Cortez és Reni közös élete

A hír

Az elmúlt héten ezt hittem leszakad a fejem. A házzal nem volt semmi gond addig amíg nem jött egy vihar, ami miatt beázott. Aztán valami volt a villannyal. Így négy napot szerelők voltak ott, de közben elhoztuk már a bútorokat így van egy adag összeszereletlen bútor Kingáéknál, Virágéknál, Cortez nagyszüleinél, és nálunk. Úgyhogy a ház darabokban. Én darabokban, és meg el is kell mondanom Corteznek hogy terhes vagyok, de hogyan? És akkor jött az ötlet. Ma elmegyünk vacsizni hogy meg megbeszéljük az osztálytalálkozót.
-Reni! 10 perc és ott kell lennünk ne tollászkodj már.- üvöltött fel Cortez az emeletre.
-Rendben.
Lerohantam a lépcsőn és nem estem le, ez nekem már csoda. Amikor beértünk ág étterembe behívtak Kingát a mosdóba.
-Renáta mi bajod van?
-Ma akarom elmondani Corteznek és te segítesz nekem.
-Aha, és ezt te el is döntötted.
-Igen. Segítened kell, először rendeltünk egy-egy pohár alkoholt és én majd lemondom, merthogy mégsem azt kérek, aztán valamikor rákeresek a terhesség jeleire, erre te elveszed a telefonomat azért mert nem illik telefonozni és Cortez elé dobod. Desszertnek pedig valami kávésat akarok majd, és rákérdeztek hogy terhesség közben árt e a koffein. Ha ezekből nem esik le neki/nekik akkor majd rájönnek, engem nem érdekel.
-Mennyi idő alatt tervelte te ezt ki?- nézett rám döbbenten Kinga.
-Őszinte leszek úgy 5 perc volt az egész. Na menjünk mert meg azt hiszik hogy beszorultunk.
Meg sem várva a válaszát kifelé indultam. Kint már nagyban ment az ökörködés mire mi kiértünk amint leültünk mellettünk termett a pincér és kiosztotta az itallapot.
-Eldöntötték már mit isznak?
-Ja. Egy korsó sört.
-Adom.-Andris és Robi szólalt meg először, ki gondolta volna.
A többi fiú csak egy-egy kólát kért.
-Három pohár bor lesz.-szólalt fel Kinga helyettünk. A pincér bólintott és már majdnem elment amikor utána szóltam, és meg mindenki hallotta.
-Elnézést csak 2 pohár bor lesz, és egy alma fröccs.-( alma fröccs= almalé+ásványvíz)
-Rendben.-biccentett és firkantotta is le a papírjára.
-Ren, mi van veled, miért nem iszol??
-Nem tudom most nincs kedvem ártalmas egy dolog az alkohol.
-Tessék?-kérdeztek legalább 5-en mire én csak a fejemet ráztam.
-Semmi-Semmi.
Kihozták az italokat és választottunk főételt. Kingát a pillantottam aki értette a célzást, rákerestem és alig észrevehetően bólintottam a telefonom Cortez előtt landolt és egy ultrahang képet láthatott.
-Renáta, nem illik telefonozni egy étteremben.- rivallt rám.
-Oké. Ezt visszakérném, vettem el Cortez elől a telefont aki árgus szemekkel vizslatja azt mikor el akartam venni elkapta a kezem, és melyen a szemembe nézett, szemébe látszott a kérdés, mivel nem láttam mást a szemébe csak izgatottságot, és reményt, óvatosan igaz, de bólintottan erre ő boldogan a nyakamba borult és olyan szorosan ölelt hogy majdnem megfulladtam. De nem zavart. Cortez miután vagy ezerszáz csókot nyomott a vállamra a nyakamra az arcomra a számra és mindenhova ahol csak ért, felállt mire mindenki elhallgatott, és elkiáltotta magát.
-APA LESZEK!!!!- ordította a többiek egy ideig csak bámulták majd rám kapták a tekintetüket, és vissza Cortez örömkönnyekkel áztatott arcára. És megint rám, és vissza Cortezre, miután magukhoz tértek ünnepelni kezdtek velünk együtt. Ez a nagy mértékű boldogság nagyon kimerítő mert amikor haza estünk egyből kidőltünk arra aludtam el, hogy Cortez azt mormolja a hajam a hajamba hogy szeret és köszön minden és hogy nagyon fog ránk vigyázni.