Just friends (Bakugou x Reader) /Befejezett/

Üdv itthon

(Név) hirtelen ébredt fel, egy hangos placcsanásra, és arra, hogy hideget érez az arcán.

Mikor kinyitotta a szemeit, először fel sem fogta, hol van, és kik veszik körül. Csak fél perc múlva jött rá, hogy a csuklóján bilincs van, és a háta mögé vannak kényszerítve a kezei.

Ezután arra is rájött, hogy hideg vizet öntöttek az arcára, és erre kelt fel. A folyadék végigfolyt egészen a nyakáig, és ez kissé éberebbé tette.

Lassan felismerte a körülötte álló embereket, akik a szobában lézengtek, miközben ő egy széken ült, eléggé kellemetlen pozícióban. A válla elkezdett fájni egy idő után, a csuklója pedig kidörzsölődött.

Shigaraki vele szemben állt, a térdeit kicsit megrogyasztva, és közelről (talán túl közelről is) nézett a lány szemébe.

(Név) hirtelen erős késztetést érzett, hogy leköpje a férfit, de elnyomta magában, és inkább megpróbált valamilyen beszédre emlékeztető hangot kivarázsolni száraz torkából.

- Vidd innen a pofád! - mondta halk, rekedtes hangon, ami egészen fenyegetőre sikerült. Bakugou rossz hatással volt rá, hogy nem bírja elnyomni az erőszakosságát.

Tomura mintha meg sem lepődött volna, kiegyenesedett, és hátranézett a csapat többi tagjára.

- Gyertek, felébredt!

Erre mindenki felkapta a fejét, és mintha csak arra vártak volna, hogy hívják őket, oda léptek a férfi mellé.

A fekete hajú, kék szemű férfi, akinek (Név) ismerte már a tévéből a nevét, Dabi, elkezdte méregetni. Mármint, nem úgy, mint ahogy a hímállatok néznek a nőkre, inkább úgy, mint egy potenciális társra, vagy esetleg ellensége.

Twice, a maszkos, elkezdte izgatottan rogyasztgatni a lábát, mint valami kislány, mikor bemutatják valakinek.

Kurogiri, a furcsa, fekete portálokból álló férfi nem mozdult meg, még mindig a bárpult mögött állt.

A szőke lány, Toga, teljesen elvörösödött, és a szeme elkezdett csillogni, ahogy (Név)-re nézett. Az arcán egy kissé ijesztő mosoly jelent meg, mikor a tekintetük egy pillanatra összekapcsolódott.

- Szia, (Név)-chan! - szólalt meg a csapatből először a lány, és közel hajolt az említett arcához. - Ritkán mondom ezt, de örülök, hogy élsz - fordította el oldalra a fejét.

Dabi megforgatta a szemét, és az iskolai egyenruha kendőjénél fogva húzta vissza őt. A sebhelyes, piercingekkel díszített férfi kissé arogánsan, de sajnálattal bólintott egyet, ám nem szólalt meg.

- Tárgyaljunk, kölyök - szólalt meg ekkor Tomura, mire (Név) visszavezette rá a tekintetét, és összeráncolta a szemöldökét a megszólítás miatt.

- De akkor az én stílusomban - vigyorodott el hirtelen a lány.

Mielőtt bárki reagálni tudott volna, mindenkit eltolt magától, a bilincset pedig egyszerűen széttörte. Mikor felállt, a fém hangosan koppant a padló kövén a néma csöndben.

- Most, hogy tudok mozogni - kezdett el körözni a csuklójával. - elmondhatod, mit akartok.

Shigaraki-t ez sem igazán lepte meg, úgy viselkedett, ha tudná mi a forgatókönyv.

- Csatlakozz! Ennyire enyszerű - mondta, miközben kissé lehajtotta a fejét, a szeme pedig megvillant, mintha azt üzenné ezzel "ha nem, meghalsz".

- Mit nyernék ezzel? - szegte fel az állát a lány.

- Az anyád közelségét - jelentette ki szemrebbenés nélkül Tomura. - És végre megismernéd az apádat - tette hozzá.