torkomon - Köszönöm, indulok. Viszlát.

-Mi van? Mi történt? Rennel van valami? Mondj már valamit.

-Reni elájult és beverte a fejét most viszik be a kórházba ezt szerintem attól a férfitől tudom aki kihívta a mentőket. Aki akar jöjjön, mert indulok.

Egy pár perccel később már a főbejáraton száguldottam be. A portán egy idősebb nő ült akit szóhoz se hagytam jutni mert egyből információt kértem, amikor megkaptam amire szükségem volt rohantam tovább a többiek pedig alig bírtak utolérni. Majd hirtelen eszembe jutott valami, azonnal tárcsáztam is.

-Szervusz Cortez, rég hallani felőled.-szólt bele a telefonba Reni apukája.

-Jónapot! Remélem nem zavartam meg semmit és hogy nem munkába vannak.

-Nem dehogy most értünk haza úgyhogy nem zavarsz.

-Reni kórházba került, nem olyan komoly csak megszédült, elesett és beverte a fejét. De ne tessék aggódni mindenki itt van mellette.- láttam magam előtt hogy a sokktól majdnem elájul.

-Már hogy ne aggódnék? Klára indulunk! Csak légyszíves annyit mondj merre vagytok?

-Nem kell idejönniük de ha ragaszkodik hozzá, Balatonalmádin vagyunk.

-Köszönöm, megyünk ahogy tudunk. Szia.- amikor letette a telefont megláttam Reni kórtermének ajtaját 12.20 Berontottam éppen nem volt bent senki csak Reni feküdt az ágyon mellette egy gép csipogott és infúzió volt bekötve a kezébe. Nem volt jó ott látni őt a nagy gépek között, eszméletlenül és most törékeny, olyan mint egy porcelánbaba akire úgy kell vigyázni mint a szemünk fényére. Talán csak akkor féltem ennyire amikor a nagymamám kórházba került.

Reni

Ez nagyon rossz... Mintha minden energiám elfogyott volna érzem hogy szenved érzem hogy szenved, szenved az én pici babám. Mozgás van körülöttem és tudom ki az itt van a nagy Ő. Itt van Cortez és ha jól érzem a többiek is. Cortez beszél hozzám vagy a többiekhez majd a kezét a hasamra teszi és... most jól érzi magát. Nem szenved, simogatja valaki a hasam és jó neki megnyugszik. És mintha elmenne a kép egy pillanatra, majd megint szenved nem tudok mit tenni ellene de szenved. Valaki megint simogatja a hasam és most nem jó... még jobban szenved, megint elmegy a kép, de kitartok. Gondolatban biztatom a kisbabámat hogy élje túl, hogy itt vagyok, szeretem, és kitartok vele. Megint valaki simogatja a hasam mire egyre jobban megnyugszik. Érte és Cortezért a többiekért akik itt voltak azokért harcolok.

Cortez

Bent voltunk és beszéltünk hozzá, simogattam a hasát és felment a pulzusa mintha tudná hogy ott vagyok. Majd a pulzus nullára esik és sípol a gép orvosok rohannak be és kiküldenek minket. Sírok, sírok mint egy gyerek, de nem érdekel mert a többiek is sírnak, gondolataimban szólok könyörgök neki hogy tartson ki de kinéznek az orvosok... lehet nem gondolatban volt, Ricsi és Zsolt oldalról támogat s nyugtat Virág és Kinga egymás vállára hajolva zokognak, Gábor, Zsák, Flóra és Kata holt sápadtan állnak és egymás kezeit szorítják, majd mielőtt az orvoson hozzáérnének visszatér a pulzus és a gép újra csipog. Kitartott, túlélt, miattam miattunk.

Bemegyek hozzá megfogom a kezét figyelem hogy az orvos mit tesz megsimogatja Reni hasát mire megint sípol a gép megpuszilom a kezét s biztatom őt. De ki akarnak küldeni lerázom az orvosok és a többiek kezeit hogy meg tudjam ölelni puszit nyomok arcára kezét, s ajkára, megsimogatom a hasát mire megint visszajön a pulzus. Lehetetlen... itt a baba az aki miatt harcol, tudom mert mindig a hasával volt valami amikor történ valami. Még egy órán át bent vannak a többiek, miközben megérkeznek Reni szülei, mindenki itt van vele és aggódik érte. De letelik a látogatási idő és csak egy ember maradhat. Én szeretnék mellette maradni de felajánlom Reni szüleinek hogy maradhatnak, de meglepetésemre ragaszkodnak ahhoz hogy én maradjak itt.

Hajnali egy: semmi nem történ öt órája csak bármi életjel nélkül fekszik, azt mondják alszik. De én nem tudok aludni.

Hajnali kettő: ugyanaz a helyzet mint az előző órában

Hajnal négy: mosolyog grimaszol, csücsörít mintha megváltás lenne számomra. Viszont majd meghalok olyan álmos vagyok.

Reggel nyolc: Van valami a hajamba, ott mászkál, erre kelek, nem akartam de elaludtam. Kisöprök a hajamból egy... kezet. Hátra nézek és ott van Reni ott áll és mosolyog miközben a hasát simogatja. Nem bírtam magammal felugrottam és megöleltem. Elhúzódtam a szemébe néztem de mielőtt megszólaltam volna csókott nyomott a számra

-Tudod hányas szobába vagyunk? 12.20 December 20 ez a szerencse számom, beszéltem egy orvossal azt mondta minden rendben, mehetünk haza. Nem bírok tovább itt lenni mehetünk?- nem várt beleegyezésre felvette a cuccait és kiment az ajtón. December 20 12.20 szerintem ez is része annak hogy Reni itt van velem.