Just friends (Bakugou x Reader) /Befejezett/

Eljövünk

(Név) csak akkor vette észre, hogy valahogyan Inasa is a mentőakció része volt, amikor csak azt érezte, hogy a szél felkapja, majd a nagydarab fiú karjaiban kötött ki. A lány hangosan felnevetett, és megpöckölte a másik orrát.

- Hát, te? - kérdezte, miközben Yaorashi visszarakta a földre.

- Segíteni jöttem - jelentette ki a fiú egy hatalmas vigyorral az arcán. - Bár, most, hogy ki szabadultál, nem igazán maradthatok sokáig itt.

- Kár, pedig vicces lenne - sóhajtott (Név), és mintha egy kis nosztalgikus mosoly ült volna a száján. - Emlékszel, amikor bezártuk a tábor igazgatóját az irodájába? - kezdett halkabban beszélni a lány, és közelebb hajolt Inasa-hoz, hogy a fülébe suttogjon. - Mielőtt elmész, megcsinálhatnánk az egész osztályon.

- Hogyan? - vigyorodott el a fiú, szélesebben, mint eddig.

- Mindenkit a szobájába, te kívülről, hogy ne jöjjenek ki az ablakokon, és meg az ajtókat.

- Benne vagyok - mondta Inasa, és gyorsan kezet ráztak, mielőtt elindultak volna a többiek felé.

***

Bakugou mereven nézett (Név) és Inasa felé. Tudni akarta, honnan ismeri ennyire jól a fiú. Egy nyári tábor alatt senkivel nem lehet ennyire jó kapcsolatot létrehozni, igaz? Legalábbis, neki sosem sikerült. Ez lehet a saját hibája, hiszen mindig is csak magával törődött, azokban a táborokban is, ahova ment, de...

- Kacchan? - legyezett Katsuki szeme előtt Midoriya. Sikerült kirángatnia a gondolataiból, de Bakugou nem tudta, hogy ezért hálásnak kellene-e lennie.

- Mi van? - kérdezte Katsuki, és közben még morgott is egy kicsit. Ezzel valamikor elérte volna azt a hatást, amit szeretett volna, de Izuku meg sem rezdült.

- Ugye tudod, hogy valószínűleg unokatestvérek?

- Mi?

- Neked nem mondta (Név)-chan, amikor megtudta, hogy van egy unokatestvére, mert megismerkedtek egy táborban? Az apja oldaláról, ezért azelőtt egyszer sem beszélt vele? Nem? - mosolyodott el Midoriya, amit Katsuki nem tudta, mire véljen, de annyira nem érdekelte, hogy rá is kérdezzen.

- Akkor is baromi fura - nézett ismét feléjük Bakugou. (Név) közel hajolt Inasa-hoz, közelebb, mint hozzá talán valaha is, jött rá, a vére pedig még erősebben kezdett forrni. - Ha jól tudom, te sem vagy puszipajtás az összes rokonoddal, csak azért, mert léteznek.

Izuku felsóhajtott, és olyan arcot vágott, mintha azt hinné, Katsuki-nak felfogási gondjai vannak. Bakugou csak megforgatta a szemét, miközben valami olyat mormogott, hogy "ha ennyire okos vagy, mondj valamit, baszd meg".

- Kacchan, ő az egyetlen akit az apukája oldaláról ismer - mondta Midoriya, és egy szomorú mosoly formálódott az arcán. - Egész életében senkit nem ismert onnan. Szerintem csak annyira megörült, hogy valaki van, hogy minél jobban ki akart jönni vele.

Bakugou néhány pillanatig hallgatott, majd csak tőle szokatlanul halkan megkérdezte:

- Ő kivel nem akar jóban lenni?

***

Miután Aizawa is felébredt, és visszamentek az iskolába, az egész osztály letámadta (Név)-t.

- (Név)-chan! - kezdte Kaminari. - Milyen volt? Le voltál láncolva, vagy valami?

- Ugye nem lett semmi bajod? - kérdezte Uraraka.

- Biztos borzasztóan bántak veled, ugye, mon amie? - csatlakozott Aoyama is.

(Név) az utolsó kérdés hallatán lefagyott. Mert nem, egyáltalán nem bántak vele rosszul. Sőt, kicsit ki is engedhette mellettük a gőzt. Nem tudta, ezt érdemes-e elmondani az osztálytársainak, hiszen azt hihetik, hogy megőrült, vagy ilyesmi. De végülis, egyszer élünk, gondolta, majd beszélni kezdett.

- Jól vagyok, tényleg - mosolygott a többiekre. - De egyáltalán nem voltak olyanok, mint számítottam. Elég normálisak voltak.

Az osztály elcsendesült, ahogy ezt meghallották, és összeráncolt szemöldökkel néztek (Név)-re. Kicsit úgy tűnt, senki nem igazán hisz neki, de végül ráhagyták, és inkább témát váltottak.

***

Mint kiderült, Inasa csak aznap maradhatott, majd következő reggel el is ment, így neki és (Név)-nek gyorsan meg kellett csinálniuk a tervüket. A fiú kintről szelet fújt, ami nem engedett ki senkit az ablakokon, a lány pedig a képességével nem engedte kinyílni az ajtókat.

Megbeszélték, hogy csak fél óráig csinálják ezt, mert nem akarták, hogy bárki túlságosan bepánikoljon. Inasa viszont nem tudott róla, hogy (Név)-nek volt egy terve ezalatt az idő alatt.

- Ugye nem zavarok? - nyitotta ki Bakugou szobájának az ajtaját, majd hívás nélül be is lépett.

- Ha azt mondom, hogy de, akkor sem fogsz kimenni nem igaz? - kérdezte Katsuki, de a szája sarkában egy kis mosoly bujkált.

- Pontosan - nevetett fel a lány, és leült a fiú ágyára.

Bakugou az asztala előtti széken ült, és lassan megfordult vele, hogy szemben lehessen (Név)-vel.

- Miért jöttél?

- Csak beszélni akartam veled valamiről - mosolygott kissé kínosan a lány.

- Akkor kezdj bele.

- Biztos emlékszel, hogy kiskorunkban Kacchan-nak hívalak. Ugye, Katsuki? - kérdezte (Név), mire Bakugou csak bólintott egyet. - Tudod, miért nem hívlak már Kacchan-nak?

- Mert kurvára gyerekes?

- Mert megváltoztál - jelentette ki a lány. Bakugou kicsit hátra hőkölt, és már megszólalt volna, de a lány egyszerűen csak folytatta. - És nem érdekel, mit hoznál fel a mentségedre.

(Név) felállt, majd az ajtóhoz ment, kilépett rajta, és bezárta a képességével.

Még hallotta, ahogy Bakugou utána kiállt, de nem is figyelt rá.

***

A Gonosztevők Szövetsége lassan felébredt, és összezavarodva néztek körbe. Egy elhagyatott gyárban voltak, Kurogiri pedig egy székben ült, amit senki nem tudta, honnan hozott, de volt jobb dolguk, mint megkérdezni.

Mind tudták, hogy (Név) a képessége miatt szólhatott volna nekik, de nem tette. Azok után, hogy olyan jól bántak vele!

- Csak kerüljön a kezeim közé - mondta mérgesen Tomura. Dabi halkan felnevetett, bár ez mindig megtörténik, ha Shigaraki kimondja a "kéz" szót.

- Lehet az enyém? - kérdezte Toga. - Szerintem én szántam a legtöbb időt arra, hogy normális legyek vele.

- Igen, mert úgy lihegtél a nyakába, mint egy pincsi kutya - forgatta meg a szemét Dabi.

Shigaraki feléjük nézett, az volt a terve, hogy egy pillantással elhallgattatja őket, de ez nem igazán sikerült, így más módszerhez folyamodott.

- Csendet! - mondta, kissé erélyesen. - Csak egyszer kell találkoznunk vele, és megmutathatjuk neki, hogy velünk nem jó így szórakozni.

Toga elvigyorodott ennek hallatán, majd azt mondta:

- Igen, (Név)-chan! Majd meglátod, eljövünk érted!