A Farkas és az Oroszlán

Christine

Az út Királyvártól Deresig hosszú volt és kimerítő. Christine végig az anyjával és testvéreivel utazott a hintóban. Tommen és Myrcella még  kicsik voltak és nehezen viselték a hosszú utat, ráadásul a Nyaktól felfelé nem is volt sok látnivaló, ami lekötötte volna a figyelmüket, sőt még az idő is kezdett egyre hidegebb lenni. A velük utazó septa különböző játékokkal próbálta elterelni a figyelmüket és szórakoztatni őket. Néha Christine is csatlakozott, de Joffrey nem volt hajlandó rá, a herceg a játékokat gyerekesnek tartotta. A hercegnő szerette a fivérét, de néha úgy gondolta Joff túlságosan gőgös és makacs tud lenni. A kapcsolatuknak az se tett túl jót, hogy egész úton össze voltak zárva, ezért Christine már várta, hogy megérkezzenek Deresbe és egy kicsit elkülönüljön testvéreitől.
Az érkezésük előtti reggelen az anyjuk megparancsolta nekik, hogy amikor odaérnek a királyi családnak megfelelően nézzenek ki, így Christine egy meleg, zöld gyapjúruhát választott, ami kiemelte zöld szemeit, hosszú aranyhaját pedig kontyba kötötték és gyöngyökkel díszített csatokat tűztek bele.
Amikor távolról megpillantotta Deres falait a szíve hevesebben kezdett verni, már várta, hogy megismerkedhessen az északiakkal, akikről azt tartották, hogy kemény és hideg népség, akik nem nagyon kedvelik az idegeneket. Eddard Stark, Észak Őrzője, apja jó barátj, akivel együtt harcolt a Targaryenek és később a Greyjoyok ellen.
A vár kapuja előtt a hintónak meg kellett állni, mert túl széles volt, ezért nem fért be a kapun, gyalog kellett tovább menniük. Szerencsére Joffrey elől lovagolt az apjukkal, így Christine-nek nem kellett hallania a panaszkodását egy kis séta miatt. A királyné ment elől, mögötte Tommen herceg és Myrcella hercegnő a sort Christine zárta. Ahogy átmentek a kapu alatt a hercegnő szemügyre vette a Starkok lobogóját, a fehér alapon szürke rémfarkasos zászlót, ami a hideg északi szélben lobogott. Közeleg a tél! jutott hirtelen eszébe a Starkok jelmondata és a hercegnő elgondolkodott, hogy ha ilyen hűvös a nyár itt, Északon akkor milyen lehet a tél. Amikor belépett az udvarra meghallotta apja mély hangját.
- Ned! Ó, de jó látni azt a fagyos képedet! Semmit se változtál!
Christine végignézett Eddard nagyúron, a férfi kissé döbbenten nézett a királyára és egy kissé elidőzött a tekintete a király méretes hasán, de végül nem tette szóvá.
- Felség, Deres a szolgálatodra áll. - mondta végül. Majd a férfi a királyné felé fordult és őt is üdvözölte, miközben Robert király megölelte Stark úrnőt, és a gyerekek felé fordult. Legelősször a legkissebb fiú haját borzolta össze, aki szorosan az anyja mellett állt és látszólag megijedt a hatalmas királytól, utánna az apja az Eddard Stark mellett álló fiúhoz lépett.
- Te biztos Robb vagy. - jegyezte meg.
A fiú bólintott, majd kezet rázott a királlyal, aki már tovább is lépett.
- Micsoda szépség! - nézett végig a magas lányon, valóban szép volt hosszú gesztenyebarna haja a vállára omlott, kék ruhája pedig kiemelte szemeit. Udvarias mosollyal köszönte meg a bókot, de a király addigra már a mellette álló kislányt szólította meg.
- Hogy hívnak?
- Arya. - felete bátran.
Robert király végül a negyedik gyerekhez fordult.
- Hadd lássam a karod!
A kisfiú büszkén felemelte befeszített vékony kis kezét.
- Micsoda izmok, biztos, hogy lovag lesz belőled. - jelentette ki, mire a kisfiú elmosolyodott.
Christine tekintete visszatért Robb Starkhoz, a fiú külsőre sokkal jobban hasonlított az anyjára, mint az apjára, a Tullyk gesztenyebarna haját és kék szemét örökölte. Büszkén állt apja oldalán, talán megérezte, hogy figyelik, mert a lányra emelte tekimtetét, mire Christine zavartan fordult el.
- Vigyél a kriptádba, Eddard! Szeretném leróni a kegyeletemet. - szólalt meg a király.
- Sokat utaztunk, kedvesem, inkább frissüljünk fel előtte, a halottak még várhatnak. - mondta a királyné, de a király hallani se akart róla és hamarosan eltűnt Stark nagyúr kiséretében.
Christine tudta, hogy apja eredetileg Eddard Stark húgát, Lyannát vette volna feleségül, de a lányt elrabta Rhaegar Targaryen herceg, majd később meghalt. Rhaegarral pedig Robert végzett a Három Folyónál vívott küzdelem során, ez a győzelem juttatta a trónra.
A király távozása után a szolgák a lakrészükhöz vezették őket, hogy ki tudják pihenni az út fáradalmait. Christine távozása előtt mégegyszer visszafordult Robb felé. A fiú is őt nézte kék szemével.

Következő részből:

Jon

A sort Robb és Christine hercegnő zárta. Bájos párt alkottak. A fivére udvariasan felsegítette a hercegnőt az emelvényre, majd ő maga is helyett foglalt.

Ez volt az első fejezet, remélem tetszett. Írjatok véleményt.