Cortez és Reni közös élete

Első alkalom

Június 5 péntek

A házzal való bonyodalmaknak úgy látszik vége van. Egész héten bútorokat raktunk össze és takarítottunk, mivel állapotos vagyok a többiek azt akarták hogy helyezzem magam kényelembe és ne csináljak semmit, de annyi volt a teendő hogy mindig felálltam és csináltam amit éppen akkor tudtam. A volt osztály nagy része nem ujjongott amikor észrevették hogy megint " nem fogadok szót" és ezt szóvá is tették, egyszer aztán meguntam és Kinga énjébe bújva kiosztottam őket, azóta nem kértek hogy üljek a seggemen

Tegnap már a saját hálónkban aludhattunk és ez nagy élmény volt ahhoz képest hogy milyen volt a párizsi hálónk. Miközben hajnali hatkor a konyhába csinálom a melegszendvicset lenézek a pocakomra ami még alig gömbölyödik. Ma van az első ultrahangom és Corteznek aki még a szobában alszik nem mondtam el hogy ne idegeskedjen addig is. Betettem sülni a szenyókat és visszamentem a szobánkba. Cortez még az ágyon szuszogott de nem aludhatott mélyen mert amikor mellé ültem almában elmosolyodott és közelebb húzott magához.
-Jajj ne. El fogunk késni- nyomtam puszit a homlokára es megpróbáltam elhúzódni tőle mire felmorgott.
-Ne próbálj elmenni. Hideg volt nélküled az ágy. Honnan késel el?
-Te is. Ha látni akarod a lányodat vagy fiadat akkor te is el fogsz késni. Ma van az első ultrahang. Nyolckor. Úgyhogy igyekezz.- amikor kimondtam hogy első ultrahang kipattantak a szemei.
-Miért nem szóltál?? Csak jogom lenne tudni hogy mikor mész ultrahangra.
-Igen jogod van. De tudtam hogy ha meg mondom össze-vissza idegeskednél és így csak most szólok róla és nyolcra be kell érni, készül a reggeli és ha nem leszel kész fél óra múlva tényleg el fogok késni azt pedig nem szeretném. Szeretlek, siess le. -mondtam és néztem volna a döbbent arcát meg egy ideig de odaég a reggeli. Nyomtam egy puszit a szájára erre ő kapcsolt és vissza húzott a szájára és egy ébresztőnek jó csókot kaptam.

Miután befaltuk a reggelit mindegyikünk felöltözött és a mai választásom egy fekete szoknyára egy mustár sárga trikóra és egy fekete szandálra esett. A kórházhoz érve egyből behívtak minket és elkezdődött a vizsgálat, a hüvelyi ultrahang. Amikor a képernyőn megjelent az első kép azt hittem majd elolvadok amikor megmutatták hol van a kis csöppségem. Néhány öröm könny kicsordult a szememből és a páromnak is. Az ultrahang képet elvittük anyáékhoz és Cortez nagy szüleihez is elmondani nekik hogy a család bővül. Anya amikor megtudta kb. 50 zsepit használt el annyira örült és apa is elérzékenyült. Cortez nagyszülei örültek a hírnek de ők jobban tartották magukat, igaz a csöppségemnek már nem lesz meg mindkét mamája és papája de lesz neki egy sokkal jobb párosítás lesznek, dédszülei és nagyszülei. Mindenkinek elmondtuk hazamentünk és elkezdtünk filmet nézni szerintem úgy a 15. percben aludhattam be, de csodálatos képre keltem. Cortez a hasamat simogatta és beszélt hozzá, megsimogattam a fejét mire nem kapta a tekintetét. Óvatosan elmosolyodott és puszit nyomott a számra. Karjaiba vett mire én nyakába csimpaszkodtam, szobánkba vitt és az ágyra fektetett, mellém feküdt és úgy aludtunk el hogy mindketten egymásra mosolygunk.