Just friends (Bakugou x Reader) /Befejezett/

Döbbenet

A UA csöndes folyósóin halk cipőkoppanások hallatszottak, amik sietve az igazgatói iroda felé haladtak. Egy lány kapkodta a lábait, tudva, hogy elaludt, pont, mikor az első napja lenne az új iskolájában. Elfordult néhány folyosón, majd végül az ajtó előtt állva halkan sóhajtott és bekopogott.

Az ajtó szinte abban a pillanatban kinyílt, egy fáradt, hosszú fekete hajú férfi állt a lány előtt, aki kissé mérgesen nézett rá.

- Az volt megbeszélve, hogy 8 óra előtt jössz, most pedig negyed 9 van - szólalt meg, olyan hangon, mintha egy hete nem aludt volna, és ezt a lány el is bírta hinni.

- Jaj, Aizawa - bújt ki a bal lába mellett egy öltönyös egér, az igazgató. - Ne beszélj úgy, mintha nem élveznéd, hogy egy ideig nem kell ez osztályodat figyelned!

- Igazgató úr! - hajolt meg a lány előtte. - Elnézést a késésért! Kissé elaludtam.

- Ugyan, semmi baj. Gyere csak be!

Aizawa elállt az ajtóból, a világos (hajszín) hajú lány pedig bement, majd egy kis bizonytalan álldogálás után leült az igazgató asztalának másik oldalára.

A fekete hajú mögé állt, ami eléggé feszültté tette, de nem mutatta ki, próbált inkább az igazgatóra figyelni, nem az őt vizslató szempárra.

- Nagyon örülök, hogy ezt az iskolát választottad, mikor külföldön is felvettek volna, sokkal jobb helyekre - mondta vidáman az egérszerű férfi, miközben elővett néhány papírt. - Be kell vallani, eléggé egyedien használod a képességedet, és nagyon érdekesen harcolsz. Van valami oka, hogy pont a UA-be jöttél? - mosolygott mindent tudóan.

- Nos, igen, de ez kissé személyes, uram. Ha lehet, inkább nem mondanám el - vakarta meg kínosan az arcát.

- Ez természetesen rendben van. A régi iskolád eléggé megsértődhetett, hogy egy olyan nemes helyről ide szeretnél jönni - keresgélt egy fiókban, elővéve egy tollat.

- Nem igazán kedveltem az osztálytársaimat, így ők biztos nem síratják az eljövetelem - magyarázta meg a lány.

- Bízol benne, hogy ebben az osztályban annyival jobbak a kölykök? - kérdezte kissé cinikusan a fekete hajú férfi.

- Az előzőknél biztosan - felelte a lány.

- (Vezétéknév)-san, ezt kérlek írd alá! - nyomott hirtelen elé egy papírt az igazgató. A lány már vette a kezébe, hogy elolvassa, de a férfi kisegítette, látva a grimaszot az arcán. - Csak annyi, hogy beleegyezel, hogy az 2-A osztály tagja leszel, és ez a te választásod volt.

- Köszönöm - hajtott fejet a lány, majd a kezébe vette a tollat, és írni kezdte a nevét. - És, uram, a nevem végéről nyugodtan lehagyhatja a "san-t". Nem igazán szeretem.

- Nos, ha ez fontos neked - mosolygott az igazgató, remélve, hogy olyan reakciót kap, amilyet akart.

- Mármint, nem zavar, csak nem igazán szeretem a nevem után hallani a "san-t", mert nem neveztek így nagyon sokat, de ha maga akarja, akkor nyugodtan hívhat így, végülis, maga sz igazgató - kezdett enyhén hadarni.

És az egér-férfi azt is kapta, amire számított.

- Ugyan, ennyit meg bírok tenni. Ha csak ennyit kérsz azért, hogy egy ilyen nagyszerű diákot itt tudhatunk az iskolánkban, ez igazán kevés, (Vezetéknév).

- Köszönöm, uram - mosolygott a lány lágyan, leginkább a lapra, elmeredve a sorok között, ahogy az utolsó vonalat is meghúzta.

- Ennyi lett volna minden, egy pillanat, és odaadom a kártyádat is - ugrott le a székről, hogy a legalsó fiókban tudjon kutatni. - Egyébként hogy jöttél be? - kérdezte kíváncsian, bár sejtette a választ.