Just friends (Bakugou x Reader) /Befejezett/

Remény

A UA falain belül (Név) minden osztálytársa halálra aggódta magát.

Bakugou és a kis csapata meg akarta keresni, de a tanárok megtiltották, mintha elfelejtették volna, hogy Katsuki-t is a diákok mentették meg.

Így mindenki tehetetlenül ült, és csak magában stresszelt, folyamatosan (Név) hogylétén gondolkodva.

Mindenkin máshogy jöttek ki a terhelés alatti tünetek, ez leginkább a lány eltűnése után egy héttel mutatkozott meg.

Midoriya néha csak a távolba nézett, és semmi nem tudta visszazökkenteni. Az osztálytársai eddig csak azt látták, ahogy magában motyog, de ezután szívesebben tértek volna vissza ahhoz, bármennyire is idegesítő tudott lenni. Látni, ahogy a mindig pozitív Izuku lassan elveszti az érdeklődését a világ felé... borzasztó volt.

Akárcsak Bakugou elrablásakor, elkezdte azt hinni, hogy tudott volna valamit tenni, mikor ez egyáltalán nem volt igaz.

Mikor Katsuki-t rabolták el, nem érte el őt. Most, (Név) esetében, elérte, de ha őt megmenti, Bakugou valószínűleg meghalt volna.

Megérte? Folyamatosan ezen gondolkodott.

Iida és Uraraka is hasonlóak voltak, sokszor a gondolataikba merültek, és csak a sokadik próbálkozásra vették észre, ha valaki szólni akart hozzájuk.

Mina és Hagakure halkak lettek. Már nem voltak azok a vidám lányok, akiknek mindenki ismerte őket, néha csak elkezdték rágni a körmeiket, és reménykedtek, hogy felébrednek ebből a szörnyű álomból.

Kirishima haja kezdett lenőni, és látszottak a fekete hajvégek, de nem foglalkozott vele, egyszerűen minden energiája elszállt azzal, hogy Denki-t nyugtatta.

Mivel Kaminari ingerlékeny lett, és pánikrohamai voltak. Néha ok nélkül kiabált valakivel, majd elkezdett sírni, folyamatosan olyasmiket ismételve, hogy "Nem kellett volna", "Sajnálom", "Csak annyira rossz, hogy nincs itt" és néha "Ez az én hibám".

Denki teljesen magára vette a lány eltűnését, úgy gondolta, ha megállítja, mikor Bakugou mondja, még itt lenne velük. Ha nem az járt volna a fejében, hogy miért hallgatna Katsuki-ra, hanem meg tette volna, most (Név) biztonságban lenne.

Ilyenkor Kirishima mindig a karjaiba húzta, és addig ölelte és csitítgatta, amíg már csak szipogott.

Ezzel ellenkezőleg Bakugou sosem volt ilyen halk.

A mindig üvöltöző fiúból csak egy teljesen halk, összetört valami maradt, ami nem is akart felelni reggelente, csak belefulladni a párnájába. (Név) nélkül nem érte meg.

Eddig Midoriya-n kívül senki nem látta sírni, az utóbbi egy hétben viszont már kétszer is.

Minden ok nélkül, csak nézett ki az ablakon, és elkezdett könnyezni. Valószínűleg nem is vette észre, mert csak tovább nézte az iskola területét, magában gondolkodva.

Végül Midoriya-nak kellett kizökkentenie ebből az állapotból.

Aoyama próbált pozitív maradni, és felvidítani a csapatot, de valamikor a második nap körül feladta, mikor rájött, teljesen felesleges.

Mi lesz jobb a pozitívitástól? Semmi nem változik meg, (Név) még mindig nem volt meg, sőt, semmi hír nem volt a lányról. Akkor meg minek?

Ojirou szinte sosem volt az osztály közelében. A szünetekben elment valahová, az ebédnél Shinsou-val ült, és néha a kollégiumba sem járt vissza.

Ezt senki nem értette, de ő tudta, ha ennél többet látná, mindenki mennyire lehangolt, összetörne. Valahogy az érzelmek sokkal erősebbek, ha a körülötted lévők is azt érzik, amit te.