Just friends (Bakugou x Reader) /Befejezett/

Siratás

(Név) enyhén meglepődött. Anyja annyira furcsán mondta azt az "Üdv itthon"-t, mint még semmi mást eddig. Legalábbis, a lány még nem látta így viselkedni.

Mintha magában vívódna valamivel. (Név)-nek fogalma sem volt róla, miről van szó, de sajnos nem sokára megtudta.

***

A lány, az anyja, valamint a furcsa fehér hajú férfi, akit (Név) még mindig nem tudott hova tenni, elvonultak egy szobába, ahol egy asztal volt, egyik oldalon kettő, a szemben lévő résznél pedig egy székkel.

(Név)-ben furcsa érzés tört fel, mintha ez mint ki lett volna már tervelve.

A lány leült, mellé az anyja, velük szemben pedig a férfi foglalt helyet.

A csend egyszerre volt kellemes, és kellemetlen, de (Név) nem volt biztos benne, hogy tényleg így van, és nem csak képzelődik.

Egyrészről, megnyugtatta, hogy van még egy kis ideje összeszedni a gondolatait, és az érzelmeit, hogy normálisan tudjon részt venni a beszélgetésben.

Másrészről, még mindig nem tudta, mi is folyik itt pontosan, így egyre feszültebb lett, ahogy a csend egyre csak mélyült, és nem nézett ki úgy, hogy valaha is meg fog szűnni. Ez pedig kissé kezdte megőrjíteni.

- (Név) - kezdte viszonylag halkan az anyja, bizonytalansággal a hangjában. Mikor ezt észrevette, megköszörülte a torkát, majd folytatta. - Ez a férfi az apád.

A lány kissé meglepődött, nem éppen ilyen beszélgetésre számított. Viszont észrevette, hogy az arcuk tényleg nagyon hasonlít, így kérdés nélkül hitt az anyjának. A férfi ekkor szintén megköszörülte a torkát, és eddigi viszonylag fagyos arckifejezése után lágyan rámosolygott (Név)-re.

- A nevem Akihide - szólalt meg viszonylag mély hangon, ami a lány lelkéig hatolt, és valahogy megmelengette a szívét. - Örülök, hogy végre megismerhetlek.

(Név) összeráncolta a szemöldökét. Ha az apja az egész életében egyszer sem akarta látni, miért éppen most akarná. Akihide látta lánya arcán az összezavarodott grimaszt, így kissé segítségkérőn nézett egykori feleségére.

- (Név), nem arról van szó, hogy Aki - hívta a becenevén gondolkodás nélkül a férfit. - nem akart veled beszélni. Először is meg kell értened, hogy miért váltunk el.

Akihide bólintott, elsuttogva egy alig hallható "Köszönöm, Hina"-t.

- Amikor Hina terhess lett veled, kiköltöztünk Amerikába. Bármennyire is akartam, hogy otthon maradjon, addig makacskodott, amíg nem talált egy munkát, ahova fel is vették. Nekem pedig erről nem mondott semmit - magyarázta a férfi.

(Név) anyja kissé kellemetlenül megmozdult a székben, ezt pedig a lány könnyen észrevette, de nem mondott semmit.

- Egy cégigazgató vett fel titkárnőnek. Kiderült, hogy a feketepiacon mozog, de már nem mondhattam volna fel, mert aláíratott velem egy tíz évre szóló szerződést, és féltem, ha ráhívom a rendőröket, akkor meg fognak ölni minket.

A nő élesen beszívta a levegőt, miközben a válla kissé görcsösebb lett. Akihide megfogta a kezét, és kis köröket kezdett rajzolni rá az ujjával. Amit csinált működött, Hina ellazult, és rámosolygott a férfire.

(Név) bár nem ismerte Akihide-t, látta hogy mennyire szereti az anyját, és ugyanezt látta Hina szemében is csillogni. Hirtelen nem értette, mi történhetett, ami ezt a kettőt szétszakította, de egy nagy sóhaj után megkapta a választ.