Cortez és Reni közös élete

Csak egy nap

Ma reggel egy furcsa érzéssel a gyomromban keltem fel, nem tudom mit jelzett, de valami olyan, ami tuti, hogy megváltoztat. Abban biztos voltam, hogy nem Cortezzel lehet baj, mert miután megtudta, hogy lesz egy csöppségünk az óta annyira gondoskodó lett és figyelmes (mondjuk is az volt, csak a „jeleket" nem vette észre). Apropó csöppség. A poronty a pocakomba nagyon szépen növekszik, így hogy most körülbelül három hónapos lesz, már látszik a hasam, és úúú... nagyon várom, hogy végre köztünk aludhasson, simogathassam a kis fejét, vagy éppen csikizhessem a talpát. Ami engem illet most már nincsenek reggeli rosszulléteim se semmi komoly jele annak, hogy terhes vagyok azon kívül, hogy látszik a hasam. Kimásztam az ágyból beszedtem a reggeli vitaminjaimat aztán csináltam gyorsan egy gyümölcssalátát, mert már napok óta azt kívánom, és miközben enni kezdtem nagyjából összepakoltam arra, hogy holnapután indulunk az osztálytalálkozóra. De ma még annyi dolgom volt, hogy azt hittem el fogom hagyni a fejem, mert annyi helyre kell mennem. Vissza a Szent Johannába hogy meghívjam a tanári kart, aki minket tanított vennem kell szeszt, mert ugye ez így pont jó, hogy én veszem meg, mert a boltba majd hallgathatom az „építő" kritikákat hogy terhes nő nem ihat. Mennem kell az okmányirodába, mert lejár a személyim és újat kell csináltatnom, és itt még nincs vége a napnak. Nagy nehezen rávettem magam hogy elinduljak a napi köreimet elsőre azt hittem szomorú leszek, amikor a Szent Johannához érek, de nem, elöntöttek az emlékek, amikor Zsolti a gondnok előtt futott, vagy amikor Karcsit segítettük k a bozótból, mert elment a fékje, de azért a leg emlékezetesseb emlékem az egy dátum volt.... mi más DECEMBER 20. Gondolataimból Voldemort hangja rántott ki.

-Rentai, elállna az ajtóból vagy szobrot játszik?

-Elnézést taná...-a mondatomat csak egy legyintette félbe.

-Annyiszor hallottam tőled ezt a mondatot, hogy nem hat meg. Miért jött?

-A tanárainknak szeretnék meghívókat kiosztani. Itt is a meghívója.- nyújtottam felé mire kelletlenül, de elvette.

-A többi tanár is kap, úgy hiszem-, bólintottam- akkor jöjjön, óra előtt a tanáriban vagyunk általában.

A tanáriba belépve minden szempár rám szegeződött nem tartott sokáig mire rájöttek ki vagyok. Volt olyan tanár, aki öleléssel köszöntött volt olyan, aki bólintott (Gondos, Barka, O 'rally) és volt, aki könnyes szemmel nézet rám (Haller) na és ott volt Vladár arról ne is beszéljünk, szót se érdemel. Kiosztottam a borítékokat mire meglepetten néztek rám, hogy miért hívjuk meg őket, majd elmagyaráztam, hogy ők is az osztály része voltak nem csak mi tizenketten. A tanárok közösen döntöttek úgy hogy eljönnek szombaton, de nem maradnak tovább csak szombaton. A volt sulimból kilépve folytattam volna a teendőimet, de mit látnak szemeim... kerékbilincs. Egy kerékbilincs... ez pont most így hiányzott két óra alatt elértem azt, hogy idejöjjenek és levegyék persze borsós árért, de a lényeg az, hogy megoldottam. Mire hazaértem azt hittem összesem a fáradtságtól, de még csináltam egy kis vacsorát Corteznek mert ma későn ér haza, és ha akkor nem eszik, akkor itthon tudjon mit enni. Aztán bedőlte az ágyba és ugyanazzal a rossz érzéssel feküdtem le.