Just friends (Bakugou x Reader) /Befejezett/

Nem fontos

"Mi volt ez?"

"Ti ismeritek egymást?"

"Együtt vagytok?"

Ilyen kérdések hangzottak el Bakugou eltűnése után, de (Név) nem figyelt egyikre sem, csak megfogta a táskáját, és kifutott a teremből.

A lány a lehető leggyorsabban rohant végig a folyosókon, észre sem véve a többi diák furcsa tekintetét, és az iskola bejáratánál végre utolérte a szőkét.

- Katsuki! - ugrott majdnem a nyakába, de az utolsó pillanatban Bakugou lehajolt, így átszáguldott a feje felett, és a képessége segítségével kellett megállítania a zuhanást.

- Ne támadd le így az embereket, vagy ez lesz! - vonta fel szarkasztikusan a szemöldökét a fiú, visszatartott mosollyal.

(Név) hagyta, hogy nevetve a földre essen, majd eszébe jutott, hogy az iskolai egyenruhában van, és rögtön felpattant. Kétségbeesetten kezdte leporolni a szoknyáját, és inkább a blézerét is levette, hogy megnézze, koszos lett-e.

- Nézd meg, hogy nézek most ki! - szidta közben Katsuki-t. - Mint valami csöves! - nyafogta.

- Általában is - forgatta meg a szemét.

- Aj, Katsuki, ne legyél ennyire gonosz! - játszotta az óvodást (Név).

- Csak kimondtam a kibaszott igazságot, (Név)-chan - vigyorgott fölényesen a másik.

A lány olyan arcot vágott, mint aki nagyon megsértődött, majd a hatás kedvéért még a nyelvét is kinyújtotta. A szőke erre halk ciccegő hangot hallatott, majd elment (Név) mellett, enyhén megütve a hátát.

- Hova mész? - kérdezte tőle a lány.

- Gondoltam, ha már ennyire életképtelen vagy, hazakísérlek, mert a végén abban halsz meg, hogy elesel a kibaszott semmiben - nézett hátra a válla felett Bakugou.

(Név) elmosolyodott, majd gyorsan a fiú után futott. Szembe fordult vele, így hátrafelé ment, de könnyed lépteivel folyamatosan ment, szinte lebegésnek tűnő mozdulatokkal.

- És hogy vagy mostanság, Katsuki? - kérdezte vidáman.

- Baszott jól, mondhatom. Most, hogy itt vagy, megvan az ötödik kolonc is a nyakamba - forgatta a szemét a válasz közben.

- Én viszont nagyszerűen vagyok - vonta meg a vállát a lány szórakozottan.

(Név) folyamatosan nevetgélt, és Bakugou sem igazán bírta visszatartani a kisebb vigyorokat. A lány szinte sugárzott a boldogságtól, ahogy az utcákon mentek.

A tavasz gyönyörű volt, ezt még a fiú is bevallotta, természetesen nem hangosan, csakis magában. Valahogy a cseresznyefák rózsaszín virágai nyugodtságot sugároztak, és magukra vonzották az ember szemét, ahogy a szél fújta őket.

(Név) észrevette, ahogy Bakugou a gyönyörű szirmokat figyelte, és ravaszan elmosolyodott. Elkezdte legebtetni az apró virágokat, és a fiú lábához vitte őket, majd a teste mentén, spirál alakban felemelte őket.

Katsuki egy pillanatig döbbenten nézte a körülötte repkedő szirmokat, majd elnevette magát.

Persze, ez nem tartott sokáig. A büszkesége nem igazán engedte, hogy ennyire boldognak mutassa magát. Ezt más ember őrültségként fogná fel, viszont neki ez volt a normális.

(Név) pedig ezt pontosan tudta. A Bakugou család kissé furcsán nevelte a fiát, de valahogy mégis sikerült egy egészen normális emberi lényt teremteni belőle. Igaz, az indulatai nagyon sokszor elragadják Katsuki-t, de mindenkinek be kell vallania, hogy annyira nem borzasztó.