I fell in love with him...(Útvesztő fanfiction)//befejezett//

Hol vagyok?

Hirtelen felébredtem.

Zakatolást hallottam, kattogást és néhány elsuhanó fényt láttam. Hideg volt és sötét. 

Nem álltam a saját lábaimon. Egy felvonóban voltam, vagy liftben...nem is igazán tudom. 

Fogalmam sincs hogy kerültem ide, fogalmam sincs hova tartok és mi történt velem, fogalmam sincs...fogalmam sincs ki vagyok. Nem emlékszem a nevemre. Nem emlékszem semmire...

Hirtelen érezni kezdtem, hogy valami jön fel, egyenesen a tüdőmből. Öklendezni kezdtem.

Csak víz.

Ez jött ki.

Miután kiadtam magamból mindent, jobban körül néztem. Dobozok és különböző kellékek voltak mellettem és ami a legjobban meglepett: nem voltam egyedül. Egy lány volt mellettem a felvonóban. 

Jobban szemügyre vettem, majd megpróbáltam felkelteni.

- Hé... - szólítottam.

Meg sem mozdult.

Lehet...hogy halott?

A fémdoboz hirtelen nagy zakatolással leállt.

Éreztem, hogy szaporábban kezdem el venni a levegőt.

Mi a fene folyik itt? Mi történik velem?

 Pár másodpercnyi sötétség után - amely óráknak tűnt számomra-, kinyílt egy ajtó felettem. Ahogyan felnéztem, egy csapat embert láttam meg.

Hova kerültem?

- Mi az Newt? - kérdezte valaki.

A hangok csak úgy összemosódtak felettem, még nagyobb riadalmat okozva ezzel.

Aztán egy srác ugrott be mellém a felvonóba.Meglepődve pillantott rám, mintha ő jobban meglepődött volna, mint én.

Szemeim elkerekedtek és csak néztem őt.

Szőke haja volt és izmosnak tűnt, bár eléggé sovány volt. Bőre fehér volt, mint a hó és látszott rajta, hogy egészen fáradt. Ruhája koszos volt, néhány helyen el is volt tépve, valószínüleg dolgozhatott valamit.

- Ez egy lány...pontosabban kettő! - kiáltott ki, fent pedig nagy hangzavar keletkezett. Én összerezzentem a hangjára. 

A sarokba húzodtam. 

A srác nem is törődött a lánnyal a földön, egyenesen felém jött.

- Nincs mitől tartanod. - mosolygott rám kedvesen. - Emlékszel valamire? Bármire?

Megráztam a fejemet.

Nem igazán bíztam benne, bár mosolya őszintének tűnt.

- És a nevedre sem? - érdeklődött tovább. 

Ismét csak megráztam a fejem. 

Jobban szemügyre vettem a vonásait. A srác ismerős volt valahonnan, de nem tudtam volna megmondani honnan.

- Majd eszedbe fog jutni. Srácok segítsetek! Az egyik lány eszméletlen a földön! - kiálltott ki, mire két másik srác jelent meg és kivitték az eszméletlen lányt a felvonóból. 

Hirtelen elkaptam az előttem álló srác karját.

- Liv. - nyeltem egy hatalmasat, ahogyan elkaptam egy halovány emlékfoszlányt. - A nevem Liv. - ismételtem meg, hisz kezdett derengeni, hogy tényleg ez a nevem.

A fiú mosolygott.

- Szia Liv, Newt vagyok. - mutatkozott be hivatalosan is. - Ugye nem akarsz ebben a dobozban ücsörögni?